Révész Sándor: A menekültek jogfosztásának embertelen folytonossága

Ha semmi másban, de egy dologban biztosan folytatja a Magyar-kormány az Orbán-kormány gyakorlatát. Ebben az egy dologban a kontinuitás nem csupán Orbán és Magyar, de sajnos Orbán és magyar között, azaz a magyarok többsége között is fennáll. Ennél az egy dolognál azonban súlyosabb dolog nincs. Mert azokat érinti, akik a legsúlyosabb helyzetben vannak: a menekülteket.

Azokat, akik a kínzás, bántalmazás, rabszolgaság, háborús mészárlások, pusztítások, bombázások, a káosz, a folyamatos életveszély elől menekülnek, menekítik a családjukat. Akiket hitük, származásuk, nézeteik miatt üldöznek. Akikkel nagyon kevesen cserélnének Magyarország állampolgárai közül. Akik között éppen elég nagy többségben vannak azok, akik a menekültekkel való szolidaritást hevesen elítélik, ahhoz, hogy politikailag kifizetődjék az Orbán-kormány embertelen gyakorlatának fenntartása.

És mintha ez a folyamatosság (szinte) senkit sem zavarna. Mintha (szinte) senki nem érezné szükségét annak, hogy egyáltalán rákérdezzen erre.

A Heti Világgazdaságban hosszú interjút lehetett készíteni a külügyminiszterrel úgy, hogy a menekültügy szóba sem került. A Népszabadság nyomtatott számában (szeptember 22.) „Az irány egyértelmű, az együttműködésünk nagyon jó” címmel interjú jelent meg Ursula von der Leyennel arról, hogy milyen jelentős előrelépést tapasztalt „a régóta fennálló aggályok kezelését célzó reformok terén”, de egyetlen szó sem esik arról, amiben semmiféle előrelépés nem tapasztalható, és a miniszterelnök nyilatkozatai szerint nem is lesz tapasztalható.

A magyar kormány továbbra sem hajlandó végrehajtani az Európai Unió Bíróságának 2020 decemberében született ítéletét, amelynek az elszabotálása miatt 2024 nyarán pénzbüntetést is kiróttak. A magyar állam továbbra is fizeti a 200 millió eurós bírságra naponta rárakódó egymillió eurós büntetést, és Magyar Péter ugyanúgy az ítélet végrehajtása nélkül próbál megszabadulni ettől a tehertől, ahogy Orbán Viktor tette. Ez természetesen és szerencsére neki sem fog sikerülni.

Ezt a büntetést azért rótták ki, mert a tömeges migráció okozta válsághelyzetre hivatkozva szinte bárkit, bármikor ki lehet penderíteni az országból. Tisztességes, jogállami eljárás, jogorvoslati lehetőség nélkül. Konkrét példa a Magyar Helsinki Bizottság bőséges példatárából: egy diáknak lejárt a vízuma, elment a rendőrségre meghosszabbítatni, és mint vízummal nem rendelkező személyt azonnal kitoloncolták Szerbiába, ahol soha életében nem járt. Egy ártatlan fiatalnak tönkretették az életét. Senkit nem zavar.

Az egyik legabszurdabb és legrémisztőbb jogszabály azt tartalmazza, hogy titkosított szakhatósági állásfoglalásra hivatkozva az idegenrendészeti hatóság automatikusan kiutasító határozatot hoz. Nemhogy az érintett, de még az idegenrendészeti hatóság sem ismerheti meg azt az állásfoglalást, amelynek alapján a kiutasító határozatát meghozta. Senki nem tudhatja, hogy a szakhatósági állásfoglalásnak van-e bármi köze a valósághoz. Ennek alapján akartak kipenderíteni az országból egy afrikai labdarúgót, aki 2005 óta él itt, régóta párkapcsolatban és két gyereket nevel. Az ő ügye jutott el az Európai Unió Bíróságáig, amely természetesen az uniós joggal ellentétesnek ítélte ezt a jogszabályt július végén. Még ez sem biztosíték arra, hogy ezt a jogszabályt nem fogják senki esetében alkalmazni a bíróságok, mert a Kúria jogegységi határozata az EU Bíróságának döntését is felülírhatja.

Elterjedt az a tévhit, hogy az Európai Unió menekültpolitikája az ún. migrációs paktummal lényegében Orbán Viktort igazolta. Erről azonban szó sincs. A migrációs paktum – a terhek egyenlőbb megosztása mellett, amelynek szintén nem híve a magyar miniszterelnök – azt a problémát igyekszik orvosolni, hogy a menedékkérők jellemzően akkor is az EU területén maradnak, ha a kérelmüket elutasították, és nem minősülnek menekültnek, menedékesnek, oltalomra jogosultnak. Erre találták ki azt a megoldást, hogy a kérelmeket meghatározott kivételekkel a határon vagy megfelelő őrizetben bírálják el, illetve megállapodást lehet kötni EU-n kívüli országokkal az elutasított menedékkérők befogadásáról.

Az azonban továbbra sem lehet vita tárgya, hogy a menedékkérelmek benyújtására mindenkinek reális lehetőséget kell biztosítani, és a kérelmeket tisztességes és alapos eljárásban, jogállami keretek között, jogorvoslati lehetőség biztosításával kell elbírálni. Szó sincs arról, hogy be kellene fogadni a menekülteket.

Igaz, hogy más tagországok is elutasították a paktum egy vagy több pontját, de azok is tettek lépéseket annak érdekében, hogy a paktumot alkalmazni lehessen. „Olyan teljes elzárkózás, a közösségi konszenzussal és az uniós joggal való kifejezett szembefordulás, ami a magyar kormányok részéről tapasztalható, egyetlen más országnál sincs” – olvasható a Magyar Helsinki Bizottság tájékoztató anyagában.

Beck Tamás: A Fidesz szavazóiért folyik a harc, nem helyeselhető eszközökkel

Lényegében most is lehetetlen menedékkérelmet benyújtani Magyarországon. Ehhez (egészen kivételes esetektől eltekintve) a belgrádi vagy a kijevi nagykövetségen kellene szándéknyilatkozatot előterjeszteni. Azoknak is, akik egyébként jogszerűen élnek Magyarországon, például itt tanulnak, és életükben nem jártak Szerbiában és Ukrajnában. Emiatt is bármikor újabb bírságot róhatnak ki Magyarországra, hiszen az ilyen gyakorlat elítélésére is van bírósági precedens. Semmi nyoma annak, hogy Magyarország kész lenne megteremteni a határon lefolytatott eljárások lebonyolításának feltételeit.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a magyar állam – a befogadó állomáson eltölthető 30 napon túl – azoknak sem nyújt semmilyen segítséget, sem segélyt, sem semmilyen más támogatást, akiknek a menedékkérelmét elfogadják. Igaz, hogy odáig szinte lehetetlen eljutni.

A szóhasználat árulkodó. Aki az EU-val kapcsolatban menekültkérdésről beszél, a valóságról beszél. Aki migránskérdésről, az félrevezet.

Migránskérdés persze létezik. De csak tagállami szinten. Minden tagállam szuverén módon eldöntheti, hogy a nem menekült migránsok közül kit fogad be, kit nem. Ebbe az EU sohasem szólt bele. Minden tagország választhat, hogy csökkenő és öregedő népességet akar-e vagy migránsokat, hogy melyik problémacsomagot választja a kettő közül. Harmadiik megoldást még egyetlen EU-tagállamban sem találtak. A legkevésbé Magyarországon, ahol történelmi mélypontra zuhant a születések száma.

Az uniós jognak viszont ehhez a dilemmához köze nincs, csak a menedékjoghoz, a menekültek, a menedékkérők ügyéhez.

Az Arcanum Digitális Tudástár a 2005-2014 közötti tíz évben 86862 találatot ad a menekült szóra, 5812-t a migránsra. Tehát 14-15 „menekült” találat jut egy „migránsra”. A menekültügy robbanásától, 2015-től 2024-ig kb. 20 százalékkal, 103 316-ra nőtt a menekült szót tartalmazó oldalak száma, a migráns szót tartalmazóké pedig 74204-re, nagyjából a 12-szeresére! A menekültek tömegéből migráns tömeg lett.

Figyeljük meg, ki beszél következetesen migránsokról, amikor menekültekről, menedékkérőkről van szó, és tudni fogjuk, miként viszonyul az illető az európaiság lényegéhez tartozó menedékjoghoz. Abból pedig következtethetünk arra is, hogy miként viszonyul az emberi jogokhoz általában.