Beck Tamás: Orbán Anita amerikai útjában nem a pár nap várakozás hagy rossz szájízt

Kétségtelen, a Magyar Péter vezette új kabinetet egyelőre nem lehet önkényes hatalomgyakorlással vádolni. Sőt: azáltal, hogy a Tisza által delegált köztársasági elnök nem pártkatonaként viselkedik és a házelnök is szabadon megróhatja a miniszterelnököt a parlamenti ülésteremben tanúsított viselkedéséért, a különböző független intézményekben pedig immáron jórészt kompetens szakemberek foglalnak helyet, a jelenlegi kormányzó erő óriási lépéseket tett a fékek és ellensúlyok Orbán Viktor által felszámolt rendszerének visszaállítása felé.

Bármennyire rokonszenves azonban Magyar önmérséklete kormányfőként, némi aggodalomra adhat okot külügyminiszterének washingtoni találkozója Marco Rubióval. Orbán Anita a múlt héten folytatott megbeszélést az amerikai diplomácia vezetőjével, a tárgyalások egyik eredményeként pedig Rubio a „szélsőbaloldali terrorizmus” elleni együttműködésről szóló megállapodást jelölte meg. 

Az első, ami a szemlélőt elfogja, a csodálkozás. Egyrészt tudjuk, hogy Donald Trump adminisztrációja a jobboldali populizmus minden ellenfelét „szélsőbaloldalinak” minősíti – beleértve ebbe azokat a republikánusokat is, akik ellent mernek mondani a Fehér Ház jelenlegi urának. Az önmagát mérsékelt konzervatívként meghatározó Tisztelet és Szabadság Párt az Európai Néppárt tagszervezeteként magáénak vallja ezt a narratívát?

Azt felejtik el a szóban forgó megállapodás aláírói, hogy amint a bűnnek nincs bőrszíne, kétféle terrorizmus között sem lehet különbséget tenni, mivel egy terrormerényletet nem legitimálhat semmiféle eszme. Következésképpen a neonáci szervezetek vagy a muszlim fundamentalizmus éppúgy üldözendőek, akár a militáns szélsőbal.

Magyar Péter pártja széles népfronton nyugszik, melynek részét képezi számtalan baloldali érzelmű szavazó. Ezek a szimpatizánsok könnyedén lemorzsolódhatnak, amennyiben azt látják, hogy a magyar kormány csatlakozik azokhoz, akik a baloldal kollektív bűnösségét sugalmazzák. Ha a társadalmi bázis jó része emiatt elillan, marad a „kemény mag”, melyet hosszú távon csupán mind vadabb kormányzati populizmussal lehet megtartani. Láttunk már ilyet a Fidesz-KDNP esetében, miután 2015-ben egy időre elveszítette alkotmányozó többségét.

Biztos vagyok benne, hogy miniszterelnökünk el akarja kerülni pártja népszerűségvesztését, a mögötte álló választói koalíció szétesését és az ebből következő jobbra tolódást. Hogy e riasztó forgatókönyv ne valósulhasson meg, ahhoz kormánya tagjainak tartózkodnia kell a szavazótáborát megosztó dokumentumok aláírásától, amilyen a kizárólag a „szélsőbaloldali terrorizmust” megbélyegző Orbán-Rubio megállapodás is.