Észak-koreai kényszermunkások tízezrei termelnek pénzt Phenjan atomprogramjához

A nemzetközi szankciók ellenére Észak-Korea továbbra is tömegesen küldi állampolgárait külföldi munkavégzésre. A kiküldetés azonban sok esetben nem jelent szabad munkavállalást: az érintettek mozgását ellenőrzik, bérük jelentős részét elveszik, a megkeresett deviza pedig az államhoz kerül. A 2026 szeptemberében közzétett nemzetközi jelentés szerint a rendszer nemcsak a phenjani vezetés egyik bevételi forrása, hanem az atomfegyver- és rakétaprogram fenntartását is szolgálja.

A tizenegy ország részvételével működő Multilaterális Szankcióellenőrző Csoport (MSMT) becslése szerint 35 600 és 101 280 közé tehető a külföldön dolgozó észak-koreaiak száma. Legalább tizenhét országban lehetnek jelen, de túlnyomó többségüket Oroszország és Kína fogadja. A Yonhap dél-koreai hírügynökség által ismertetett jelentés a 2025-ben megszerzett bevételt 450–800 millió dollárra becsüli. Ezek nem pontosan nyilvántartott létszám- és pénzügyi adatok: a zárt és gyakran megtévesztő foglalkoztatási rendszer miatt jelentős a bizonytalanság.

A tilalom, amelyet kijátszanak

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2017 decemberében egyhangúlag fogadta el a 2397-es határozatot. Ebben az államokat arra kötelezte, hogy legkésőbb két éven belül küldjék haza a területükön jövedelmet szerző észak-koreai állampolgárokat, az előírt jogi kivételek figyelembevételével. A 2019 decemberében lejárt határidő célja az volt, hogy elapassza a tiltott fegyverprogramokat támogató külföldi bevételeket. Oroszország és Kína annak idején egyaránt megszavazta a döntést.

Moszkvában és Pekingben mégis több tízezer észak-koreai dolgozhat. A szeptemberi vizsgálat Kínában 20–70 ezer, Oroszországban 15–30 ezer főre becsülte létszámukat a vizsgált időszakban. A kínai munkahelyek között gyárak és vendéglátóhelyek szerepelnek; az oroszországi munkavégzés az építőipartól a feldolgozóiparon át egyes stratégiai üzemekig terjed. Az amerikai külügyminisztérium 2025-ös emberkereskedelemről szóló országjelentése is államilag szervezett kényszermunkáról és a külföldi munkavállalók kiszolgáltatottságáról számolt be.

Az orosz hatóságok a beszámolók szerint tanulmányi és más, munkavállalásra eredetileg nem szolgáló vízumokkal fedik el az érkezők tényleges tevékenységét. Az Euronews által összegzett adatok szerint 2025-ben több mint 36 400 orosz vízumot állítottak ki észak-koreaiaknak, ezek közül mintegy 35 800 tanulmányi célú volt. A vízumok száma önmagában nem bizonyítja, hogy minden érkező illegálisan dolgozott, de a megfigyelők szerint a konstrukció alkalmas a szankciók megkerülésére.

Az ellenőrzés korábban az ENSZ szakértői testületének feladata volt, annak mandátumát azonban Oroszország 2024-es vétója után nem hosszabbították meg. Az MSMT-t ezután hozta létre tizenegy állam, köztük az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea és több európai ország. Jelentése ezért nem az ENSZ Biztonsági Tanácsának önálló határozata, hanem a részt vevő államok közös vizsgálatának eredménye.

A háborús ipar munkaerőforrása

Az orosz–észak-koreai együttműködés jelentős mértékűvé vált. Phenjan fegyverekkel és katonai támogatással segíti Moszkvát az Ukrajna elleni háborúban, miközben az orosz vállalatok számára értékes a kívülről érkező, szigorúan ellenőrzött munkaerő. Különösen érzékeny terület a tatárföldi Alabuga különleges gazdasági övezet, ahol az iráni Shahed konstrukcióján alapuló, Oroszországban Geran néven ismert támadódrónokat gyártják.

A szeptemberi beszámolók akár 25 ezer észak-koreai munkavállaló alabugai foglalkoztatását is felvetették. A számot azonban óvatosan kell kezelni: az Institute for the Study of War korábbi elemzése még lehetséges kiküldetésről és tervekről írt, nem 25 ezer ember tényleges, igazolt jelenlétéről. Azt ugyanakkor a nemzetközi ellenőrző csoport is jelezte, hogy észak-koreai dolgozókat orosz katonai drónok előállításánál foglalkoztatnak.

A Center for Strategic and International Studies október 14-én megjelent vizsgálata az alabugai dróngyártást kísérő emberi jogi visszaélésekre hívta fel a figyelmet. Az elemzés szerint a külföldi dolgozók alkalmazása és a hadiipari termelés bővítése összekapcsolódik; az ott megszerzett gyártási tapasztalat ráadásul az észak-koreai drónképességek fejlődését is segítheti. Ez utóbbi kockázat, nem bizonyított technológiaátadás minden érintett munkás esetében.

A külföldre vezényelt észak-koreaiak kiszolgáltatottsága a fegyvergyárakon kívül is súlyos. Az emberi jogi szervezetek és korábbi dolgozók beszámolói hosszú munkanapokról, szigorú felügyeletről, az úti okmányok elvételéről és a szabad helyváltoztatás korlátozásáról szólnak. A munkások olykor szűkös és rosszul felszerelt szállásokon élnek, kapcsolataikat felügyelik. A különböző helyszíneken tapasztalt körülmények nem feltétlenül azonosak, ám a visszatérő mintázat egy államilag irányított kizsákmányolási rendszerre utal.

A jelentések szerint az észak-koreai állam a külföldön megkeresett bérek 80–90 százalékát is elvonhatja. Az érintettek számára így a más országokban papíron magasabb fizetés sem jelent feltétlenül érdemi anyagi előrelépést. Ráadásul az elszigeteltség, a családtagok otthoni helyzete és a hatósági ellenőrzés a tiltakozást vagy a szökést is rendkívül kockázatossá teszi. A munkavállalók egy államközi politikai-gazdasági rendszer alárendelt szereplői.

Az ügy különös ellentmondása, hogy az ENSZ-szankciók fenntartásáért is felelős két nagyhatalom területén összpontosulhat a tiltott észak-koreai munkavállalás döntő része. A mechanizmus a fogadó országoknak munkaerőt, Phenjannak devizát biztosít, miközben a valódi árat a dolgozók fizetik meg. 

Mesterséges intelligenciát használó torpedórendszert tesztelt Észak-Korea