Heti abszurd: Belvárosifogoly-kiváltás, szibériaitigris-kergetés, és egyéb másként mentési kísérletek

Emberség is van a világon, hogy a felebaráti szeretetről ne is beszéljünk: mi valóban számos alkalommal szóltunk. Szinte már csak kormánykiváltó imádságot nem hirdettünk, nem mintha elutasítanánk sokak hitének és jó szándékának csendes összekapaszkodását mint teremtőerőt, de a nemzet szabadságának dolgában szívesebben bízunk a polgárok öntudatosságában és tényérzékenységében. A tényre aztán jönnek a poloskák számolatlanul, de ez már egy másik történet.

Tényleg megannyiszor elmondtuk, hogy nem vezet jóra két (vagy sok) egymástól teljesen független dolog (tény, esemény, gondolat, vagy amit ezekről gondolunk) ötletszerű ok-okozati összekapcsolása vagy logikai láncba kapcsolása. Figyelmeztettünk, hogy birkavesével földrengést megelőzni csak hamburgerevés közben lehet egy floridai golfpályán MAGA-sityakban, gyermeket védeni viszont kutya nehéz fejbe lőtt apukák korhatár nélküli mutogatásával.

Annyi, de annyi dolog van a világon, amelyek között azért nem érdemes kapcsolatot keresni, pláne találni, mert nincs, vagy ha van is, teljesen másféle. Rétvári Bence, és úgy általában a bukott (vö. az ellenzék falra kenődését áprilisban sajátosan bemutató) kormánypártok prominenseit azonban ez nem hatja meg. Továbbra is szabad fogású birkózást folytatnak az általuk tetszőlegesen összeválogatott tényekkel és eseményekkel. Németh Balázs például testbeszédszakértőket megszégyenítő magabiztossággal hamarabb tesz fel egy videót arról, hogy Magyar Péter magához kéreti a házelnöki pulpitusról Forsthoffer Ágnest, minthogy végiggondolná: az érintettek nemcsak tényekkel, de bizonyítékokkal is rendelkeznek az üléstermi megbeszélés okáról.

Pócs János mindeközben olyan kreatívan trollkodja szét a parlamenti munkát vérfagyasztó Dörmögő Dömötör forgatással és Hányinger-tábla felmutatással (ez azért esetében akár közelítően igaz is lehet), mintha a saját háza táján a Jász Nemzet Egyesület és a Jászapáti Gazdakör nem kapott volna párhuzamosan több tízmilliós állami támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelőtől, az ukrán háborúra hivatkozva, szakmai és pénzügyi elszámolás nélkül. Szűcs Gábor pedig már-már őszintének látszó felháborodással harsogja a magáét, miközben exmegafonos közpénzégető-művészként minimum cinkostárs a Mészáros-alomból üzembiztosan érkező fél milliárdok tiltott pártfinanszírozásában etc. (vö. „a Megafonnak az 500 miót utaljátok el most!”)

Mármost a Rétvári. A KDNP frakcióvezetője halálra vált arccal, apokalipszisbe fordult armageddon ígéretével mondta bele a kamerába, hogy kedden 10:07 perckor szavazta meg a Tisza Párt a „gendertörvényt”, és 10:12 perckor már ki is jött a hír: Magyarország megkapja a neki járó uniós forrásokat. Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy Brüsszel minden égi jel szerint rózsaszín dildókkal akarja kiverni a fehér heteró frakcióvezetőket Európából, de legalábbis biztosan politikai okból tartotta vissza a nekünk járó pénzeket, a kis buzi.

Ezzel egyrészt nehéz vitatkozni, másrészt vitatkozzon vele, akinek van szabad kreditje. Mi inkább azon merengünk Rétvári képviselő fényes háttérhatalom-leleplezése óta, hogy mi a bánatot csinált Brüsszel abban az öt hosszú percben. Éveken át azt várták, hogy a Tisza-kormány végre „beengedje a gyerekekre a genderlobbit” (szóhasználat: KDNP), de miért tétováztak? Ennyi ideig tartott, amíg megtöltötték a Bizottság összes szabad jakuzziját pezsgővel? Nem ismerték fel a szokásos keddi vérnősző bachanália közben, hogy melyik flitteres-szopóálarcos az informatikus? Netán Belgium is megfertőződött a szomszédos német internetnélkülözéssel?

Ha megvetemedünk se tudunk rájönni, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezúttal is a fideszes-kádéenpés megfejtés lehet a legtávolabb a valóságtól. Az Unió valóban elvárta, hogy a magyar jogszabályok ne mossák össze a melegeket a pedofilokkal, merthogy ezt a patrióta (?) világértelmezést még egy paraszthajszál sem választja el a szélsőjobboldal eddig ismert legpusztítóbb működésétől. De még inkább elvárta, hogy ne lopja ki a szemét egyetlen nemzetállami kormány sem, főként olyan ne, amelyik a lopott szajréból minden fórumon minden szájával azt hirdeti, hogy Brüsszel egy bevehető palánkvár, Ursula von der Leyen pedig definitíve lótetű.

Alternatív valóságértelmezésért a jelenlegi és bízvást ideiglenes magyar kereszténydemokrácia máskülönben sem megy a szomszédba. Pénteken szabályos fogolykiváltó imádságot tartottak Hankó, Seszták és más előzetesek szabadulásáért, Osztie plébános közreműködésével. Pedig ő nemrég ékesen bizonyította, hogy csak szórványosan alkalmas a hivatására, leginkább éjszakánként, amikor alszik, mert ha ébren van, akkor rutinszerűen tagadja ki az egyházból a negyedfél Magyarországot. A kommentmező sem maradt adósa a politikafogoly-baklövészetnek: ezrek imádkoztak közösen, hogy a fent nevezettek minimum húsz évet kapjanak.

Mindenki azt kapja, ami jár neki. Magyarországnak 2010-ben Orbán járt, neki pedig a híresen éles esze. E héten azért berzenkedett a volt kormányfő, hogy miért kell kiszúrni 138 ezer derék, becsületes, saját magát eltartani képes emberrel. Vagyis a katásokkal, akiket ő maga saját kezűleg szívatott meg, mert különösen sok libernyákot orrontott közöttük. Nem vagyunk rutinosak a reformátusok istenképében, de ez meglehetősen megengedő viszony lehet, hovatovább liberálisan elfogadó.

Amerikának pedig Trump jár (de már nem sokáig jut). A fejlett világ vezetőjének egy tigristámadásban elhunyt szerencsétlenről az jutott az eszébe, hogy: ej, be szívesen látná magát a világhálón, amint leteper egy szibériai tigrist. Micsoda lélekjelenlét! Ez is neki ugrott be először. Volt már pápa, szuperhős, isten, csak még jó elnök nem. De vannak kihívások, amitől az Imádság és a Képzelet is legott kereket old, és keres egy helyet, ahol már feltalálták a bolygókiváltást.