Valódi béremelésért tüntettek közgyűjteményi és közművelődési dolgozók Pécsett

Valódi, igazságos és méltó béremelésért, jobb munkakörülmények megteremtése érdekében demonstráltak a baranyai múzeumi alkalmazottak kezdeményezésére közgyűjteményi és közművelődési dolgozók hétfőn délután Pécsett. A Múltat őrzünk, jövőt kérünk! jelmondattal meghirdetett eseményt a baranyai közgyűjteményi feladatokat ellátó Janus Pannonius Múzeum (JPM) dolgozói és a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) tagjai szervezték.

A demonstráció keretében a dolgozók egy része előbb a Rákóczi úti Zsolnay-szobornál gyülekezett molinóval és zászlókkal, majd indult az onnan néhány száz méterre lévő Széchenyi téri múzeumépülethez, a beszédek helyszínére. Ott – a könyvtári dolgozók egy héttel korábbi, szintén Pécsen rendezett eseményéhez hasonlóan – több tucatnyian álltak ki, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek.

A megmozduláson többen táblákat emeltek a magasban, amelyeken egyebek mellett Tudás, érték, szolgálat – éhbérért, A polcaink tele vannak, de a pénztárcánk üres, A munkánk érték, a bérünk szégyen feliratok voltak olvashatók. Oberling-Jeles Lilla, a JPM KKDSZ alapszervezetének régész titkára a Széchenyi téri kiállítóhelynél rendezett eseményen felhívta a figyelmet arra, hogy a közgyűjteményekben, múzeumokban dolgozók átlagos nettó bére mindössze 280 ezer forint, ezért a tervezett 10,7 százalékos helyett jelentős, az egyik transzparens szerint legalább 25 százalékos béremelésre van szükség az ágazatban.

A titkár felhívta a figyelmet arra is, hogy a közgyűjteményi dolgozók munkakörülményei sem ideálisak, hiszen sokszor a munkavégzés feltételei sem elégségesek – utalt az alacsony bér miatti létszámhiányra, a dolgozók ebből fakadó túlterheltségére és az általuk használt tárgyi eszközök elavultságára. Kiemelte, a JPM gondozza a vidéki intézményhálózat egyik legnagyobb és legszínesebb gyűjteményét, az épületük legtöbbje pedig kutatók munkahelye vagy kiállítótérként üzemel. Utóbbiakban olyan kincseket őriznek, mondta, mint az ókori tárgyi emlékek, a Zsolnay-örökség legbecsesebb darabjai és Victor Vasarely vagy Csontváry Kosztka Tivadar művei.

Mint közölte, „Pécs emlékezetét, identitását, lelkét tartják életben nap mint nap”, s gondoskodnak az értékek megőrzéséről, gondozásáról és bemutatásáról az elhivatott helyi múzeumi dolgozók, akik mély szakmai alázattal, ugyanakkor anyagi megbecsültség nélkül végzik munkájukat. A JPM-et és az intézmény dolgozóit a mesebeli Hamupipőkéhez hasonlítva azt mondta: a rivaldafényben, ünnepek idején elkápráztatják a világot, de ha a vendégek távoznak, „visszatérnek (…) a rongyok közé, az elhanyagolt hétköznapokba”. Utalt rá: épületeik egy része romos, beázik, s elöregedett infrastruktúrával nehezíti meg a munkavégzést, sodorja veszélybe az egyre kevesebb dolgozót és a pótolhatatlan műtárgyakat is. Ezért szerinte mielőbb szükség lenne a dolgozók anyagi megbecsültségének megteremtése mellett a felújításokra, modernizálásra is, hiszen a „múzeum nem csupán a múlt archívuma, hanem a jelen aktív formálója és a jövő záloga” – fogalmazott.

A KKDSZ elnöke, Dobrovits Orsolya elfogadhatatlannak nevezte, hogy az elmúlt hónapokban nem ült tárgyalóasztalhoz a közgyűjteményi, könyvtári dolgozókkal a kormányzat, amely szerinte a dolgozók demonstrációkon hallatott „szelíd hangját sem hallja meg”. Kiemelte, a közgyűjteményi, levéltári, könyvtári dolgozók békések, de egyszerűen nincs több évük a várakozni arra, hogy megbecsüljék őket. „Követeljük, hogy üljünk le az asztalhoz, s legyen egy minimálisan középtávú elképzelés a problémák megoldására” – hangsúlyozta.

„Ilyen szépen megfogalmazott nulla százalékos béremelésről még nem hallottam”