Papp Zsolt: Tiszta lappal indul a Magyar-kormány az elmúlt évek felelőtlen költségvetési politikája után, de a neheze most jön

Nem nagyon lehet belekötni a Magyar Péter kormányának első költségvetésébe. Persze a 2027-es büdzsé kapcsán számtalan kritika megfogalmazódott, például azért, mert a másfél évtizeden keresztül végletesen alulfinanszírozott oktatási, kulturális, szociális szférában vagy csak akár a rendőrségnél nem emelik azonnal jelentősen a béreket. Valóban alacsony a rendőrök, a múzeumi dolgozók bére, de a bérfelzárkóztatás általában nem egy nagy lépésben, hanem folyamatos évenkénti emelésekkel érhető el, már csak azért is, mert nincs végtelen pénze a büdzsének. Meg emlékezünk Medgyessy Péter 100 napos béremeléseire – azt nyögte évekig az ország.

Ha lesz növekedés, ha felszabadulnak források a következő években, akkor lehet tovább emelni. Az idén 2 százalék alatt lesz az infláció, jövőre lehet, hogy 3,5 százalék lesz – ilyen alacsony fogyasztói áremelkedés és a 10, 15 vagy az adócsökkentések miatt akár ennél is magasabb nettó béremelkedések mellett még magasabb fizetéseket követelni, hát kevés realitásérzékről tesz tanúbizonyságot.

De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy a 2027-es költségvetés kiadási oldalát megvizsgálva kevés olyan tételt találunk, aminek indokoltságába bele lehet kötni. Az elmúlt években évi 1000 milliárd forintos tételben lehetett olyan költségvetési kiadást azonosítani, amelynek elköltése nem az adófizetők, hanem Orbán Viktor és a NER üzleti érdekét szolgálta. Ezek az évi ezer milliárdok – Budapest–Belgrád vasút, a soha el nem készülő Paks II., a kisvárosi stadionok garmadája, a vadászati világkiállítás, az Atlétikai VB a 350 milliárdos stadionjával, amit szorgalmasan vissza is bontottak a fenntarthatóság jegyében – vitték el a pénzt az egészségügytől, az oktatástól. Most ezek a kiadások eltűntek.

Csak az idén 1400, jövőre további 1600 milliárd forint olyan kiadást spórol meg az állam, aminek elvonása nem fáj: nem a béreket csökkentik, hanem a közbeszerzési számlák 10-15 százalékos csökkentésével és a felesleges, szükségtelen, pazarló támogatások, kiadások eltörlésével. Így juthat pénz adócsökkentésre a 680 ezer forintos jövedelmek alatt az adójóváírás bevezetésével. De ez még csak fél lépés: ha már degresszívvé teszik az adórendszert, amúgy nagyon helyesen, akkor nyugodtan be lehetne hozni egy 20-30 százalék közötti adókulcsot az egymillió forint feletti jövedelmekre. Még az is lehet, hogy meglépi a kormány, ez a jövő zenéje.

Ugyanis 2027-ben még csak a normális költségvetési politika alapjait rakják le. Egy új, tiszta lapot nyitna az elmúlt 6-8 év felelőtlen és eszetlen költségvetési politikája után. Várhatóan megvárják 2027-et, megnézik, mi működik, mi nem, hogy muzsikál a vagyonadó, a szélesebbre nyitott KATA, majd 2028-tól jöhetnek a valódi adópolitikai változások. Mert egyszer csökkenteni kell az irtózatosan magas, 27 százalékos áfát, amit még a 4,5 százalékos kiskereskedelmi adó is megfejel. A különadók fiskális drogjáról le kell jönni, bármily nehéz lesz is. Egy eurózónás tagállamban nem nagyon lehet különadó. De ezeket a bevételeket pótolni kell – vagyis az adórendszer átalakítása még előttünk áll.

Viszont nem kellene várni 2028-ig a kormányzati gazdaságpolitika kialakításával. Mert hogy olyan nincs. Van az euró 2032-es bevezetésének nagyon komoly célja, de hogy a magyar gazdaság hogyan törjön ki a közepes fejlettség csapdájából, hogyan legyünk összeszerelőüzem helyett innovatív gazdaság – arra nincsenek válaszai a kormánynak. Milyen szerepe legyen a hadiparnak a növekedésben, hogyan növeljük a K+F tevékenységet, ehhez mit tud hozzáadni az oktatás az egészségügyi rendszer reformja – na ezek a kérdések nyilvánosan még fel sem lettek téve.

Van a kormányban – elvileg – egy gazdasági miniszter, aki a kávézási szokásaival szórakoztatja követőit a követendő gazdaságpolitika felvázolása helyett, amit neki kellene kialakítani. Van egy vidékfejlesztési miniszter, akiről az elmúlt fél évben semmit nem hallottunk. Komoly kihívások előtt áll a vízügy, a környezetvédelem, az agrárium – az ezek megoldásához szükséges szakpolitikai javaslatok még sehol sincsenek. Pedig ezekből kellene összeállítani a következő 5-10 év célkitűzéseit, majd megalkotni azt az egységes társadalom- és gazdaságpolitikát, amely választ ad arra, hogy milyen országot akarunk 2035-re. Az nincs már olyan messze, ideje lenne elkezdeni dolgozni a megvalósításon. A nulladik lépés, a 2027-es költségvetés, megvan. Erre lehet építeni, de ez még csak az alap.