Fábry Béla: A kormánynak nincs demokratikus ellenzéke a parlamentben, pedig igény lenne rá

Hagyományosan az országgyűlésben a kormányzó többséggel szemben álló pártokat nevezik ellenzéknek. Így van ez most is. A Tisza-frakcióval szemben most a bukott kormánypártok képviselői és a szélsőjobboldal pártja áll. Ők a parlamenti ellenzék. A Fideszt antidemokratikus hatalomgyakorlás jellemezte, a Mi Hazánk soha nem titkolta a demokrácia iránti ellenszenvét. Orbán és Semjén pártja a múltja, Toroczkai frakciója a világnézete miatt zárja ki magát a demokratikus politikai formációk közül – miközben a demokratikus játékszabályokat révén vannak az Országgyűlésben. E pártokat nem lehet demokratikus ellenzéknek nevezni. Azaz ma a parlamentben nincs demokratikus politikai ellenzék.

Az előző parlamentben működött demokratikus ellenzéki pártok ma a parlamenten kívüli működésre kényszerültek. Van közöttük, amelyik saját döntése alapján maradt ki a parlamentből (MSZP, Momentum), van olyan, amelyiket a választópolgárok ítéltek parlamenten kívüli létre (DK), és noha nem volt parlamentben, mégis ide tartoznak a Kétfarkúak is. Mindannyiukra jellemző, hogy szervezetileg működnek, a közéleti folyamatok alakítása tekintetében szinte nem léteznek. Olykor a kormánnyal kapcsolatban jogos kritikát, néha még javaslatokat is megfogalmaznak. Ezzel együtt e pártokra együttesen mondható, hogy keresik helyüket az április után kialakult politikai rendszerben. Mind azt gondolják, egyedül is képesek lesznek a következő választás alkalmával elérni a parlamentbe jutás öt százalékos küszöbértékét.

Nem kell politológus szakértőnek lenni annak belátásához, hogy ez a politikai valóság súlyos értelmezési hibája. A jövő évi költségvetés tervezetével kapcsolatban a különböző társadalmi csoportok számos kritikát fogalmaznak meg. Mégis, a bukott rendszerhez képest összességében nagyon sokan anyagi értelemben is jobban járnak. Ehhez társul a közéleti jobb-lét, megfejelve a vagyonvisszaszerzéssel és a bűnöket elkövető egykori kormánypolitikusokkal kapcsolatos bűncselekmények felgöngyölítésével. E folyamatok éveket vesznek igénybe. Ugyan a közvéleménykutatások jelzik a kormányzó többség támogatottságának csökkenését, ez sem mértékét, sem ütemét tekintve nem jelentős. Eközben sem a parlamenti ellenzék, sem a parlamenten kívüli demokratikus pártok támogatottsága nem növekedett.

A parlamenten kívüli demokratikus pártok helyzete kritikus. Most a működésük feltételeinek és a közéleti jelenlétüknek biztosítása, a jövőjüket tekintve pedig a következő országgyűlési választásokon a bejutási küszöb elérése jelenti a bizonytalanságot. Ha a következő választásokig még úgy-ahogy fennmaradnak is, amennyiben a küszöb megugrása sikertelen, az a pártként való működésük végét jelenti. Nem feltétlenül jogi értelemben. Jelöltet állíthatnak, és ez már elegendő a párt státusz fenntartásához. De mit ér az a párt, amelyiknek alig vagy egyáltalán nem mérhető a társadalmi támogatottsága? Lehet pultozni ilyen-olyan ügyekben. Lehet a közösségi nyilvánosság felületein villogni. Lehet saját közösségeik harci kedvét ügyes fordulatokkal fenntartani. Lehet a pártszerű működés minden formális követelményének megfelelni. Ezek egyikéből sem fog a választások alkalmával annyi szavazat származni, amennyi bármelyik ma parlamenten kívüli demokratikus párt régi fényét visszahozza. Hogy ez borús jövőkép? Az. Kasszandra lennék? Nem hiszem. Ma ez a borús kép a realitás. Feltéve, hogy a parlamenten kívüli demokratikus pártok maradnak a különutas próbálkozásoknál. Tehetnének mást is? Igen.

Áprilisban az társadalom többségének legfőbb célja a maffiarendszer megbuktatása volt. Ez sikerült. Népfront jellegű volt a kormányzásra készülő közösség társadalmi-politikai támogatottsága. Fiatalok és régen volt fiatalok, vállalkozók alkalmazottjaikkal és a közszolgálatban foglalkoztatottak, liberálisok és baloldaliak, még konzervatívok is nagy arányban a politikai változásra szavaztak. A kormányzó közösség igyekszik e támogató népfrontot egyben tartani. Ez eddig sikeresnek bizonyult. Viszont egyre nő a demokratikus ellenzék hiányának érzete.

A parlamentben nem várható az egykori antidemokratikus gyakorlatot folytató és a szélsőjobboldali pártok hirtelen demokratikus fordulata. A tervbe vett alkotmányozás, az egyéb, a demokratikus politikai viszonyokat helyreállító jogalkotás, a kedvezőbbnek ígérkező gazdasági folyamatok alapján az újraelosztás rendszerének alakítása, és még számos ügy alkalmat teremt arra, hogy a parlamenten kívüli demokratikus ellenzék hallassa hangját, megjelenjen a közélet színterén. Nem külön-külön, hanem együtt.

Nem könnyű a liberális, a baloldali és a konzervatív értékvilágot összehangolni, de nem is lehetetlen. Akkor nem lesz ebből semmi, ha a parlamenten kívüli demokratikus pártok ezt meg sem próbálják. Egy demokratikus ellenzéki együttműködés sarokpontjai meghatározhatók. Erre van történelmi példa, igaz, az 1989/90-es Ellenzéki Kerekasztal más történelmi-politikai helyzetben működött. Mégis, ha ma egy demokratikus ellenzéki együttműködés létrejönne, ez lehetne esély a demokratikus politikai, gazdasági, társadalmi törekvések érvényesítésére, ami meghozhatja ennek az együttműködésnek a parlamenti küszöb átugrását biztosító társadalmi támogatottságot.

Ha nem, félő, marad a kétharmados akaratérvényesítés. Láttuk ennek veszélyeit. A demokratikus rendszerek működésnek egyik fontos alapelve az ellenőrizhetőség. Ha a parlament viszonyai között a demokratikus ellenőrzés a demokratikus pártok hiánya miatt nem lehetséges, akkor a parlamenten kívül kell megszervezni ezt az ellenőrzést. Ez a többpárti parlamentarizmus elveire építve a társadalmi igazságosságot, az esélyek egyenlőségét, az emberi és polgári jogok teljességét, a hagyományokat és a jövőt egyformán figyelembe vevő bírálatot, javaslatokat, kezdeményezéseket jelenti. Hiteles politikai programot hiteles emberek közvetítésével.

Vagy sikerül a parlamenten kívüli demokratikus politikai-társadalmi tényezők együttműködését megszervezni, vagy marad a tetszhalál, majd a dicstelen vég. Ilyenkor szokás mondani: imádkozom, hogy ne legyen igazam. 

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.