Lendvai Ildikó: Stratégiát és célpontot váltott a Mi Hazánk
Toroczkai László kiadta a parancsot: ágyúcsöveket elforgatni, legalább egy félfordulattal! Eddig kétfrontos harcot folytattak a Fidesz és a Tisza ellen, mostantól már csak az utóbbi a célpont.
Szerénységem tiltja, hogy túlságosan elkápráztassam az olvasókat a frissen (tegnap) szerzett harcászati ismereteimmel. De annyira azért nem tiltja, hogy legalább azzal a tudással el ne hencegjek: ezt szaknyelven „tűzátvitelnek” vagy „tűzátcsoportosításnak” hívják. A tüzelőállások és az ágyúk a helyükön maradnak, a muníció a régi, csak az ágyúcsöveket vagy azok egy részét fordítják el, a fronthelyzet változásai miatt irányt váltva. Így tett Napóleon Waterloonál, amikor Wellington serege helyett inkább a poroszok felé kezdett lőni. Neki nem jött be, de másoknak sikerülhet.
A Mi Hazánk kétfrontos harca biztonsági játék volt, hiszen választóik is megosztottak abban, hogy kit utálnak jobban. Ideológiájuk gyökerei a felszín alatt egymásba fonódtak a fideszes gyökerekkel: unióellenesség, ukránellenes áldozathibáztatás, gender- és migránsmumus, homofóbia, álságos magyarkodás, a progresszió és a szabadelvűség elutasítása
Ezekben az ügyekben a Mi Hazánk gyakran a Fidesz-kormány előretolt hadosztályaként tette hasznossá magát: könyvet darált, szívhangozott, szidta a Pride-ot. Ugyanakkor kritizálták a féktelen korrupciót, és mivel nem voltak hatalmon, ebben nem is voltak elmarasztalhatók. Ezt a kettős politikát kényelmesen folytathatták a választás után is: az ideológiai ügyekben a Fidesszel együtt szavaztak, de az igazságtétel törvényeit általában a Tiszával együtt támogatták. Vagyis azt az utat követték, amit a pártelnök már a választás előtt, februárban kijelölt: „Lesz, amit a Tiszával, lesz, amit a Fidesszel fogunk megszavazni.”
Október végén-november elején mintha megváltozna ez az „Egyet a papa kedvéért, egyet a mama kedvéért” (vagy éppen ellenükben) taktika. A kétfrontos harcból az egyik frontra csoportosítják át az erők, kommunikációs energiák és főleg Toroczkai parlamenti szerepléseinek javát. A fő ellenfél immár a Tisza-kormány.
Érthető. A Mi Hazánk a letartóztatások, gyanúsítások és főleg az elásott 6 milliárd sokkoló látványa után úgy látja: a Fidesz elgyengül magától. Ha versenytárs is, kár rá túl sok töltényt pazarolni.
Toroczkaiék célja mindig is az volt, hogy ők legyenek a Tisza majdani szélsőjobboldali kihívói. Ez a helyzet magától is előállhat, már nem érdemes túl sokat strapálniuk magukat. A választás óta a Fidesz támogatottsága alig több, mint felére apadt, a Mi Hazánké kétszeresére nőtt. Pedig a legutóbbi mérésekre még nem is hatott a kiásott pénz kitörölhetetlen képe. Most már inkább a kihívó szerepet kell gyakorolniuk, és a Tiszát venni össztűz alá. További növekedést az összezavarodott Fidesz-szavazóktól remélhetnek. Őket is könnyebb megszólítaniuk, ha nem a volt pártjukat, hanem a kormányt ostorozzák. Nagyjából ugyanazokkal a témákkal, mint a Fidesz teszi. Nem esik nehezükre, hiszen már a kampányban is mondogatták, megelőzendő a szavazóik átállását: a Tisza „liberálglobalista”, „Magyar Péter beült Ursula von der Leyen szoknyája alá”. A miniszterelnök nem jó magyar ember, leveri a Mi Hazánk által állított hazafiság-lécet: „nem érdekli őt a magyarok jövője”. Utat enged a kis magyarok születését gátló, esemény utáni tablettának, átalakítaná a szívhang-rendeletet, és – horribile dictu! – a végén még meleg pároknak is odaadná a kórházban hagyott kicsiket.
A töltények változatlanok: azzal főznek, akarom mondani, lőnek, amijük van. Olyannyira, hogy a Fidesszel kapcsolatban begyakorolt korrupciós vádat az elfordított ágyúcsövek most Magyar Péterre lövik ki. A milliárdok előkerülése utáni parlamenti ülésen Toroczkai nem a NER pénzrablóiról beszélt, hanem Magyar Pétert vádolta meg: ő is részesülhetett a korrupciós pénzből, mert évekkel ezelőtt az ügyben érintett Jellinek Dániel vette meg a lakását. Ezzel az erővel persze a benzinkutas is részesült, akinél valaha Sesztákék tankoltak, meg a pék, ahol kenyeret vettek. Ki tudja, hátha drágábban, mint máshol?! Szerencsére nekik nem kell lemondaniuk, de Toroczkai szerint a miniszterelnöknek igen. „Ha a felelősöknek le kell mondaniuk, akkor Magyar Péternek is!”
Toroczkai nem buta, tudja, hogy a vádja komolytalan. De ha egyszer a korrupció elleni lövésekben van gyakorlata… Mondom: töltényt nem dob ki, csak a csövek irányán módosít. A Fideszt sem kedveli, éppen az ő helyükre tör, de őket korántsem bunkózza le azokkal a súlyos jelzőkkel, amilyeneket most Magyar ellen vet be: „a hatalmával visszaélő elkényeztetett kisherceg, aki diktatúrát akart építeni”. „Ne meneküljön, mint egy undorító, gyáva féreg!”
Jól számol. Ha mai tudásunk szerint a Tiszát legyőzni nincs is esélye, a Fideszen túlnőni, szavazói egy részét magához csábítani nagyon is van. Dúró Dóra nemrég egy előrehozott választás lehetőségét is megpendítette. De akár 2030-ban is elvihetnek egy-két körzetet a Fidesztől, listán pedig már a közeljövőben egy súlycsoportba kerülhetnek.
Csakhogy sokan (én is) azt akarják, hogy 2029-30-ra a pástra léphessen egy új, progresszív erő is. Ők kire fognak lőni? Számukra ki lesz az ellenfél, a szövetséges, a semleges partner? Majd kiderül, a fronton addig is forognak az ágyúcsövek.
A szerző volt parlamenti képviselő, az MSZP egykori elnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
Ezt is ajánljuk
Vető Balázs: A Lánchíd elfelejtett alapítói, avagy a híd többes száma
Galgóczi Eszter: Platformot cseréltünk vagy politikát?
Rónay Tamás: Jalta 2.0 helyett fotóesemény lett a sencseni találkozóból
Dobozi István: Mi lesz a trumpizmussal Trump után?
Paár Ádám: Újra eljött a lázadások kora









