Csáki György: Donald Trump második elnökségének második félideje nem sok jót ígér a világgazdaságnak

A republikánus párt katasztrofális vereséget szenvedett a november 4-i félidős választásokon: a Kongresszusban hatalmas a demokraták fölénye, akik a Szenátusban is többséget szereztek. Ez elsősorban Donald Trump súlyos veresége, ezt mindenki tudja – kivéve magát az érintettet. A kettős demokrata többség erőteljesen korlátozza Trump elnök mozgásszabadságát. Az elnök ellenlábasai – nem kis kárörömmel – állapítják meg, hogy Trump (mint első elnöksége második félidejében) ismét „béna kacsa” lett.

Ez bizonyos mértékig igaz, de a kérdés inkább az, hogy nem lesz-e két évig béna kacsa maga az Egyesült Államok – amely mégiscsak a világ vezető gazdasági és katonai hatalma? Amiben korlátozhatja a Kongresszus az elnököt, abban nyilvánvalóan korlátozni is fogja – nem is szólva a második Trump-adminisztráció tevékenységének vizsgálatára létrehozandó kongresszusi és szenátusi bizottságokról.

Trump ugyanakkor máris bejelentette, hogy megvétóz minden olyan, a demokraták által előterjesztett törvényt, amely ellentétes az ígéreteivel. Kedden egy olyan képet tett közzé a közöségi médiában, amelyen jellegzetes piros sapkája látható, rajta nagy, fehér betűkkel a „Vétó” felirattal. Az elnöki vétó felülírásához pedig a képviselőház és a szenátus kétharmados többségére van szükség – amivel a demokraták hatalmas győzelmük ellenére sem rendelkeznek. Így az USA törvényhozása és a végrehajtó hatalom működőképessége egyaránt korlátozott lesz, másként fogalmazva: még két év káosz vár ránk. Ne feledjük ugyanakkor, hogy Trump még két évig irányítja a külpolitikát, a nemzetbiztonságot, valamint a szövetségi kormány számos fontos belföldi tevékenységét. Nagy kérdés, hogy milyen hatással lesz mindez a gazdaságra – az helyire és a nemzetközire egyaránt?

Trump gazdasági céljai – legalábbis ahogyan azokat kezdetben megfogalmazta – a foglalkoztatás növelése (különösen a feldolgozóiparban), az amerikai folyó kereskedelmi és fizetési mérleg deficitjének csökkentése, az infláció leszorítása, valamint az Egyesült Államok ipari bázisának megerősítése voltak. E célok közül egyiket sem sikerült elérnie – az infláció éppenséggel (az általa bevezetett vámok és az iráni háború következményeként) jelentősen felgyorsult. Az árak emelkedése súlyosan megtépázta Trump népszerűségét, a vámok folyamatos módosítása pedig világszerte óriási bizonytalanságot keltett. A bizonytalanságokat fokozták a dollárral kapcsolatos problémák is.

Az USA importvámjainak átlagos mértéke 11,8 százalékos, 9,4 százalékponttal magasabb, mint Trump hivatalba lépésekor – az 1929-33-as válság óta kimagaslóan a legmagasabb az USA gazdaságtörténetében, s legalább 8-9 százalékponttal magasabb bármely fejlett ország átlagos vámszintjénél. Ebből 4,5 százalékpont származik az autókra és autóalkatrészekre, valamint a fémekre kivetett vámokból – mindez 6 736 milliárd dollárnyi importot érint.

A vámok 2026-ban 0,7 százalékponttal emelték az inflációt, és 900 dollár éves többletkiadást okoztak minden amerikai családnak. A világ megdöbbent, ahogy a második Trump-adminisztráció néhány hónap alatt felrúgta a II. világháború óta fennállt szabályalapú világkereskedelmi rendet. Az aktuális vámok alapján az EU-ból származó import átlagos vámértéke 9,1 százalék, a kínai importé 22,5, a Mexikóból származó behozatalé 8, a kanadai importé pedig 8,5 százalék. A dollár gyengült – ez nem volt Trump ellenére, de a külkereskedelmi mérleghiány nem csökkent (amire a közgazdászok mindig is figyelmeztették az elnököt).

A teljességgel ésszerűtlen vámrendszer – meglepő módon! – mégsem rendítette meg a világgazdaságot. Dani Rodrik, a Harvard Egetem világhírű közgazdász professzora Trump választási győzelmét követően, de még beiktatása előtt arra hívta fel a nemzetek figyelmét, hogy ne akarják megtorolni Trump várható protekcionista intézkedéseit, mert az mindenki számára katasztrofális globális kereskedelmi háborúhoz vezethet. Egyébként pedig az USA úgyis „lábon lövi magát”, s visszavonul, mint tette azt az első Trump-adminisztráció második félidejében.

A világ megfogadta a tanácsot. A legtöbb ország ellenállt a kísértésnek, hogy megtorolja Trump vámemeléseit, és ezzel korlátozta a károkat – mind saját maga, mind az USA számára. Ennek eredményeként a nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság a vártnál ellenállóbbnak bizonyult. A Kereskedelmi Világszervezet több mint kétszeresére emelte a világkereskedelem 2026-os növekedésére vonatkozó előrejelzését: az eredetileg várt 1,9 százalék helyett immár 3,9 százalékos bővüléssel számol.

Két ország szállt szembe határozattan az agresszív amerikai vámpolitikával: Kína és Kanada. Kína nem elsősoran megtorló vámokkal reagált, hanem korlátozni kezdte a ritkaföldfémek és azok származékainak exportját. Az USA meghátrált, jelentősen csökkentve vámjait – amelyek ugyan ma is magasak, de ezeket Kína elfogadta, hiszen feldolgozóipari árelőnye még így is jelentős. Az USA-ba irányuló kínai export 2025-ben 10 százalékkal csökkent, s hasonló csökkenés jelezhető előre az idei évre is – de Kína összexportja változatlanul dinamikusan bővül, idei külkereskedelmi mérlegtöbbletét 1 200 milliárd dollárra becsülik.

Kanada megtorló vámokkal válaszolt és erőteljes exportdiverzifikációra törekszik – de különösen nehéz helyzetben van, hiszen a két szomszédos ország gazdasága, feldolgozóipari értékláncai olyan mértékben összefonódtak, hogy a hagyományos partnerek helyettesítése a lehetetlennel határos.

A Trump-adminisztráció figyelmen kívül hagyta a nemzetközi kapcsolatok azon régóta jól ismert szabályát, mely szerint nem szabad összekeverni a gazdasági méretet az alkuerővel. Kanada nem hátrált meg, s nagy nemzetközi tekintélynek örvendő miniszterelnöke, Mark Carney vezetésével a középhatalmak eseti együttműködéseinek rendszerével kívánja ellensúlyozni az USA (és Kína) globális gazdasági fölényét. Carney politikája komoly társadalmi támogatást élvez, népszerűségi mutatója a kanadai miniszterelnökök körében történelmi összehasonlításban is a legmagasabbak közé tartozik.

A legnagyobb kárt a Trump-adminisztráció kiszámíthatatlansága okozta a világgazdaságnak. Akár hogyan korlátozza mostantól az elnököt a Kongresszus, akárki lesz is Trump utódja, nagy kérdés, hogy a világ – adott esetben az USA kereskedelmi partnerei (akár politikai szövetségesek, akár riválisok) – mikor tekinti újra megbízhatónak az Amerikai Egyesült Államokat, olyan szereplőnek amely betartja a megkötött megállapodásokat és hajlandó követni a közösen felállított szabályokat. Ez minden bizonnyal – feltételezve az USA visszatérését a szabadkereskedelem elveihez – csak hosszabb folyamat lehet.

Az előttünk álló két évben persze bármi megtörténhet. Trump gondolhatja azt is, hogy immár nincs miért visszafognia magát. Az elnökök közül sokan a hivatali idejük utolsó éveiben hagyományosan a külkapcsolatok felé fordultak, mert ott önálló hatáskörrel rendelkeznek. Az őt jól ismerő szakértők szerint Trump kész a végrehajtó hatalom határait feszegetni annak érdekében, hogy keresztülvigye akaratát.

Most, hogy a választók megnyerésének szempontjai már nem korlátozzák, Trump várhatóan teljes lendülettel veti bele magát ezekbe az ügyekbe. A Fehér Ház jogászai – a hírek szerint – olyan intézkedéseket vizsgálnak a bevándorlás, a szövetségi kiadások és a vámok területén, amelyeket az elnök megvalósíthat a kongresszus támogatása nélkül is, vagy éppen ellenzése ellenére is. A lehetséges intézkedések között szerepelhet a vízumszabályok szigorítása, új importvámok kivetése, valamint bizonyos – elsősorban környezetvédelmi – szabályozások enyhítése.

A világ tehát nem könnyebbülhet meg Trump vereségétől. Külpolitikájában akár az eddiginél is agresszívebben követheti eddigi irányvonalát. Ugyanez vonatkozik a világgazdaságra is: a kialakult kaotikus helyzet nem válik tisztábbá, legfeljebb Trump újabb meglepetései válnak ritkábbá. A dollár árfolyamának és kamatának mértéke továbbra is kiszámíthatatlan. Tekintettel megezekre a bizonytalanságokra és a megbízhatatlanságra, a partnerországok külgazdasági orientációjukban továbbra sem az USA-t fogják preferálni. Mindezek miatt egy új, a jelenleginél kiszámíthatóbb világgazdasági rend létrejötte egyelőre nem várható.

A szerző közgazdász.

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.