Szolga Bálint: Ki viszi át a méltóságot a túlsó partra
Magyar Péter és a TISZA Párt áprilisi győzelmének tanulságait sokan próbálták értelmezni. A Fidesz vereségének okait is. Amiről kevesebb szó esik, hogy van-e esély a visszatérésre az egykori kormánypárt számára.
Bill Clinton óta tudjuk, hogy a gazdasági problémák tematizálásával lehet választást nyerni. Amint az új kormány búcsút intett a védett üzemanyagárnak, az ellenzékbe kényszerült formációk számára nyomban felcsillant a revans lehetősége. Arról, hogy pontosan miért szabadultak el az olajárak, nem akarnak tudni. Nem ez az egyetlen taktikájuk ugyanakkor. Magyar Péter felett nem pusztán pragmatikus, hanem morális győzelmet szeretnének aratni.
A tizenhat év alatt kiépült, az állam testén nagyra hízó propagandista hadak egyszerre kezdték el kommunikálni: Magyar Péter nem méltó a hivatalához, a nagy Gróf Batthyány Lajos székéhez. A hangjuk ugyan a pénzcsap elzárása után már halkabb, a gondolat mégis lehet hatásos. A fülkeforradalom is arra a morális természetű válságra épült, ami Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után, majd a ciklusa hátralévő része alatt alakult ki. Az akkor keletkezett vákuumot a morális megújulás ígérete töltötte ki. Az más kérdés, hogy a politizálás erkölcsi dimenziója a NER alatt sem bizonyult meghatározónak.
Magyar Péter viselkedése nem méltó ahhoz, amit egy miniszterelnöktől elvárunk – ezt ismételgeti Pócs János, Takács Péter és Szűcs Gábor, az ellenzékbe szorult Fidesz leggólerősebb csatársora, őket éltette a leghangosabban a tusványosi közönség. Utóbbinak egyetlen oka van: ők tudnak a legjobban a kormányfő idegeire menni. Az eredmény hétfőről hétfőre megtekinthető a parlamentben.
Természetesen Magyar Péter ebben partner. A kormányfő számára már külön weboldalt szenteltek, ahol követni lehet: pontosan hol, mikor és mennyit kommenttel. A holakomment.hu statisztikái szerint szeptember elseje óta 351 hozzászólást hagyott 500 bejegyzés alatt. Emellett az Országgyűlésben is felül a fideszes „ragebaitnek”, sokszor éppen maga kezdeményezi azt. Aztán miután a kölcsönös beszólásoktól visszhangzik a tisztelt ház, az említett urak levonják a következtetést: a miniszterelnök nem méltó a hivatalához.
Van egy klasszikus fogás a politikai kommunikációban: angolul „flood the zone” névre hallgat. Eredete az amerikai futballban használt taktikára vezethető vissza. A közéleti jelentése az, hogy egy adott politikai szereplő aktív, már-már erőszakos túltöltéssel igyekszik uralni a médiát. Magyar Péter erre a taktikára hamar ráérzett. Mivel mögötte nem áll a KESMA-hoz hasonló médiakonglomerátum, ezért egyszemélyes médiagépezetként próbálja magára irányítani a figyelmet, ehhez pedig szükséges, hogy a miniszterelnököktől hagyományosan elvárt stílusból lejjebb adjon. Tizenhat év passzív-agresszív Orbán Viktor után teljesen máshogy lakja be a teret a konfliktusokat élvezettel felvállaló miniszterelnök.
A legtöbb közvélemény-kutató cég mérése azonban azt mutatja, hogy a TISZA Párt jelenleg is kétharmad feletti eredménnyel zárna egy választást. A többség tehát egyelőre vevő arra az abszolút filmszínházra, amelyben a főszereplő nem a megszokott módon alakítja a miniszterelnököt.
Mégis, hosszú távon ez a működés fenntarthatatlan. Minden, a független média cikke alatt hagyott komment, az összes maratoni hosszúságú napirend előtti felszólalás, valamennyi parlamenti csetapaté magában hordozza azt a veszélyt, hogy a nép egyszer elfárad. Ebben az esetben azt az erőt kezdené keresni, amelyik azt ígéri: visszahozza a nyugalmat és a méltóságot a politikába. Látva hogyan viszonyulnak Pócs Jánosék ezekhez az értékekhez, nagyon valószínűtlen, hogy az az erő Fidesz lesz.
Ezt is ajánljuk
Horváth Gábor: A világ Trump nélkül
Beck Tamás: Orbán Anita amerikai útjában nem a pár nap várakozás hagy rossz szájízt
Kopácsi János: A víz mennyisége adott a Földön, ezért mostantól felelős készletgazdálkodásra van szükség
Révész Sándor: A menekültek jogfosztásának embertelen folytonossága
Rónay Tamás: Szavazhattok, de csak ránk









