Már három dél-európai országban vertek sátrat a lakhatási válság ellen tiltakozók

Nemcsak a politikai gyűlések, hanem az utcákon felállított sátrak is jelzik, milyen súlyossá vált a lakhatási válság Dél-Európában. A spanyolországi tiltakozások nyomán Portugáliában is állandósuló megmozdulások kezdődtek, és Olaszországban ugyancsak egyetemisták követelnek változást. A különböző országokban más-más politikai helyzetben jelentkezik ugyanaz a feszültség: a lakásárak és a bérleti díjak sokak számára elszakadtak a keresetektől.

Lisszabon egyik legismertebb közterén, a Rossión szombat este több tucat sátrat állítottak fel. Az AFP helyszíni beszámolója szerint több száz, jórészt fiatal résztvevő vállalta, hogy ott tölti az éjszakát. Az EFE spanyol hírügynökség rendőrségi adatokra hivatkozva legalább 2500 résztvevőről számolt be a lakhatási demonstráció délutáni szakaszában. A sátortábor előtt szakszervezeti felvonulást is tartottak, amelyen a megélhetési költségek és a bérek mellett az elérhető lakhatás ügye is hangsúlyosan szerepelt.

A tiltakozók szerint Luís Montenegro jobbközép kormánya nem védi megfelelően a bérlőket, miközben az ingatlantulajdonosok helyzete jóval kedvezőbb. João Veloso, a lisszaboni tábor egyik szervezője az EFE-nek a bérleti díjak korlátozását, a vitatott új bérleti szabályok visszavonását és az állami tulajdonú ingatlanok megfizethető lakásként való hasznosítását sürgette. A kormányfő korábban elismerte, hogy a polgárok válaszokat várnak, ugyanakkor óvott attól, hogy a politikai szereplők külföldről átvett tiltakozási légkört próbáljanak kialakítani.

A portugál lakáspiac feszültségei

A portugál válság léptékét jól mutatják az adatok. Az AFP által ismertetett hivatalos statisztika szerint 2015 és 2024 között a lakásárak 124 százalékkal nőttek, nagyjából kétszer olyan gyorsan, mint az uniós átlag. Ez az adat a lakásárakra, nem a bérleti díjak emelkedésére vonatkozik; a két mutató összekeverése félrevezető lenne. A fővárosban különösen élesen jelentkezik az a probléma, hogy a fiatalok és az átlagos jövedelemből élők egyre nehezebben tudnak önálló lakást bérelni vagy vásárolni.

Lisszabon nem az első portugál város, ahol sátrakkal tiltakoznak. Portóban korábban a Dom João I téren rendeztek be tábort. A megmozdulást rendőri fellépés is kísérte: az Euronews beszámolója szerint a szervezők legalább 35 sérültről beszéltek egy táborfelszámolási akció után. A sérültek számára és a rendőri intézkedés megítélésére vonatkozó állítások a tiltakozók beszámolóiból származnak, ezért azokat nem lehet függetlenül bizonyított tényként kezelni. A portugál szervezők a madridi Puerta del Sol sátortáborára is hivatkoztak mint követendő példára.

A lakhatás ügyének van társadalmi és nemzedéki vetülete is. A fiatalok számára az önálló életkezdés elhalasztása, a hosszas ingázás vagy a családi otthonban maradás válhat kényszerré. A tüntetők ezt már nem pusztán ingatlanpiaci kérdésnek tekintik, hanem annak, hogy a munka és a tanulás biztosíthat-e elfogadható életfeltételeket. Hasonló követelések jelennek meg az Ibériai-félsziget két országában, bár a gazdasági és intézményi okok nem mindenütt azonosak.

Spanyolországban választási ügy lett a lakhatás

Spanyolországban a mozgalomnak tragikus jelképe is lett. Maricarmen Abascalt szeptember 23-án kilakoltatták madridi otthonából, ahol mintegy hét évtizede élt. A 87 éves asszony ügyében végül megállapodás született arról, hogy visszatérhet a lakásába, de erre már nem kerülhetett sor: október 7-én kórházban meghalt. A történet országszerte felháborodást váltott ki, a madridi Puerta del Solon sátortábor alakult, és a bérlők jogai a politikai vita középpontjába kerültek.

Pedro Sánchez szocialista kormányfő november 29-re előrehozott választást írt ki. A lakhatás a kampány egyik meghatározó témája, miközben a jobboldali ellenzék és a kormány eltérő eszközökkel próbálna javítani a helyzeten. A szocialisták bérleti díjakat korlátozó és a nagyvállalati ingatlanvásárlást fékező kezdeményezéseinek parlamenti elfogadása akadályokba ütközött. Az ellenzéki Néppárt vezetője, Alberto Núñez Feijóo ezzel szemben a lakásépítés gyorsítását, évente 250 ezer új otthont és egyszerűbb engedélyezést ígér.

A spanyol jegybank számításai alapján a lakáshiány már korábban is mintegy 750 ezer otthonra volt tehető, és 2028-ra elérheti az egymilliót. A 18 és 34 év közöttiek több mint fele a szüleivel él, vagy anyagilag függ tőlük. A helyzetet súlyosbítja a nagyvárosi kereslet, a rövid távú lakáskiadás terjedése, az építőipari kapacitáshiány és az, hogy a lakásügy jelentős részben regionális, illetve önkormányzati hatáskör. Emiatt a központi kormányzati ígéretek megvalósítása önmagában nem garantált.

A novemberi választáson a jobbközép Néppárt és a szélsőjobboldali Vox előretörése veszélyeztetheti a 2018 óta kormányzó Sánchez hatalmát, de szakértők figyelmeztetnek arra: még semmit sem jelent, hogy a PP vezeti a közvélemény-kutatásokat. A legutóbbi voksoláson az élen végzett ugyan, mégsem tudott kormányt alakítani. A baloldali pártok közötti megosztottság azonban csökkentheti egy újabb baloldali kormány esélyét. A választók végső döntését nyilván több ügy alakítja, de a lakásválság a korábbiaknál kézzelfoghatóbb formában lépett be a pártpolitikai küzdelembe.

Olasz diákok is sátrakba költöztek

A tiltakozás hulláma Olaszországot is elérte. Október 12-én az egyetemisták érdekképviselete, az Unione degli Universitari a római parlament előtti Montecitorio téren és több felsőoktatási intézmény környékén állított fel sátrakat. Az ANSA tudósítása szerint a megmozdulás Milánóra, Bolognára, Genovára, Paviára és Leccére is kiterjedt. A résztvevők a magas albérleti díjakra, a tanulmányok költségeire és a megfelelő kollégiumi férőhelyek hiányára hívták fel a figyelmet.

A római La Sapienza egyetemnél külön tiltakozóhelyszín alakult ki. A szervezők kifejezetten a spanyolországi demonstrációkat nevezték meg ösztönzésként, és azt követelték, hogy a lakhatás ne váljon a továbbtanulás előfeltételéül szolgáló vagyoni szűrővé. A diákmozgalmak Giorgia Meloni kormányát azzal vádolják, hogy az eddigi intézkedések nem biztosítottak megfelelő, megfizethető férőhelyeket. Ez a tiltakozók politikai álláspontja, nem az olasz kabinet által elismert tényállás.

Október 17-én Olaszország több városában újabb, szélesebb témájú fiatalok vezette demonstrációkat rendeztek. A RaiNews szerint Milánóban, Bolognában és Torinóban egyes felvonulásokon összecsapások is történtek a rendőrökkel. Ezek a tüntetések nem kizárólag az albérletekről szóltak: az emelkedő megélhetési költségek, a bérek, a közszolgáltatások és a kormány politikája is célkeresztbe került. A lakhatási követelések így egy nagyobb elégedetlenségi hullám részévé váltak.