Csáki György: Ha beválnak az induló kínai gigaprojektek, kicsit fellélegezhet a világ

A 9,6 millió négyzetkilométer területű és több mint 1,4 milliárd lakosú Kínában természetesen az infrastrukturális projektek is ezekhez a méretekhez igazodnak. A most meghirdetett programok azonban minden eddiginél nagyobbak, s nem csak a kínai, de világgazdasági szempontból is különösen fontosak. Az öt évre tervezett 3 700 milliárd dolláros projekt hat infrastrukturális hálózatot ölel fel: a villamosenergia-hálózatot, a számítástechnikai infrastruktúrát, a kommunikációs hálózatokat, a logisztikát, a vízellátást és a csővezetékeket. Ez a hatalmas összeg a következő öt év összesített kínai GDP-jének 3 százalékára becsülhető. Ha a kiadásokat az időszak elejére koncentrálják, az lendületet adhat a kínai gazdaságának és a világgazdaságnak egyaránt. Hogy a várható globális, tehát világgazdasági hatásokat felmérhessük, át kell tekinteni a jelenlegi kínai fejlődési modell jellegzetességeit és globális hatásait.

Kína kereskedelmi mérlegtöbblete 2025-ben rekordot döntött, meghaladta az 1 200 milliárd dollárt, központi problémává vált a más országokkal fenntartott gazdasági kapcsolataiban. Az USA protekcionizmusa miatt csökkent az USA-ba irányuló export, de minden más relációban töretlenül folytatódott a kínai exportbővülés. A kínai gazdaság lényegesen gyorsabban nő, mint fő kereskedelmi partnereié, így annak ellenére, hogy az ország külső többlete 2007 óta a GDP 10 százalékáról annak 1,5 százalékára csökkent, jelentős gazdaságpolitikai változás nélkül a kétoldalú kereskedelmi többletei tovább növekedhetnek.

Ezért is olyan fontos Kína kereskedelmi partnerei számára a hat hálózat programja. A kínai vállalatok globális vezető szerepre tettek szert olyan iparágakban, amelyeket korábban a fejlett gazdaságok kizárólagos terepének tekintettek: az elektromos járművek, az akkumulátorok, az ipari robotok, a napelemek és a mesterséges intelligencia terén – hogy csak néhány példát említsünk. Kína high-tech ipara néhány városban csoportosul. Ez a földrajzi koncentráció az erősségének egyik forrása, amely lehetővé teszi a beszállítók specializálódását, a tehetségek összegyűjtését és az ötletek áramlását. De egyben szélesíti a szakadékot a vezető és a lemaradó régiók között. A feltörekvő iparágaknak növelniük kellene az adóalapot, segítve ezzel a helyi önkormányzatok finanszírozását. Kínában azonban az erőforrásáramlás legtöbbször ellentétes irányú: a városi és tartományi önkormányzatok adókedvezményeket és támogatásokat kínálnak, amelyek gyöngítik pénzügyi helyzetüket. A költségvetési támogatás pedig túl sok céget ösztönöz arra, hogy belépjen a divatos iparágakba. Becslések szerint Kína 129 elektromos jármű gyártója közül csak 15 maradhat pénzügyileg életképes 2030-ra.

Kína kereskedelmi többletét gyakran az iparpolitikájának és a kereskedelmi akadályoknak tulajdonítják, ez a magyarázat félrevezető, de legalábbis elégtelen. A valóságos magyarázat a nemzetgazdasági megtakarítások és a beruházások közötti különbségben rejlik, amely meghatározza a folyó fizetési mérleg többletét. Kínában a beruházások értéke (és a GDP-hez viszonyított aránya) világgazdasági összehasonlításban magas, de a megtakarítási ráta még magasabb, meghaladja a GDP 40 százalékát. Márpedig alapvető közgazdasági tétel, hogy a megtakarítások és a beruházás különbözete egyenlő az exporttöbblettel. Az 1980-as évek óta létező globális pénzügyi egyensúlytalanságok fő oka – egyszerűen fogalmazva – az, hogy Kína, Japán és Németország túl keveset fogyaszt (túl magasak a magtakarításaik) az USA pedig tartós túlfogyasztásban van (elégtelenek a megtakarítások).

Kínában a háztartások magas megtakarítási rátáját strukturális tényezők határozzák meg, mint például a nemek közötti eltolódott arányok. Az évtizedekig tartó szigorú családtervezési politikák, valamint a fiúgyermekek kulturális előnyben részesítése férfitöbbletet teremtett. A fiúgyermekes családok agresszíven takarítanak meg, hogy javítsák gyermekeik kilátásait az egyre szűkülő házassági piacon. A számok egyértelműek: a magasabb férfi-nő aránnyal rendelkező régiókban következetesen magasabb a háztartások megtakarítási rátája, és a fiúgyermekes háztartások általában többet takarítanak meg, különösen ott, ahol a nemek közötti egyensúlytalanság a legnagyobb. Ez a tényező önmagában akár a kínai megtakarítási ráta 1990-es évek óta tartó emelkedésének felét is magyarázhatja, noha a kínai vezetők ezt nemigen ismerik el nyilvánosan.

Kína magas vállalati megtakarítási rátájának egyik magyarázata a pénzügyi szektor alulfejlettsége. Az ország pénzügyi rendszere régóta az állami tulajdonú vállalatokat részesíti előnyben, így a termelékenyebb magáncégek csak korlátozottan jutnak hitelhez. Ezért a vállalatoknak saját megtakarításaikra kell támaszkodniuk beruházásaik finanszírozásában. Ezek a tényezők együttesen tartós szakadékot teremtenek a megtakarítások és a beruházások között, ami nagy és egyre növekvő külkereskedelmi többletben jelenik meg. Az elégtelen belső fogyasztás csökkenő árakhoz (deflációhoz), alacsony kamatlábakhoz és olcsó valutához vezet, amelyek tovább növelik a kínai áruk versenyképességét a világpiacokon. Az állami megtakarítások szerepe ugyanakkor korlátozott, mivel évek óta negatívak, és csak kis mértékben csökkentik az általános megtakarítási szintet. A magasabb közkiadások csökkentenék a kormányzati megtakarításokat és a háztartások megtakarítások iránti igényét. Egy nagyvonalúbb jóléti modell felé való elmozdulás ugyanakkor valamelyest gyengítheti is a munkavállalás, az innováció és a beruházások ösztönzőit, ezáltal lassítva a növekedést.

A legjobb megoldás az ingatlanpiac problémáinak rendezése és a fogyasztás ösztönzése lenne bőkezűbb nyugdíjakkal és gyermeknevelési támogatásokkal. A gazdaságpolitikai döntéshozók tavaly bevezették a gyermekvállalást ösztönző egyszeri juttatásokat, és kisebb lépésekben emelték a vidéki nyugdíjakat. Szeptemberben jelzáloghitel-támogatást jelentettek be a kisebb lakások első vásárlói számára. Ezek az intézkedések azonban túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy helyreállítsák a bizalmat vagy stabilizálják a lakásárakat.

A hat hálózat programja kétségtelenül lökést adhat a gazdasági növekedésnek. A beruházások, ha beérik a gyümölcsük, növelik az ország termelési kapacitását. Ezt megelőzően ugyanakkor fokozzák a keresletet, emelik a béreket, és felszívják azokat az árukat, amelyeket egyébként a külföldi piacokon kellene értékesíteni. Minden más tényezőt változatlannak tekintve a többletkiadások ily módon mérsékelhetik Kína hatalmas külkereskedelmi többletét. A hat hálózat fejlesztése várhatóan kevesebb pazarlással jár majd, mint a korábbi infrastrukturális programok. Lényeges, hogy a bejelentett projektek jelentős része a meglévő létesítmények korszerűsítését szolgálja, nem pedig azok bővítését. A helyi tisztviselők mozgásterét szigorúbban korlátozzák. Új a finanszírozás módja is: a korábbi fejlesztési programok nagymértékben támaszkodtak a helyi önkormányzatok földértékesítési bevételeire és a mérlegen kívüli, kockázatos hitelfelvételeire. Ezúttal a források nagyobb része származik majd hosszú lejáratú kötvényekből, az állami tulajdonú szakosított fejlesztési bankok hiteleiből, valamint olyan állami nagyvállalatok beruházásaiból, mint a China Mobile.

Természetesen bizonyos rövid távú intézkedések, mint például a monetáris és fiskális ösztönzők, növelhetik a belföldi keresletet és az importot, átmenetileg csökkentve a kereskedelmi többletet, ha a kínai kormány ezt preferálná. A tartós megoldáshoz azonban mélyebb strukturális reformokra van szükség a nemek közötti egyensúlyhiány kezelése és a magánszektornak finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása érdekében. A növekedés újjáélesztésével és a defláció féken tartásával az új beruházási gigaprogram a belső kereslet jelentős növelése révén lényegesen csökkentheti a kínai külkereskedelmi többletet (legalábbis megakadályozhatja annak további növekedését) – elsősorban ezt üdvözli a világ.

A szerző közgazdász.

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.