„A mértékletesség az egyetlen érvényes lázadási forma”

Tíz éve indult a Kék Pont kezdeményezésére a Száraz November. Mennyire változott meg azóta az emberek hozzáállása a programhoz?

Dávid Ferenc: November most már egyértelműen az alkoholról, az alkoholhoz fűződő viszonyunk megismeréséről szól. Olyannyira, hogy ha holnap eltűnne a Kék Pont Alapítvány, a Száraz November akkor is menne tovább. Ettől függetlenül annak még jelét sem látjuk, hogy az emberek statisztikailag kimutatható mértékben kevesebbet fogyasztanának.

Ennek mi az oka?

D. F.: Többek között az, hogy az alkoholipar és a magyarországi alkoholprobléma nagyobb mumus annál, hogy egy öngondozó programmal lefaraghassunk a számokból. Mégis azt gondolom, hogy a Száraz November nagyon sok ember számára jelent változást a saját alkoholfogyasztásában. Bízom benne, hogy a kampány láthatósága előbb-utóbb mérhető eredményeket is hoz, de egy alkoholpolitika nélküli országban ezt nem várhatjuk egyetlen programtól.

Milyen hatása van annak, ahogyan a politikai vezetők az alkoholról beszélnek, vagy ahogyan a fogyasztását népszerűsítik?

D. F.: A nagy hatású közlők képesek megerősíteni bizonyos folyamatokat. Nem fognak többen inni azért, mert az ország miniszterelnöke sörrel a kezében oldja fel a Covid miatti lezárásokat, vagy mert teljesen populista módon támogatja az otthoni pálinkafőzést, de a már meglévő jelenségeket képes még inkább bebetonozni. Ha egy gyerek elmegy inni, és erre a szülő ad pénzt, vagy ő maga tölt neki egy pohárral, mert inkább otthon igyon, akkor megerősíti ezt a viselkedést. Mondhatja azt is, hogy nem tartja helyesnek, ha a gyereke iszik, és bár együtt tud élni ezzel, otthon nem ad neki alkoholt. Ezzel már egészen más dimenzióba helyezi az ivást, és azt közvetíti, hogy az alkoholfogyasztásnak nem feltétlenül kell szervesen hozzátartoznia akár az ünnepléshez, akár a szórakozáshoz. Bármennyire fontos a társadalom vagy a család hozzáállása ehhez a kérdéshez, az öngondozás egyéni út, a sikerek egyéni életutakban mérhetők. Viszont izgalmas figyelni, hogy ezek a történetek mennyire válnak láthatóvá.

Jávor Bence: Amikor úgy hangzik el az újévi köszöntő, hogy a köztársasági elnök egy pohár pezsgőt tart a kezében, az gyakorlatilag felhívás keringőre, hiszen azt mutatja, hogy ez a két dolog szorosan kapcsolódik egymáshoz. Augusztus 20-án a legnagyobb gesztus, amit ki bírtak találni, az volt, hogy kedvezményes áron adták a sört. Ezek a felülről jövő gesztusok mind megerősítik az alkoholfogyasztás elfogadottságát.

D. F.: Lesz, akiből viszolygást vált ki, amit egy öltönyös férfi mond a parlamentben az otthoni pálinkafőzésről, de rá majd hat egy másfajta alkoholmarketing. Épp ez a baj: a kommunikáció nagy része megerősítő hangvételű, azt üzeni, hogy fogyasztani jó, fogyasztani kell. Tíz évvel ezelőtt azért szólt akkorát a Száraz November, mert ebbe a vákuumba érkezett meg. Senki nem beszélt arról, hogy mit jelent az, hogy nem iszunk, vagy hogy mit jelent a mértékletesség. Két végpontja volt a közbeszédnek: az egyik, hogy az alkoholizmus betegség, ráadásul olyan betegség, ami minket nem érint, csak másokat; a másik pedig az, hogy az alkoholfogyasztás fontos és jó része az életünknek. Ebbe próbál éket ütni a Száraz November.

Dávid Ferenc: „A legtöbb szerhasználati zavar mögött valaminek a hiányát találjuk. És minél több a hiányunk, annál inkább csúszunk afelé, hogy valamivel pótoljuk.” Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Azt mondta, a statisztikákban még nem látszik a változás. Miben érzékelik a kampány sikerét?

D. F.: Egyre láthatóbbak vagyunk, és nagyon erős sajtótámogatást kapunk. A társadalmi felelősségvállalás jegyében sokan írnak rólunk, hiszen a Száraz November egy mozgalom, nem pedig egy alkoholmentes sör vagy egy magánegészségügyi pénztár kampánya. Az önkormányzatok plakáthelyekkel, Jásdi Juli grafikusművész-illusztrátor a rajzaival, Bence pedig a szakértelmével és az önkéntes munkájával támogat minket. Ettől tisztább dolog nincs, és ez az oka annak, hogy mindenki szívesen és bátran fektet ebbe energiát.

Hogyan tud hatni egy mértékletességet hirdető kampány, amikor szinte minden a fogyasztást ösztönzi?

D. F.: A mértékletesség az egyetlen érvényes lázadási forma a fogyasztói típusú kapitalizmussal szemben. Épp azért, mert ez egy bensővé tett törekvés, amihez akkor is tartanod kell magad, amikor könnyített a pálya, meg akkor is, ha mindenhonnan azt közvetítik feléd, hogy fogyassz. A mértékletes élet inkább törekvés, mint elérendő cél, bár soha korábban nem volt akkora jelentősége a mértékletesség erényének, mint ezekben a napokban. Persze tudom, beszélni könnyebb róla, mint bármiből kevesebbet fogyasztani.

Hogyan illeszkedik ebbe a Száraz November?

D. F.: Segít abban, hogy ne csak az alkohollal kapcsolatban változtassunk. A szlogen is úgy szól: „Merj kevesebbet!” Foglalkozz ezzel a kérdéssel, legalább gondolkodj el azon, hogy milyen a fogyasztáshoz fűződő viszonyod. Mint minden erényt, ezt is gyakorlás útján lehet a legjobban elsajátítani. A Száraz November azoknak szól elsősorban, akik isznak alkoholt, és továbbra is szeretnének alkoholt inni. Aki meg akarja tartani ezt az örömöt az életében, annak muszáj lekapcsolnia bizonyos időközönként.

Miért olyan fontos ez az időszakos kilépés?

D. F.: Mert találkozni kell a sóvárgásainkkal, a józanság élményével és azzal az emberrel, aki képes az állandó fogyasztás körén kívül létezni. Ez nemcsak a Száraz Novemberben valósulhat meg: átültethetjük a marihuánafogyasztásra, és akkor Tépőzárnak hívjuk, vagy a képernyőfüggésünkre, akkor pedig Kikapcsolódásnak. A mértékletesség erényének épp az a legfontosabb üzenete, hogy a végtelen birtokbavételének ígérete hazugság. Sosem érjük el a vágyott állapotot, csak a szorongásainkat gyarapítjuk.

J. B.: Kommunikációs kampányt építeni a mértékletességre úgy, hogy annak még valamiféle hatása is legyen, elképesztően nehéz lenne, ugyanis a mértékletesség épp félúton van két szélsőség között. Vagy egyáltalán ne fogyassz, vagy tekerd maximálisra a fogyasztást: ez a két végpont. Ami középen van, az annyira langyos, hogy nagyon nehéz drámaian beszélni róla, mert nem elég érdekes. De tegyük mellé, hogy alkohol és kihívás, mindjárt megfoghatóbbá válik, és azonnal bekapcsolódnak a saját élmények, mert kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen témába vágó tapasztalata.

D. F.: A mértékletesség a gyönyör fokozásának eszközévé is válhat. Használj kevesebbet, hogy minél nagyobb örömet nyújtson. Ez persze egy felépülési központ szempontjából ingoványos talaj, de nem is annak szoktuk ezt javasolni, aki hozzánk fordul segítségért. Ők ugyanis jellemzően a teljes józanságot választják. Fejlődik az addiktológia, egyre jobb módszereink vannak arra, hogy még azelőtt lépjünk közbe, hogy valaki elveszítené az irányítást a szerhasználata felett. A teljes józanságot választóknak a józanságban kell kiteljesedniük, az ő perspektívájukból nem beszélhetünk a fogyasztáshoz kapcsolódó gyönyörfokozásról. Ezért választjuk kategorikusan külön az öngondozást és a felépülést célzó programjainkat.

Miért fontos a segítség a felépülésben?

D. F.: A legtöbb szerhasználati zavar mögött valaminek a hiányát találjuk. Az az egy-két slukk, az a néhány kör rövid mind azért kell, mert abban a pillanatban valami hiányzik, amit ezzel az élménnyel akarunk pótolni. Ez nem jó vagy rossz kérdése, így működünk mi, emberek, és minél több a hiányunk, annál inkább csúszunk afelé, hogy valamivel pótoljuk.

Jávor Bence: „Amikor decemberben először fogyasztasz alkoholt, felteszed magadnak a kérdést: tényleg annyira jól érzem magam ettől, mint ahogy elképzeltem, amikor nem ittam?” Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Mennyire nehezíti a mértékletességet a kiszámíthatatlanság és a kiszolgáltatottság érzése, amely sokakban erős szorongást kelt?

D. F.: Szóba került már, hogy a Száraz November mottója a „Merj kevesebbet!” Ez az élet minden részére kiterjeszthető, és tekinthetjük úgy, hogy a mértékletesség erényéhez hozzákapcsolja a bátorság erényét is. A legtöbben azért áldozzák fel magukat a munkájukban, hogy többet tudjanak fogyasztani, és az, hogy mit birtokolsz, jelen pillanatban fontosabb a státuszod szempontjából, mint bármi más. Bátorság kell tehát ahhoz, hogy valaki hátrébb lépjen, és azt merje mondani, hogy kevesebbet fog vállalni, ezáltal kevesebbet fog fogyasztani is, viszont megpróbálja az emberi kapcsolatokban megtalálni az örömeit. Amennyiben ezek ráadásul józan kapcsolatok, egy sor olyan új élményben lehet része, amelyek előrébb viszik majd az életben. Ezt nem teheti meg bárki, de egy felelős középosztálybeli ember igenis megengedheti magának, legfeljebb nem vesz lakást a gyerekének. Ez óriási változás lenne a mentalitásunkban, de jelét sem látjuk annak, hogy bekövetkezne. A kérdés szempontjából ez azért fontos, mert sokan annak ellenére nem látják a túlfogyasztás következményeit, hogy már bőven érezhető a hatásuk. De amikor elfogy a víz, és súlyos társadalmi problémákkal kell szembenéznünk, azok fognak gyorsabban alkalmazkodni, akik már most megpróbálják a fogyasztás helyett máshol keresni az örömeiket.

Messzire jutottunk a Száraz Novembertől.

D. F.: Pedig kicsiben pont egy ilyen hátralépés ez is. Amikor valaki azt mondja, hogy „én ma nem iszom alkoholt veletek”, akkor megélheti például, hogy milyen kiközösítettnek lenni, és azt fogja tapasztalni, hogy nem állt meg az élet. El kell fogadni, hogy veszteségek nélkül nem lehet változtatni semmin.

J. B.: Nagyon sok fontos felismerés kísérheti ezt a harminc napot, amelyek aztán az élet más helyzeteiben is segíthetnek. Például feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miért ülünk egy kocsmában. Miért emelek a számhoz egy folyadékkal teli poharat? Szomjas vagyok? Mámort, feloldódást várok tőle? Tudnék úgy ülni a barátaimmal egy helyen, hogy semmit nem iszom? Annak végiggondolása, hogy mit miért csinálok, a Száraz November egyik legfontosabb része. A végén el lehet jutni oda, hogy amikor decemberben először fogyasztasz alkoholt, felteszed magadnak a kérdést: tényleg annyira jól érzem magam ettől, mint ahogy elképzeltem, amikor nem ittam? A legtöbbször kiderül egyébként, hogy nem, csak az agyunk kreált egy képet, amit valóra akartunk váltani.