Hajdú Miklós: Matolcsy György őrizetbe vétele – Az ősbűn és az újabbak

Matolcsy György október 15-én a nyilvánosság elé állt egy videóval, amelyben azt sugallja, hogy az MNB-alapítványok (illetve most már csak egy alapítvány) körül minden rendben van, az eltérő állítások pedig a „mese” kategóriájába tartoznak. Ebből annyi igaz, hogy a nem alapítványi vagyonnak minősülő, hanem a több értékpapíron keresztül áttételesen azzal összefüggésbe hozható – ám klasszikus technikai értelemben azokra fedezetet nem képező – ingatlanállomány és az azt hasznosító cég létezik. Matolcsy azon kitétele azonban, mely szerint az alapítvány a rá bízott vagyont „jól fektette be”, legfeljebb szabad téren lett volna a plafon leszakadásának veszélye nélkül elmondható. És azt azért ő sem állította, hogy az államot – azaz a közpénzeket – ne érte volna százmilliárdos nagyságrendű kár. A tisztánlátáshoz bizony mélyre kell ásni a múltban – különösen a történet részleteit kevésbé ismerő olvasók kedvéért.

Az ősbűn a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi törvényig vezethető vissza. Ennek következtében lett az MNB cégjogi unicornis olyan részvénytársaságként, amely a tulajdonos (azaz a magyar állam) által érdemben nem ellenőrizhető. Erre két magyarázatot hoztak fel: az egyik a jegybank függetlensége, a másik az, hogy a törvényt az Európai Központi Bank jóváhagyta.

Valójában a jegybanki függetlenség csak a monetáris politikára vonatkozik az elsődleges jegybanki célt képező árstabilitás védelme érdekében. Ennek oka, hogy a jegybank a pénznyomtatáson keresztül ne finanszírozhassa közvetlenül a költségvetést elszabadítva az inflációt. Ettől még a törvénybe beépíthető lett volna olyan kontroll, ami megakadályozza, hogy a jegybank saját döntéshozó szerve – az igazgatóság – a gazdálkodás pillanatnyi eredményét olyan célokra használja, amelyek nem tartoznak a jegybanki feladatkörbe. Mivel azonban ilyen szabály nem létezik, ezért csak a jegybank mindenkori vezetésének lelkiismeretén múlik, hogy az esetleges nyereséget eltőzsdézi, vagy a későbbi évek veszteségeinek fedezetéül eredménytartalékba teszi, netán befizeti a költségvetésbe.

Ez a „szabadság” egy gazdasági társaság esetében különösen azért ellenkezik minden pénzügyi logikával, mert az esetleges veszteség következtében negatívvá váló saját tőke pótlásának kötelezettsége a költségvetést terheli, még akkor is, ha egy törvénymódosítás annak határidejét a végtelenbe tolja.

A második ősbűnt 2014-ben követte el az MNB igazgatósága azzal, hogy abból a számviteli nyereségből, aminek oka a forint leértékelődése volt, 266,5 milliárd forintot hat, a bank által frissen gründolt alapítványba helyezett, és ezzel ezt az összeget kivonta a tulajdonos állam rendelkezési joga alól. Erről szólt Kósa Lajos klasszikussá vált mondása: „elvesztette közpénz jellegét” (bár a legújabb nyilatkozata szerint ő csak az MNB hivatalos álláspontját idézte). Ezzel a nem realizált nyereségből, azaz virtuális pénzből valóságos, elkölthető pénz keletkezett. Ez a döntés súlyosan jogszabálysértő volt.

Az MNB-törvény ugyanis taxative felsorolja a jegybank feladatait, különválasztva a kötelező és a nem kötelező feladatokat. Ilyen döntést azonban sem a kötelező, sem a nem kötelező feladatok nem indokoltak. A végkifejlet szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a döntést Matolcsy György elnök nyilvánosan a „közjó” előmozdításával indokolta, hivatalosan deklarált célkitűzésnek pedig a „társadalmi felelősségvállalás” és a „közgondolkodás elősegítése” programokat tették meg. A hat alapítvány kuratóriumi tagsága az MNB vezetői (pl. Matolcsy György, Balog Ádám, Polt-Palásthy Marianna, Nagy Róza), Matolcsy rokonsága (Szemerey Gabriella) és más Fideszhez hű káderek közül került ki.

A nyereség kivonásával nem sokat vártak, azt már a bank második nyereséges évében véghez vitték. Azóta a sorozatosan veszteséges évek miatt a bank saját tőkéje már negatívba fordult, és 2026 első félévében -3219 milliárdra zuhant. Ha nem a jegybankról lenne szó (amelyre speciális szabályok vonatkoznak), a cégjogi szabályok szerint már régen kényszertörlésre került volna sor.

Eleinte az alapítványok tevékenysége és a megnevezett célok között még felfedezhető volt a kapcsolat. A pénzből a hazai épített örökség szempontjából lényeges, részben műemlék ingatlanokat (pl. Ybl-villa, Úri utcai régi budai városháza, „Vízház”, MTA Központi Kémiai Kutató Intézet Pusztaszeri út, stb.) vásároltak meg és újítottak fel. Ekkor még műkincseket is vettek hazai múzeumok számára, amibe a valós művészeti érték nélküli, ám kiemelkedően drága „Bogányi-zongorák” is belefért.

Az idő közben egyetlen alapítvánnyá összeolvadt hajó 2020-ban változtatott Titanic-ként irányt a jéghegy felé. A kuratórium ugyanis április 3-án néhány órás tárgyalást követően úgy döntött, hogy az alapítvány áttételesen döntő befolyással bíró tulajdonrészt szerez a varsói és a johannesburgi tőzsdén jegyzett Global Trade Center (GTC) nevű ingatlanfejlesztő-, forgalmazó- és üzemeltető cégben. Amikor Matolcsy arról beszél, hogy szerinte minden rendben van, ennek a cégnek az ingatlanvagyonát részletezi.

Csakhogy az alapítványnak nincs egy fia ingatlana sem, hanem csak értékpapírja, de még az is körmönfont módon. A GTC 61,5 százalékos irányító pakettjét ugyanis tőzsdén kívüli (OTC) ügylet keretében az alapítvány megbízásából az Optima Befektetési Zrt. vásárolta meg részvényenként 9 zlotys áron (ekkor a részvények tőzsdei árfolyama átlagosan 6,86 zloty volt) az addigi tulajdonos Lone Startól. Az Optima ezt úgy tudta megtenni, hogy hitelt vett fel az alapítványtól olyan módon, hogy 2030 – 2032 évi lejárattal kötvényeket bocsátott ki, amelyeket az alapítvány megvásárolt. Ezekből a kötvényekből vásárolt még 127,5 milliárdért az alapítványi formában működő kecskeméti Neumann János Egyetem is, mert az a fejlesztés, amire állami támogatást kapott, nem valósult meg (ezek után ki hisz a panaszkodó egyetemeknek?). Közben a GTC részvény tőzsdei árfolyama bezuhant, jelenleg az Optima bekerülési árának kevesebb, mint harmadán, 2,5-3 zloty között kereskednek vele. Ezt Matolcsy az alacsony közkézhányad miatti csekély likviditással magyarázza az ominózus videóban.

Igen ám, de a közkézhányad ugyanilyen alacsony volt akkor is, amikor az Optima az alapítvány döntése alapján a részvénycsomagot megvásárolta. Vonzó lehetett, hogy a vásárláskor a GTC-nek mintegy 270 millió euró szabad pénzeszköze volt. Ha nem is az alapítvány, de valakik jól jártak ezzel itthon. Ugyanis az irányítói jogok megszerzését követően a GTC számos magyarországi ingatlant megvásárolt, köztük négyet annak a Száraz Istvánnak a Quartz Alapkezelőjéhez köthető körtől, aki Matolcsy Ádám baráti és üzleti köréhez tartozik. Persze a torta hab nélkül nem az igazi: Az MNB a Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében a GTC kötvényeiből is vásárolt, miközben ez a program a hazai vállalkozások fejlődésének támogatására jött létre.

A számviteli törvény az MNB-re és az alapítványokra is vonatkozik. Eszerint „valós érték a piaci érték, amely tőzsdén jegyzett árfolyam, ha a pénzügyi instrumentum a tőzsdén forgalmazott és van tőzsdén jegyzett ára, árfolyama”. Azaz bármennyire is értékelik a videó szerint félévente a szakértők az említett ingatlanállományt, a tulajdont képező részvénypakett annyit ér, amennyire a tőzsde értékeli. Egyébként a tőzsdén nem ritkaság, ha egy cég részvényei a könyv szerinti érték alatti áron forognak, mint ebben az esetben. Ezért ne menjen csúszós jégre, aki nem akar elbukni.

Összefoglalva: a vagyon nem tűnt el (ilyen állítást én nem is olvastam), de bekerülési értékének kétharmadát elvesztette. Az alapítvány a Matolcsy által sugalmazott látszat ellenére nem ingatlanokkal, hanem olyan kötvényekkel rendelkezik, amelyek gyakorlatilag piacképtelenek, mivel visszafizetésük és fedezettségük kétséges, lejárati értékük kiszámíthatatlan. Az állam számára ez azért rossz hír, mert a tőzsdei hazárdjátékból csak akkor lenne menekülés, ha az Optima a kötvényeket törleszteni tudná, az alapítvány pedig megszüntetné önmagát pl. az alapítói célok megszűnésének indokával.

Zárásként az egymillió (bocsánat, ez esetben milliárd) dolláros kérdés: Mi köze van a fenti manipulációknak azokhoz a hangzatos alapítványi célokhoz (közjó, társadalmi felelősségvállalás, közgondolkodás), amelyek az alapításkor elhangzottak? Matolcsy magyarázkodása kísértetiesen hasonlít egy olyan zugbrókerére, aki a póruljárt ügyfélnek próbálja magyarázni a bizonyítványt. A „világ legnagyobb bankrablásának” is nevezett ügyben azonban hamarosan lehet, hogy nem marad más védekezés, mint Simicska Lajos elhíresült mondása, miszerint: „mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni”. Ami kétségtelen, de Matolcsy György mai őrizetbe vétele azt mutatja, hogy a pórul járt adófizetőket képviselő hatóságok végre nem hagyják magukat hülyére venni.

A szerző mérnök-közgazdász

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.