Náci rigmusok Split utcáin: a horvát társadalomnak is szembe kell néznie a sötét múlttal

Hitler éltetése, Auschwitz nevének skandálása és zsidók elleni uszítás kísérte a Hajduk Split szurkolóinak egy részét az október 15-i, Ajax elleni mérkőzés előtti felvonuláson. A dalmáciai kikötőváros utcáin a menet élén egy autó haladt, rajta az amszterdami klub nevét viselő koporsómakettel. Az ügy Horvátországban országos felháborodást váltott ki: a vita arról is szól, miért jelenhet meg újra és újra a nyilvánosságban a náci és a helyi fasiszta hagyomány dicsőítése.

A rendőrség tizenkét személyt vett őrizetbe erőszakra és gyűlöletre uszítás gyanújával, és további intézkedéseket helyezett kilátásba. A mérkőzést pirotechnikai eszközök és más tárgyak pályára dobása miatt mintegy tizenkét percre félbe kellett szakítani. A stadionban történtek azonban csak az egyik részét jelentik annak a botránynak, amelynek legsúlyosabb mozzanatai már a városi felvonuláson lezajlottak.

 

Miért éppen az Ajax ellen tört fel a zsidógyűlölet?

 

A Torcida a Hajduk szervezett szurkolói közössége, amelynek radikális tagjai is részt vettek a menetben. Az Ajaxot történelmileg Amszterdam zsidó közösségéhez kötik, ezért az ellenféllel szembeni gyűlölködés ezúttal nyílt antiszemita uszításként jelent meg. Ez az összefüggés magyarázza a célpont kiválasztását, de nem teszi a történteket futballfolklórrá: a kiabálók a zsidókat fenyegették, és a holokausztra utaló jelszavakat használtak.

A menetben az usztasákat is éltették. Az usztasák vezette, náci Németországgal szövetséges Független Horvát Állam (NDH) 1941 és 1945 között zsidókat, szerbeket, romákat és politikai ellenfeleket üldözött és gyilkolt meg. A jasenovaci táborrendszer e terror egyik legfontosabb helyszíne volt. Az usztasa jelszavak ezért egy tömeggyilkosságokért felelős rendszer emlékezetét idézik fel.

Zoran Milanović államfő elfogadhatatlannak és szégyenteljesnek nevezte a történteket, és gyors fellépést sürgetett. Andrej Plenković miniszterelnök szerint az antiszemita üzenetek teljesen ellentétesek a horvát társadalomban követendő értékekkel. Izrael zágrábi nagykövetsége mély megdöbbenésének adott hangot. A Hajduk bocsánatot kért az Ajaxtól és az európai szövetségtől, az UEFA-tól; a történteket a horvát labdarúgó-szövetség is elítélte.

Marinko Jurasić a Večernji Listben megjelent kommentárjában ugyanakkor arra figyelmeztet: a felháborodás és a felelősség intézményekre hárítása már sokszor megismétlődött, tartós eredmény nélkül. A szerző különválasztja a radikális csoportot a többi szurkolótól. Felidézi, hogy a nézők jelentős része fütyüléssel tiltakozott a pirotechnikai rendbontás ellen. A szélsőségesek magatartásából tehát nem következik, hogy az egész szurkolótábor vagy a horvát társadalom azonosulna velük.

 

A múlt jelképei körül ma is folyik a politikai vita

 

A társadalmi kérdés az, hol húzzák meg a határt a hazafias önazonosság és a fasiszta örökség ápolása között. A horvát közéletben ennek visszatérő példája a „Za dom spremni”, vagyis nagyjából „A hazáért készen” köszöntés. Az usztasa rendszerhez kötődő formula később az 1990-es évek függetlenségi háborújának egyes jelképeiben is megjelent. Ez a kettős használat máig heves vitákat kelt, de a későbbi előfordulás nem törli el a jelszó történelmi eredetét.

Jurasić kommentárja az egyes kivételes bírósági döntésekre hivatkozva vitatja, hogy kizárólag a kormány felelne a köszöntés megtűréséért. Ezt azonban nem lehet általános jogi felmentésként értelmezni. Tena Šimonović Einwalter horvát ombudsman 2025 augusztusában arra emlékeztetett: az alkotmánybíróság több döntése is alkotmányellenesnek minősítette a köszöntést. Külön kifogásolta azt a közéleti állítást, amely szerint a függetlenségi háborúra hivatkozva széles körben jogszerű lenne a használata.

Az ombudsman figyelmeztetése szerint az ellentmondásos nyilvános üzenetek elbizonytalanítják az embereket abban, mi tiltott, és mit büntetnek meg ténylegesen. Ez a jogbiztonságot is gyengíti. A spliti esetben ugyanakkor nincs szükség történelmi jelképek bonyolult értelmezésére ahhoz, hogy felismerhető legyen a gyűlölet: a Hitlerre és Auschwitzra utaló rigmusok közvetlenül a nemzetiszocializmust és a zsidók üldözését idézték fel.

A múlttal való szembenézést segítő Documenta civil szervezet a mostani botrány után a kormány felelősségét hangsúlyozta. Kifogásolta, hogy a kabinet közleménye a náci rendszer dicsőítését ítélte el, az usztasák éltetését viszont nem nevezte meg külön. A szervezet azt is számon kérte, miért utólag folyik a résztvevők azonosítása, és mi akadályozta meg a rendőrséget a helyszíni fellépésben. Ezek a hatóságoknak címzett kérdések és politikai bírálatok, nem lezárt vizsgálat megállapításai.

 

Az elfogás még nem jelent következetes felelősségre vonást

 

A Večernji List szerzője az igazságszolgáltatás működésében látja a visszatérő botrányok egyik kulcsát. Hosszú eljárásokról, elhalasztott tárgyalásokról és az idő múlásával gyengülő bizonyításról ír. Felveti a bíróságok személyi és tárgyi feltételeinek hiányosságait is. Érvelése szerint a politikusok hiába várnak gyors eredményt a rendőrségtől és a bíróságoktól, ha közben nem biztosítják a működésükhöz szükséges feltételeket.

A gyorsaság mellett az egyéni felelősség bizonyítása is elengedhetetlen: meg kell állapítani, ki mit tett vagy kiáltott. A jogállami eljárás és a határozott fellépés nem ellentétei egymásnak. Éppen a pontos azonosítás és az érdemi bizonyítékokra épülő döntés teheti világossá, hogy a nyilvános gyűlöletkeltésnek kiszámítható következménye van.

Jurasić a klubvezetők felelősségét sem kerüli meg. A rendszeresen kifizetett pénzbírságokat olyan működés tünetének tekinti, amelyben könnyebb elviselni a rendbontás költségét, mint szembefordulni a radikális csoportokkal. A társadalmi tét azonban nem a következő UEFA-büntetés összege. Hanem az, hogy a klub, a politika és a hatóságok képesek-e következetesen fellépni azokkal szemben, akik a közösség nevében fenyegetnek másokat. Ennek hiányában az újabb elítélő nyilatkozatok után ismét ugyanott folytatódhat a történet.