Vélemény

Lakner Zoltán: A dakota ló megdöglött

A társadalom többsége le is szállt róla.

Lakner Zoltán: A dakota ló megdöglött

Mikor ezt a cikket írom, Seszták Miklós még mindig a politikai foglyok listáján szerepel a Fidesz honlapján. Nincs is ott egyébként semmi más információ a nagyvilágról, csak a „mártírok” tablója. Annak ellenére, hogy Bóka János fideszes és Rétvári Bence KDNP-s frakcióvezető a hétvégén a parlamenti helyéről való lemondásra szólította fel a „pártszövetség” képviselőjét. Azt a volt minisztert, akit gyanús ügyei ellenére még a 2026. áprilisi választáson is egyéni és listás képviselőjelöltként egyaránt a nevükre vettek.

Orbán Viktor hallgat.

Igaz, pár nappal korábban megszólalt egy hosszú interjúban, és akkor azt mondta, egyetlen minisztere sem volt korrupt. Egy másik letartóztatott politikus, a szintén képviselői mandátummal rendelkező Hankó Balázs kapcsán azt is kijelentette, hogy a kormánytagok tetteit mindig kormánydöntések alapozták meg.

A Fidesz ellenségképekre és összeesküvés-elméletekre trenírozott legelszántabb követői mesének tartják a kiásott milliárdokat. Eddig a bizonyítékokat hiányolták az eltűnt pénz ügyében, most a bizonyítékokat kérdőjelezik meg. Ilyen követői bázissal szinte lehetetlen az elhatárolódás a hatóságok által megvádolt politikustól, miközben a Fidesz józanabb, vagy legalábbis opportunistább káderei láthatóan érzékelik, hogy ez az ügy úgy borul rájuk, hogy sose másznak ki alóla.

A két álláspont közötti hezitálást illusztrálja a különbség Navracsics Tibor szombati és vasárnapi üzenete között: először még a kételyeit hangsúlyozta, és a végkövetkeztetése a jelenlegi miniszterelnök lemondására irányult, aztán viszont már a rossz úton megtett további lépések miatt aggódott. Ennél messzebb azért ő sem mert távolodni a rossz úttól.

Mára jelentőségét vesztett összevetésként álljon itt, hogy a szocialisták 2010-ben legalább leszedték a parlamenti választási listájukról Hagyó Miklóst, 2014-ben pedig Simon Gábort. Nem ment sokra már akkor az MSZP a leválasztással, de legalább megpróbálták, amikor már minden kötél szakadt.

Ezzel szemben a Fidesz-világ mindeddig képtelen egységes hangon megszólalva elérni akár csak a volt miniszter képviselői mandátumról való lemondását. Az ügyben megszólaló fideszes politikusok, véleményformálók legbátrabbja a feltételes módig jut el, miközben mások a konteókra erősítenek rá, melyek szerint az egész nem is igaz.

Ha a volt kormánypárt ebben az üzemmódban marad, azzal Sesztákhoz és a többi letartóztatotthoz köti a jövőjét. A néhány embert érintő politikai lemeteszés helyett az „igazunk lesz” végső megigazulásába vetik hitüket. Pedig Orbán már 1999-ben megmondta, hogy egy régi „dakota mondás” szerint „Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla”.

Történik mindez azért, mert Orbán a választási vereség értékelésének azt a módját választotta, ami egyedül teszi lehetővé, hogy a Fidesz élén maradjon. Ebben a megközelítésben a 2026-os választási katasztrófa egyszeri, húszévente bekövetkező baleset, ami abból adódott, hogy a hálátlan és a helyzetet nem értő választók bedőltek egy külföldről pénzelt demagógnak. Nem történehetett másképp, hiszen a kormányzás sikeres volt, a Fidesz „nagy történelmi kormányzó párt”, mentes a korrupciótól, maga a „nemzeti oldal”, egyedül méltó és képes az ország irányítására.

A mostani feladat tehát nem a hibák kijavítása, mert azok nem voltak. A lecke a történelmi igazság felszínre hozása, ami pedig kifejezetten változatlanságot követel. Orbán stratégiája mindennek eléréshez a kivárás: a gazdaság úgyis összeomlik már ősszel, vagy ha nem ősszel, akkor jövőre, de akkor sem, akkor majd utána, és akkor az emberek visszahívják az „akár három kormányt is kiállítani képes” Fideszt és személyesen Orbánt magát.

Minden Tisza-érabeli alkotmányos változtatás és büntetőeljárás a történelem ezen ismételt beteljesülésének „önkényes” akadályozását szolgálja. Orbán azonban addig is mindent feljegyez, hogy majd mindent elrendezhessen. Ebben a történetben a Fidesz oldalán nincsenek se hibák, se bűnök, legfeljebb tévedések: a választóké.

Ebben a világban zebrák sincsenek, Orbán nem foglalkozik üzleti ügyekkel, Hatvanpuszta meg egy mezőgazdasági üzem.

A volt miniszterelnök, aki Magyarország történetében a legtovább töltötte be ezt a pozíciót, nem tekinti befejezettnek életművét, nem vonul vissza, nem bán semmit, büszke mindenre, és nem akar megváltozni. A maga módján őszinte: az egyetlen ajánlata saját maga. Ez az ajánlat az a dakota ló, amiről a magyar társadalom többsége leszállt.

Orbán utolsó esélye a pozitív történelmi szerepre ezek után az lehet, ha a Fidesz összeomlásának felgyorsításával megteremti és időben közelebb hozza az igényt a minőségi ellenzéki ajánlatok megjelenésére. Ebbéli sikere valóban közös, nemzeti érdek.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás