Bolgár György: A szürke hétköznapok hete

Igazságvizsgáló

A héten nem vittek el senkit a rendőrök, a Fidesz honlapján (jé, még van olyan?) nem került fel újabb név a politikai foglyok listájára, Orbán Viktor nem vonult még száműzetésbe, szóval unalmas napokat élünk. Legalábbis ha nem figyelünk a teljesen őrült világra. Például arra, hogy Amerikában a hadügyminiszter utasítására élőben akarták közvetíteni egy terrorista gyilkos kivégzését, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy 10-ből 8 amerikai ezt ellenezné, és erre még Trump is úgy reagált, hogy jó, akkor mégse. Ellenben ugyanő megfosztotta Ukrajnát az amerikai műholdak hírszerzési adataitól, ellenben dízelolajat vásárol Putyintól, vagyis a háborúban Oroszország mellé állt, és még ráadásul Zelenszkijt hibáztatja a háború folytatódásáért. Most már csak Európát kellene közösen elfoglalniuk és felosztaniuk egymás között. Kész szerencse, bár Trumpnál minden csoda és tragédia három napig tart, és csak a komédia örök. Nálunk eközben nem történt semmi drámai, de ami napról napra kiderül, az dráma. Bár nem meglepő.

Lassanként ugyanis hozzászokunk ahhoz, hogy minden áldott nap kiderül valamilyen disznóság az elmúlt 16 évről. Olyasmi, amiről többé-kevésbé tudtunk, hallottunk, de jönnek sorban a bizonyítékok és a bizonyítók is. Meg lehet a véleményünk Parragh Lászlóról, a Kereskedelmi és Iparkamara volt elnökéről, aki Orbán egyik legbizalmasabb súgója volt gazdasági kérdésekben, de éppen ezért ha most ő mondja ki, hogy a szakképzési feladatokra elnyert több milliárd forintnyi állami támogatás feltétele volt a kötelező szerződéskötés az elhíresült Balásy-féle kommunikációs céggel, a Lounge-dzsal, méghozzá 712 millióért, akkor az olyan, mint egy megalapozott feljelentés. Nem Balásy, hanem valójában Rogán és az egész, erre kiépített Orbán-rendszer ellen.

Ha véletlenül nyilvánosságra kerül, hogy az Orbán svájci bankáraként emlegetett (alappal vagy alaptalanul-e, ezt még nem tudjuk) volt berni nagykövet, önmagában is meghökkentően hosszú ideig, tíz évig tartó megbízásának lejárta után havi 4,5 millióért utazó nagykövetként funkcionált tovább Genfben, és magasabb fizetést kapott, mint Szijjártó Péter külügyminiszter, akkor újból rádöbbenhetünk arra, hogy a mi pénzünkből busásan jutalmazták a saját embereiket. Hogy ez megfelelt-e a törvényeknek, az legfeljebb a sokadik ügy lehet az ügyészség egyre nagyobbra duzzadó listáján, de hátha majd ezt is bíróságra viszik.

Előbb persze a Nemzeti Bank kirablását kellene végre kinyomozni. A vicc az, hogy maga Matolcsy György, a volt jegybankelnök kezdett bele az elszámolásba, igaz, nem önfeljelentésként, hanem védekezésként. Kár, hogy nem sikerült. Ugyanis YouTube videójában arról számolt be, hogy a 266 milliárd forintos alapítványi vagyon nem tűnt el, ahogy azt sokan állítják, hanem nagyon is konkrétan megvan. És ennek bizonyításaképpen felsorolt 39 közép-európai irodaházat, 6 bevásárlóközpontot, továbbá 5169 németországi lakást. Dehogy tűnt el az a vagyon, hiszen ott van téglában, betonban. Hogy az ingatlanok tulajdonosa, a varsói tőzsdén jegyzett GTC értéke közben majdnem a harmadára csökkent, hát istenem, ilyen az élet, és nem biztos, hogy így marad, bíztatja magát és bennünket Matolcsy. Csak közben elfelejti megemlíteni, hogy a vagyon kezelői és haszonhúzói nem az MNB emberei, hanem az ő fia és az ő barátai (voltak?). De még ennél is lényegesebb, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem ingatlanfejlesztő, nem ingatlankereskedő és nem is háziúr, aki beszedi a bérleti díjakat, vagyis ez a súlyos veszteségeket hozó alapítványi biznisz a kezdetektől fogva törvénysértő volt. Csakhogy akármennyire önleleplező is Orbán Viktor jobbkezének megszólalása, még mindig a szürke hétköznapi híreknél tartunk, ahelyett, hogy ott tartanánk, hogy Matolcsy a YouTube helyett az ügyészségen rovancsol.

Hogy korábban az ügyészségnek nem akaródzott alaposan vizsgálódni, annak tudjuk az okát. Hogy most miért vakaródznak, az nyilván összefügg azzal, hogy még mindig nincs vezetőjük, bár még a legfőbb ügyésszel együtt se lenne könnyű dolguk, hiszen a szürke hétköznapokon menetrendszerűen érkeznek az újabb feljelentések. Így például Kapitány gazdasági miniszteré a 475 milliárdos állami támogatással végrehajtott szállodafejlesztési programok miatt, ugyanis a pénz nagy része családi és baráti befektetőknél landolt. Ki hinné?

Lassan már semmin sem lepődünk meg, és már annak sem örülünk különösebben, maximum elégedetten nyugtázzuk, hogy az Európai Unió közben lezárta a Magyarország elleni jogállamisági eljárást, mert értékeli a szürke magyar hétköznapokat, és újabb, 1500 milliárd forintnyi befagyasztott támogatást szabadított fel. Nehéz mindennap örülni, nehéz a disznóságokon folyton felháborodni, úgyhogy hétköznapjaink szürkülnek. De az se baj, ha egyszer visszatérnek a normális hétköznapok Magyarországra.