Hatalmi ágak közötti harc bonyolítja a román válságot, a hallgatás és halogatás nem megbékélést fog hozni

A napokban a román alkotmánybíróság a legfelsőbb bíróság javára döntött a bírák 1 milliárd eurós (mintegy 5 milliárd lejes) fizetéshátralékának ügyében, amely ellen az ügyvivő Bolojan-kormány emelt panaszt. Az indoklás szerint a taláros testületnek nincs hatásköre a bíróságok határozatainak felülvizsgálatára vagy megváltoztatására, a kormánynak ki kell fizetnie a bíróknak és ügyészeknek a bírósági döntésekkel megítélt bérhátralékokat.  

Az alkotmánybírósági indoklás minden bizonnyal helytálló a törvény betűjét nézve, csakhogy az igazságügyi dolgozók gyakorlatilag maguknak emeltek bért. A pert a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék (a legfelsőbb bíróság) kezdeményezte. A béremelést elrendelő elsőfokú bírósági ítéletet a kormány megfellebbezte, de másodfokon a pert indító legfelsőbb bíróság járt el és elutasította a fellebbezést. A kormány szerint a legfelsőbb bíróság ezzel megzavarja az állami költségvetés egyensúlyát és beavatkozik az állam végrehajtó hatalmának működésébe azzal, hogy peres úton akarja kikényszeríteni a visszamenőleges béremelést. 

Eckstein-Kovács Péter jogásszal, az RMDSZ volt szenátorával, volt miniszterrel, Traian Băsescu korábbi román államfő tanácsosával a két hatalmi ág közötti konfliktus anomáliáit vettük sorra.

Tulajdonképpen miről van szó ebben a szövevényes történetben? A Legfelsőbb Bíróság dönthet egy olyan perben, amelyet maga kezdeményezett? Belenyúlhat a költségvetési egyensúlyt érintő kérdésekbe?

A különböző fokú adminisztratív intézkedések mindegyike kapcsán létezik törvényhozási bírósági kontroll. A kormányrendeletek esetében a közigazgatási bíróság jár el, a törvényi szintű intézkedéseknél az alkotmánybíróság. Nem igazán van lehetőség ebből a kontrollból kivonni az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályokat. Egy jól működő igazságszolgáltatásban ezzel nem is lenne gond. De itt a testületek és intézmények a saját érdekeiket nézik, a legfelsőbb bíróság nem fogja azt mondani a saját álláspontjáról, hogy az törvénytelen.

Az alkotmánybíróság is állást foglalt ebben az ügyben, a kormány fordult a testülethez.

Ha a hatalmi ágak szétválasztása megkérdőjeleződik, akkor lehet kezdeményezni az alkotmánybíróságnál, hogy állapítsa meg, történt-e átfedés a két hatalmi ág, jelen esetben a végrehajtó hatalom és a bírósági hatalom között, mondjon véleményt és oldja fel a helyzetet. Itt ki kell térnünk az alkotmánybíróság intézményére, mert igaz ugyan, hogy a bírói hatalomhoz tartozik, de egy különleges helyzetű intézménye az igazságszolgáltatásnak, nem olyan, mint a klasszikus bíróságok. Romániában ez 9 tagból áll, mandátumuk ugyancsak 9 éves. Három évente cserélődik 3 tag, a két ház – a képviselőház és a szenátus – egyet- egyet szavaz meg, és egyet az államelnök. Összességében is így néz ki, a két ház és az elnök 3-3 tagot delegál. Ez sokáig elég jól működött is.

Mi biztosította ennek az alapját?

A két legnagyobb parlamenti párt rendszerint megállapodott, és egy helyet mindig biztosítottak az RMDSZ-nek is a 9 fős testületben. Meglehetősen furcsa, de ez működik, amióta létezik Romániában alkotmánybíróság. A mérleg nyelve végső soron az államfő által megnevezett három alkotmánybíró, ez biztosított valamelyes egyensúlyt a politikailag érzékeny esetekben, mert különben az alkotmánybíróság is egy malomként dolgozik, 7-2, 8-1 vagy ilyen arányban hoz döntéseket. Most ez az egyensúly felborulni látszik, az ilyen politikailag kényesebb kérdésekben rendre a Szociáldemokrata Párt (PSD) által javasolt alkotmánybírákhoz csatlakoznak le innen-onnan, és gyakorlatilag ők mondják meg a tutit. Ezért felmerül az is, hogy a függetlenként megválasztott államelnök valóban független bírákat javasolt-e a testületbe. A legfelsőbb bíróság is mostanában rendre meglehetősen egyértelmű döntéseket hoz adott politikai irányvonal mellett.

Az igazságügyi dolgozók a költségvetésből kapják a bért, költségvetési intézmény alkalmazottai. Ők kezdeményezhetik saját bérük emelését peres úton? Megtehetik ezt más költségvetési ágazatok dolgozói is, például a tanárok vagy egészségügyi dolgozók, vagy számukra marad a hosszas béralku, végső esetben a sztrájk?

Az elv, ami mentén ez a gyakorlat megtestesült, az, hogy az igazságszolgáltatásnak függetlennek kell lennie, ám ha nincsenek anyagilag független pozícióban a bírók és ügyészek, akkor ki vannak téve a megvesztegetés csábításának. Vagyis ha bizonytalan az anyagi helyzetük, az befolyásolhatja a függetlenségünket. A nem épp új keletű konfliktus abból indult, hogy nagyon elszálltak az igazságügyi bérek, a józanabb kormányok ezen változtatni akartak, meg akarták fékezni ezt a folyamatot.

Hogyan?

A peres úton kikényszerített béremelések megtagadásával, arra hivatkozva, hogy a béremelés vagy annak megtagadása költségvetési kérdés, ezek a bérek legyen besorolva a költségvetésbe, De terítékre került annak szabályozása is, hogy hány éves korban mehetnek nyugdíjba a bírák, vagyis, hogy ne mehessenek 45 évesen nyugdíjba, de az is, hogy szabad-e nekik rögtön a nyugdíjba vonulás után vizsga és mindenféle megkötés nélkül újra elhelyezkedni. A kormány ezen intézkedésekhez való jogát kérdőjelezték meg a bírói testületek.

Csak van olyan testület, fórum, amely a bírói, ügyészi kérések jogosságát is elbírálhatja…

Igen, van a Legfelsőbb Bírói Tanács, (CSM/ Consiliul Superior al Magistraturii) amelynek legfontosabb feladata a romániai igazságszolgáltatás függetlenségének garantálása, de ez felügyeli a bírák és az ügyészek kinevezését, előléptetését és bírálja el a velük kapcsolatos fegyelmi eljárásokat is. Vagyis ez a Legfelsőbb Bírói Tanács bírálja el, hogy jogos vagy sem az indítványuk. Ennek a 19 tagú testületnek van 14 választott tagja – 9 bíró és 5 ügyész-, két tagot a civil szféra delegál és van három tagja hivatalból: a legfelsőbb bíróság elnöke, Románia főügyésze és az igazságügyi miniszter. Nagyon nagy hatalom koncentrálódik itt, de itt is ott van az átfedés a főügyész és a legfelsőbb bíróság elnöke révén. És hát ez esetben is valahol a fejétől bűzlik a hal.

Valóban bűzlik?

Ennek ékes bizonyítéka volt egy kora nyári történet. A bukaresti ítélőtábla egy vitatott, nagy nyilvánosságot kapott eset kapcsán sajtótájékoztatót szervezett. A Recorder tényfeltáró portál akkor bemutatott dokumentumfilmjének vádjait kívánták cáfolni, miszerint Lia Savonea, a legfelsőbb bíróság elnöke, a háttérből irányít, nyomást és kontrollt gyakorol a bíróságok felett. Savonea a sajtótájékoztató közepette telefonált a bukaresti ítélőtábla alelnökének, utasítva, hogy mit és hogy mondjon a sajtótájékoztatón az elnök. Az alelnök a bekapcsolt mikrofonok mellett súgta meg, hogy ki hívta és mi az utasítás.

Ebben a döntésben az szerepel, hogy a kormánynak a bíróság béremelésre vonatkozó ítéletét végre kell hajtania, akkor is, ha ez költségvetési kiigazítást követel. Egy másik hatalmi ág beleszólhat költségvetést érintő kérdésekbe, holott például referendumot sem lehet tartani költségvetést érintő kérdésekben?

Az igazságszolgáltatás költségvetése is nyilván az országos büdzsé része. Kialakítása ugyanúgy történik elvileg, mint a többi minisztériumnál és ágazatnál. Törvény írja elő a kötelező egyeztetést a pénzügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium között, ez után áll össze a keret. Ha a bírói döntéshozó szervek, jelesül az említett Legfelsőbb Bírói Tanács, a CSM nem tartja ezt a megegyezést törvényesnek, vagy akár méltányosnak, akkor a hatalmi ágak között vita merül fel. És nincs más, aki elbírálja ezt, mint a bírói hatalom, esetenként az alkotmánybíróság.

Nem ez az első ilyen bárvita, elég sok bérpótlékot kifizettek már a különböző kormányok. Volt egyáltalán olyan eset, amikor végül ebben a ki-ki harcban a kormány győzött és nem a béremelést követelő igazságszolgáltatási dolgozók?

Én nem tudok olyan esetből, hogy a kormány győzött volna. Nemcsak béremelési, bérpótlék viták is felmerültek. Itt leginkább a veszélyességi pótlékról és amiatti pótlékról van szó, hogy nem vállalhatnak más munkát a bírói testületek tagjai. Több ilyen is volt, ezekben is mindig a bíróság a saját ügyében járt el, amit egyébként tilt az alkotmány és minden jogelv.

Mi lett a végkifejlet ezekben a korábbi esetekben?  

Nyilván a kormányok végrehajtották, mert ha van egy jogerős bírói határozat, annak a végrehajtása kötelező.

Mi lett az igazságügyi dolgozókat érintő nyugdíjreform végkifejlete? A kormány eredeti tervezetét a bírói testületek elutasították, de végül született egy kompromisszum. A halogatás miatt, mert kicsúsztak időből Románia így is veszített 231 millió euró uniós pénzt.

Igen, végül lett egy kompromisszum. A 45 éves nyugdíjkorhatárt megemelik fokozatosan, egy 15 éves átmeneti időszak alatt 65 évre. Megállapodtak arról is, hogy a jövőben már nem csak az utolsó munkaév alapján számolják ki a nyugdíjat, hanem sokkal nagyobb súllyal veszik figyelembe a szakmában eltöltött szolgálati időt és a ténylegesen befizetett nyugdíjjárulékokat is. A nyugdíj mértékében is korrekciók történtek, az többé nem haladhatja meg a fizetést, azt az utolsó bruttó fizetésük 70 százalékában maximálták.

A másik vonulata ennek a két hatalmi ág közötti háborúnak az, hogy hónapok óta a bíróságok rendre jóvá hagyták a Bolojan-kormányt május elején bizalmatlansági indítvánnyal megbuktató szociáldemokraták/PSD indítványait és és egy sor kormányrendeletet helyeztek hatályon kívül. Beszállt a bíróság a politikai küzdelembe a PSD oldalán? Mi áll emögött? Így szinte lehetetlen kormányozni.

Mint már mondtam, létezik törvényhozási kontroll, a közigazgatási bíróság a kormányrendeleteket, az alkotmánybíróság a törvényeket vizsgálhatja felül és semmisítheti meg. Ugyanakkor az, hogy miképp indokolja meg ezeknek a kormányrendeleteknek a megsemmisítését, azt bírósága válogatja.

Ha már Románia és igazságszolgáltatás: nemzetközi szinten sem mindennapi esemény volt a 2024. végi elnökválasztás első fordulójának alkotmánybíróság általi megsemmisítése nemzetbiztonsági okokból, külső beavatkozásra hivatkozva. Azóta történt-e bármiféle előrelépés ebben az ügyben? Bemutatták-e a bizonyítékokat, kapott-e a nagyközönség valamiféle részletes magyarázatot erre, vagy feledésbe merült a példátlan eset?

Nem merült feledésbe, nagyon nem. Az államelnök ígéretet tett arra, hogy a tényleges okokat és a bizonyítékokat ténylegesen fel fogják tárni és záros határidőn belül közölni fogják az állampolgárokkal. Nos, ez nem történt meg, és nem történik meg. Még akár meg is lehetett volna magyarázni, hogy miért húzzák-halogatják ennek az ügynek a teljes körű feltárást, de egy robbanásig feszült helyzet van az országban, ami nem független ettől a történettől. A hallgatás és halogatás nem a megbékélést fogja eredményezni. Az pedig már súlyos hiba az államfő részéről, hogy nem teljesítette az ígéretét.

Nicusor Dan államfő hivatalba lépése után megígérte a választás megsemmisítését szükségessé tevő bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát, de ez máig nem történt meg.
Fotó: Timothy A. Clary / AFP

A nagyközönség Nicușor Dan államfőhöz köti, de nyilván nem ő végzi a kivizsgálásokat. Kinek kellene ezt végső soron tisztázni, a végső jelentést megcsinálni? Kinek a felelőssége ez a mulasztás az államfőn kívül?

Az Alkotmánybíróság döntése nyomán semmisítették meg az első fordulót, tehát az alkotmánybíróságnak kellene bemutatnia a bizonyítékokat is indoklása alátámasztására. megindokolnia a döntést. Nyilván az alkotmánybíróságot is kötik a nemzetbiztonsági titoktartási kötelezettségek, de ezt az ügyet nem lehet így hagyni. Az alkotmánybíróság a nemzetbiztonsági tanács bizonyítékai alapján döntött így, a tanácsnak is magyarázatot kell adnia, be kell mutatnia bizonyítékokat.

A nemzetbiztonsági dolgokat sehol sem szokták a nagyközönség órára kötni nagyon részletesen, de hogyha ez nem történik meg, van-e bármiféle esély társadalmi megbékélésre, arra, hogy ne csináljanak mártírt a megsemmisített első fordulót – állítólag orosz beavatkozás segítségével – megnyerő Călin Georgescuból és a szélsőjobból?

Ezt mondtam. Ez a halogatás nem a társadalmi békét szolgálja.

A 2024. végén külföldi (orosz) beavatkozás miatt megsemmisített elnökválasztás első fordulóját megnyerő Calin Georgescu ellen több vádpontban is bűnügyi eljárás indult. Hatósági felügyelete azonban annyira laza, hogy politikai tevékenységet folytatott egész nyáron. A kötelező rendőrségi megjelenésein mindig hívek tömege vára az intézmény előtt.
Fotó: Alex Nicodim / Anadolu / AFP

Mi a helyzet most a Călin Georgescu elleni perekkel? Hat vádpontban indult ellene eljárás, többek között puccskísérlet, az alkotmányos rend megdöntési kísérlete miatt. Azt mindenki láthatta, a televíziók is bemutatták, hogy zsoldosvezérénél fegyvereket találtak, a környezetéhez tartozóknál rengeteg pénzt, különböző devizákban. Az eljárások folynak, ennek ellenére a nyáron is körbejárta az országot, politikai rendezvényeket tarthatott. 

Ezek az eljárások még évek múlva is folyamatban lesznek, A jogerős ítéletre még sokáig várni kell. Ugyanakkor, ameddig a per tart, bizonyos esetekben lehet megelőző intézkedéseket hozni, előzetes letartóztatást elrendelni egy bizonyos időszakra. Ezt az ügyészség kezdeményezi, de az nálunk 24 óráig érvényes, és utána a bíróság mondja ki a végső szót. Az ártatlanság vélelmét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elrendelhető az előzetes letartóztatás, de azt 30 naponként felül kell vizsgálni, hogy a feltételek olyan súlyosak-e, hogy ezt szabadságmegvonással kell büntetni. A másik lehetőség a házi őrizet. Harmadik lehetőségként felügyelet alá helyezik, ami azt jelenti, hogy nem utazhat külföldre, adott időközönként meg kell jelennie a rendőrségen. Georgescu kéthetente elment a rendőrségre, a lehetőséget arra használta, hogy ott integessen az őt váró szimpatizánsainak, nyilatkozzon a sajtónak. Szabályos népgyűlések alakultak ki. Az utóbbi időben utazgatott az országban is és gyakorlatilag politikai tevékenységet folytatott. A legsúlyosabb bűncselekménnyel, az alkotmányos rend felszámolására tett kísérlettel vádolják, teljesen érthetetlen döntése volt a bíróságnak, hogy hagyták élni, mint Marci Hevesen.

Néhány hete újra megvádolták, ezúttal pénzügyi csalással, de máris újra kvázi szabad.

Most először kicsit keményebben léptek fel, elrendelték az előzetes letartóztatását, amit 30 nap után házi őrizetre cseréltek. Szimpatizánsok tömege vonult fel a börtön előtt és országszerte, követelték a szabadon bocsátását. A házi őrizet is meggátolja, hogy szervezkedjen, hogy rendezvényeken izgassa a népet.

Azt mondta, még sok időbe telik, míg jogerős ítélet lesz, addig is az ártatlanság vélelme Georgescura is érvényes. Ez azt jelenti, hogy ha előrehozott választás lesz Romániában, vagy akár a rendes 2028-as választásokon az AUR például felteheti listavezetőjének? Mindaddig, amíg nincs ellene jogerős ítélet, ez az ember indulhat és megválasztható?

Ha nincs egy kötelező érvényű bírói határozat, akár ideiglenes, akár végleges, amelyik eltiltja a politikai ügyek gyakorlásától, akkor is.

Van ilyen határozat?

Jelen pillanatban nincs.

Véleménye szerint az államfő sokadik miniszterelnök jelöltje,  Luca Niculescu tud kormányt alakítani? És ha igen, ezzel vége lehet a válságnak vagy végül előrehozott választásra kerül sor?

Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a kormány meg fogja kapni a bizalmat. Az államfő, aki eddig ragaszkodott ahhoz, hogy mindenképpen Európa-barát, majd már csak ahhoz, hogy Nyugat-barát kormány alakuljon, jelöltek sorával próbálkozott, most egyértelművé tette, hogy ha nem kap bizalmat ez a kormány, akkor előrehozott választás lesz. A parlamenti matematika pedig azt mondja, hogy Európa-barát kormány csak akkor jöhet létre, hogyha a két nagyobb párt és mellette vagy a Mentsétek meg Romániát (USR) vagy az RMDSZ megszavazza. És megszavazzák, mert az AUR-on kívül senki sem akar előrehozott választást, mindenki másnak hátrányos lenne az.

Reménykedhetünk a csodában, hogy a hátralévő két évben még valahogy megfékezhető a szélsőjobb további növekedése? Mert ha nem, akkor most vagy két év múlva is az a vége, hogy az AUR alakít kormányt.

Igen, reménykedjünk. Nem mondom, hogy mindent latba kell vetni ennek megakadályozására, mint a megsemmisített elnökválasztási fordulón, de amit lehet, mindent meg kell tenni. Aki időt nyer, az életet nyer.