Egyiptom katonai segítséget ígér Szaúd-Arábiának, de a beavatkozásról még nem született döntés

Egyiptom kész Szaúd-Arábia védelmére kelni, amennyiben a királyság hivatalosan katonai segítséget kér – jelentette be Abdel-Fattáh esz-Szíszi. Az egyiptomi elnök nem közvetlen csapatküldést rendelt el, hanem politikai és jogi felhatalmazást kért egy esetleges későbbi fellépéshez. A bejelentés jelentősége éppen ebben rejlik: Kairó egyre nyíltabban kész vállalni a szaúdi biztonság garantálásával járó kockázatokat, de egyelőre meg akarja őrizni döntési szabadságát.

Az elnök egy katonai akadémiai ünnepségen beszélt erről, miután a jemeni húszi fegyveresek ismételten szaúdi repülőtereket és energetikai létesítményeket támadtak. Esz-Szíszi hangsúlyozta, hogy Egyiptom álláspontja védelmi jellegű, nem pedig támadó háború kezdeményezése. A hivatalos egyiptomi tájékoztatás szerint a parlament rendkívüli ülését október 18-ra hívták össze. 

Az egyiptomi alkotmány 152. cikke szerint az ország határain kívül végrehajtandó harci művelethez a Nemzetvédelmi Tanáccsal folytatott konzultáció és a képviselőház kétharmados támogatása szükséges. Erről az egyiptomi állami portálon közzétett alkotmányszöveg rendelkezik. A parlamenti jóváhagyás ugyanakkor önmagában nem árulná el, milyen erőket és milyen feladatra küldenének: a feltételek a szaúdi kéréstől és a két fél katonai egyeztetéseitől is függnek.

A jemeni háború ismét átlépi a határokat

A mostani feszültség középpontjában a jemeni húszik, más néven az Anszár Allah mozgalom áll. A fegyveres-politikai szervezet 2014-ben elfoglalta Szanaát, majd a következő évben Szaúd-Arábia vezetésével nemzetközi koalíció avatkozott be a nemzetközileg elismert jemeni kormány oldalán. A háború elhúzódott, a harcoló felek és a helyi hatalmi központok viszonyai egyre bonyolultabbá váltak, miközben a polgári lakosság viselte a konfliktus legsúlyosabb terheit.

A húszik az utóbbi hetekben rakétákkal és drónokkal támadtak szaúdi célpontokat, köztük a rijádi nemzetközi repülőteret. A támadásokról szóló tudósítások súlyos személyi veszteségeket és közlekedési fennakadásokat jeleztek, ám az egyes csapások áldozatszámai eltérnek, ezért azokból nem indokolt egységes, ellenőrizetlen mérleget készíteni. Az Al Jazeera tudósítása a szaúdi infrastruktúra elleni támadások sorozatáról számolt be.

A harcok Jemen déli részét is érintik. Az adeni elnöki palota elleni rakéta- és dróntámadásról a The National is tudósított. A húszik katonai célpontot emlegettek, a jemeni kormányhoz köthető beszámolók viszont áldozatokról szóltak. Ez a kettősség jól mutatja, hogy a katonai állításokat és a polgári következményeket külön kell kezelni: egyik fél közlése sem helyettesíti a független helyszíni ellenőrzést.

A mozgalom Irán támogatását élvezi, ami nemcsak a jemeni belháborút, hanem a Perzsa-öböl térségének erőviszonyait is befolyásolja.

A szuezi útvonal miatt Kairó is veszélyben érzi magát

Rijád és más öböl menti államok az elmúlt évtizedben pénzügyi támogatással és befektetésekkel is segítették az egyiptomi gazdaságot. Kairó ezért a szaúdi stabilitást saját gazdasági és politikai érdekei szempontjából is meghatározónak tartja. Esz-Szíszi üzenete egyszerre szól a szaúdi vezetésnek, az egyiptomi közvéleménynek és a térség többi szereplőjének.

Egyiptom 2015-ben már csatlakozott a szaúdi vezetésű jemeni katonai koalícióhoz, de közreműködése elsősorban a tengeri útvonalak biztonságára irányult. 

A Vörös-tengeren át vezető kereskedelmi folyosó önmagában is magyarázza az egyiptomi aggodalmakat. A Báb el-Mandeb-szoros a Szuezi-csatorna déli megközelítésének kulcspontja. Ha a hajótársaságok a támadások, a biztosítási díjak és a kiszámíthatatlan kockázatok miatt Afrika megkerülését választják, Egyiptom csatornadíj-bevételektől esik el. Ezzel párhuzamosan hosszabbá és drágábbá válhatnak az Európa és Ázsia közötti szállítások.

Az európai gazdaságot ezért akkor is érintheti a konfliktus, ha egyetlen európai ország sem kapcsolódik be a hadműveletekbe. A hosszabb tengeri út emelheti egyes importtermékek és ipari alapanyagok költségét, késéseket okozhat az ellátási láncokban, és növelheti az energiapiaci bizonytalanságot. A magyar gazdaságra gyakorolt hatás többnyire közvetett volna: a nemzetközi fuvarozási tarifák, a beszállítói láncok és az energiaárak változásán keresztül jelentkezhetne.

Az egyiptomi elnöknek ezért két, részben ellentétes érdeket kell összeegyeztetnie. Szövetségesének hiteles biztonsági garanciát kíván felmutatni, miközben az ország gazdasági nehézségei és a külföldi katonai szerepvállalás esetleges veszteségei óvatosságra intenek. Egy parlamenti felhatalmazás erősíthetné az elrettentő üzenetet, ám a tényleges beavatkozás új célponttá is tehetné az egyiptomi erőket.