Bódisz Attila: A közmédia megújítása és a vidéki Magyarország láthatóvá tétele
Az országos tudósítói hálózatok megszűnése miatt a vidék láthatatlanná vált az egész Magyarországon elérhető médiumok számára. A közmédia egyik legfontosabb feladata most az lenne, hogy újra biztosítsa a vidék országos reprezentációját.
2012 előtt, ha valaki tudni akarta, milyen állapotban van az ország, akkor Népszabadságot olvasott vagy nézte/hallgatta a közmédiát. Ez a két médium rendelkezett az egész országot lefedő, professzionális tudósítói hálózattal, amelynek munkatársai együtt éltek azzal a térséggel, amelynek az ügyeivel foglalkoztak. Értették, értékelték és az újságírói hivatás szakmai, etikai normáinak, valamint az adott téma súlyának megfelelő műfaj keretében feldolgozták a információkat, ügyeket. Ezekből a cikkekből, adásokból derült ki az ország állapota a néző, olvasó, hallgató számára.
Sajtótörténeti mércével is rettenetes merénylet volt a vidék országos reprezentációjával kapcsolatban ezeknek a hálózatoknak a megszüntetése. Hazánk különböző területei ma az egész Magyarországon elérhető médiumok számára gyakorlatilag láthatatlanok.
Harmincegy éve vagyok vidéki tudósító, ebből tizenhét évig voltam szabadúszó. A 2010-es évek közepéig az ország és Borsod-Abaúj-Zemplén megye jelentősebb médiumainak dolgoztam. Népszabadságnak, Magyar Rádiónak, RTL Klubnak, Független Hírügynökségnek, MTI-nek, magyarnarancs.hu-nak, Szabad Földnek, az Észak-Magyarországnak, meg sok minden másnak is. Azóta is vidéken dolgozom. Ebből a tapasztalásból vettem magamnak a bátorságot, hogy leírjam ezt a pár sort.
Ma leginkább a politikai botrányok és az ugyanazokat a témákat (sok esetben gumicsontokat) rágcsáló podcastok, az azok során kimondott erős vélemények uralják a nyilvánosságot. Nem baj ez, csak közben nem tudjuk, hogy mi történik az országban. Véleményt sokat hallunk, történetből van kevés. Nem ismerjük, mik a problémák Békéscsabán, Pápán, Miskolcon vagy éppen Nyírbátorban. Mire büszkék arrafelé az emberek, mik a terveik? Leggyakrabban akkor érdekli az országos közvéleményt alakító sajtótermékeket az ország más része, ha lombkorona nélküli lombkorona sétány épül valahol, brutális gyilkosság történik, vagy éppen beszorul a tolvaj a kéménylyukba.
Egyre elterjedtebb, hogy kétszobás panellakásban működő szerkesztőségek munkatársai regisztrálnak az összes elérhető Facebook-csoportba, bekövetnek képviselőket, polgármestereket, közéleti szereplőket és az ő bejegyzéseikből írnak cikkeket. Ebből születnek az olyan kattintásvadász címek, hogy „Ki nem találná, mi jelent meg a zempléni város temetőjében” (egy őz). „Sokak legnagyobb rémálmát élte át egy borsodi utas” (a buszon felejtette a laptopját). Szenzációként tálalják, hogy bezár XY település kedvenc üzlete, péksége, étterme, és mindig gyászol valakit valamelyik közösség. Ezek a hírek, mert ez van a Facebookon. Ez nem újságírás.
Mindez azért jutott eszembe, mert elkezdődött az átalakulás és az újraszerveződés a médiapiacon. Nem tudni még, mi lesz belőle és hogy milyen szerepet szánnak végül a vidéknek. A legfontosabb szereplő ebben a folyamatban minden kétséget kizáróan a közmédia, hiszen egy viszonylag költséges vidéki hálózat kialakítására és fenntartására csak ez az intézmény képes és szerintem egyébként kötelessége is lenne ez. Az előjelek azonban nem túl jók. Főleg az előrebocsátott „olcsóbb működés” miatt, hiszen a spórolásnak tapasztalataim szerint legnagyobb kárvallottja mindig a vidék.
Az elmúlt hetekben zajlott a közmédia vezetőjének kiválasztása. Sokfelől érkezett ötlet a hitelüket vesztett közszolgálati médiumok megújításra. A vidéki hálózat újraépítéséről viszont kevés szó esett. Ha igen, az is csak úgy, hogy a vidéket legfeljebb csak kiránduláskor látó budapesti újságírói körökből elindult, majd érdekes módon bekerült a közmédia egyik átalakítási ajánlatába az a gondolat, hogy: „a stakeholderek többsége a közmédiának háttérszerepet javasol, amelyben független helyi műhelyeket látja el infrastruktúrával”. Persze, hogyne.
Nem egyenlőségjelet téve a kétféle szolgáltatás között, de a közérthetőség kedvéért helyezzük csak át ezt a gondolkodást egy másik állami feladatra! Mi lenne, ha az egészségügy átalakítása során a szaktárca a vidéki kórházak fenntartása helyett háttérintézményként látna el infrastruktúrával és felszereléssel, gyógyszerekkel helyi független gyógyító közösségeket? Több helyen minden bizonnyal így is kiváló munkát végeznének, de biztosan lennének települések, ahol a halálos beteg ágya mellett Mari néni jelenne meg egy pohár cukros vízzel, mert azt olvasta a Facebookon, hogy az gyógyítja a rákot. Az újságírói szakma sem más. Hitelességet visszanyerni az ország egyetlen szegletében sem megy tapasztalt szakemberek nélkül. Találgatással, tákolással végképp nem.
Vagy fordítsuk meg ezt az elképzelést. Ha így meg lehet oldani a vidéki jelenlétet a zsinórmérce szerepre készülő közmédiában, akkor mi lenne, ha a központi műsorokat fővárosi független szerkesztőségek készítenék? Az elmúlt években úgyis ők voltak inkább a közmédia: Partizán, Válasz.hu, Magyar Hang, hogy csak néhányat említsek. Közvetítettek eseményekről, interjúztak, ügyeket göngyölítettek fel, készítettek podcastot eleget. Ezekből tájékozódott az ország nagy része.
Mert ha végül az lesz, hogy Budapesten leszerződtetik a profikat, vidékről meg bejön az ami éppen van, az nagyon rossz üzenet. Véleményem szerint a közmédiának csakis önálló, saját, elhivatott, munkáját objektív mércével végző szakemberekből álló tudósítói hálózat adhat megfelelő, komolyan vehető helyi jelenlétet. Ők tehetik újra hitelessé a vidék országos sajtóban megjelenő tükörképét.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
Ezt is ajánljuk
Lendvai Ildikó: Stratégiát és célpontot váltott a Mi Hazánk
Vető Balázs: A Lánchíd elfelejtett alapítói, avagy a híd többes száma
Galgóczi Eszter: Platformot cseréltünk vagy politikát?
Rónay Tamás: Jalta 2.0 helyett fotóesemény lett a sencseni találkozóból
Dobozi István: Mi lesz a trumpizmussal Trump után?









