Papp Zsolt: Az első pofon Bakától – a kétharmadnak is vannak korlátai

Aláírás helyett az Alkotmánybíróság elé utalta Baka András az államhoz kapcsolódó vagyon és az állami hátterű finanszírozás védelme és megerősítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt. A jogszabálynak több csapásiránya volt, a legfontosabb talán az, hogy az elmúlt 6-8 évben az állam által a NER-es magántőkealapokba pumpált mintegy 2000 milliárd forint felett visszaszerezze a kormány az ellenőrzést. Az állam ugyanis ennyi pénzt adott a jellemzően NER-es magántőkealapoknak, miközben a magánbefektetők (Szíjj László, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Jászai Gellért) csak a tőke 20-30 százalékát fektették be. A teljes vagyont viszont jellemzően a NER-lovagok vagyonkezelő cégei kezelték.

Vagyis egy befektetési alapban hiába volt tulajdonos 60, 70 vagy akár 80 százalékban az állam, a pénzt a NER-lovag vagyonkezelő cége felügyelte.

A Tisza-kormány múlt hétfőn váratlanul egy törvényjavaslatot nyújtott be a parlament elé, amely kimondta: annál a magántőkealapnál, ahol a tulajdonosok 60 százaléka kezdeményezi az alapkezelő váltást, ott le kell cserélni az alapkezelő céget. Mivel több NER-es alapban az állami tulajdon 70 százalékos, számos NER-es magántőkealap kerülhetett volna állami ellenőrzés alá – ha a törvényjavaslat hatályba lép. De nem lép, mert a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, így a jogszabályból hosszú hónapokig nem lesz törvény.

Szó, ami szó, a köztársasági elnöknek valószínűleg igaza van, nem hiába jogász. A törvényjavaslat kimondta, hogy alapkezelőváltás esetén nem lett volna kötelező kivásárolni a kisebbségi tulajdonosokat, vagyis a NER-lovagokat, de a kormány elkövette azt a hibát, hogy a 60 százalékos szabályt nemcsak az állami vagyonra vonatkoztatta, hanem a magánbefektetőkre is. Vagyis bármelyik 60 százalékos nagytulajdonos kikényszerítheti a befektetésialap-kezelő váltást ott is, ahol korábban erre a magántőkealap haszonélvezőinek egyhangú döntésére lett volna szükség.

Nagy valószínűséggel ez esetben sérültek volna a kisbefektetők jogai, ráadásul az egész eljárás – ezt már mi tesszük hozzá – megingathatta volna a pénzpiacokba vetett bizalmat. Mert hiába az a cél, hogy Jászai Gellérttől vagy Tiborcz Istvántól vissza kell szerezni az állami vagyont, ha az állam egyszer einstandolhat, akkor ezt a jövőben bármikor megteheti, akár egy magánbankkal szemben is. Ami azért nem a jogállam csimborasszója. Vagyis lesz mit vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak, amelynek végső soron arról kell döntenie, hogy a lopott állami vagyont ki lehet-e csavarni ezzel a módszerrel a NER kezéből, vagy más megoldást kell keresni.

Baka András még egy ponton bírálta a kormányt. A jogszabályt a Tisza-frakció által dominált parlament két nap – kb. 30 óra – alatt fogadta el. Mint a régi szép fideszes időkben. Kármán András pénzügyminiszter a parlamenti vitában azzal érvelt, hogy azért az expressz jogalkotás, hogy megakadályozzák az állami vagyon kimentését a magántőkealapokból. A köztársasági elnök szerint viszont a kormány nem indokolta meg kielégítő módon a kivételes eljárást, ami miatt ugyan nem fordult az AB-hez, de jelezte, hogy a jövőben nem fogja tűrni az indokolatlanul rapid jogalkotást, azaz a kétharmaddal való visszaélést. 

Kiderült tehát, hogy a kétharmadnak igenis vannak korlátai, bármennyire elszoktunk is ettől az elmúlt 16 évben. Ekkora többséggel sem lehet bármit átnyomni a parlamenten egyetlen nap alatt. Most ugyan örülhetnek a NER-es oligarchák, hosszú hónapokat nyertek az alkotmánybírósági eljárással. Nehezebb lesz a vagyonvisszaszerzés, de szinte biztos, hogy végső soron a társadalom nyer a jogbiztonsággal. Mert ahol a tolvajoktól csak jogállami módszerekkel vehető el a vagyon, ott a törvénytisztelő polgár is nagyobb biztonságban van.