Rónay Tamás: Trump és Putyin alkut köthet a megosztott Európa feje fölött
Európa szeretne beleszólni a sorsába. Ennek a szándéknak a megvalósulását megnehezíti, hogy már annak eldöntéséhez is diplomáciai bravúrra volt szükség, hogy ki képviselje az uniót az ukrajnai háború lezárásáról szóló béketárgyaláson. Már ha meghívják oda.
A mesterséges intelligencia és az Európai Unió következő hétéves költségvetése körüli viták jegyében készültek az uniós vezetők a múlt pénteken megrendezett dublini informális csúcstalálkozóra. Végül egészen más kérdés került előtérbe: ki képviselje Európát az esetleges ukrajnai béketárgyalásokon? Bár már-már kínos újra felidézni Henry Kissingernek tulajdonított, hetvenes évekbeli mondást, miszerint nem tudta, kit hívjon fel, ha Európával akar beszélni, a kérdés több mint fél évszázaddal később is fájdalmasan aktuális.
A vita megmutatta az uniós külpolitika régi gyengeségét. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia, az úgynevezett E3 tagjai eddig meghatározó szerepet játszottak az Ukrajnáról folytatott egyeztetéseken. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök azonban megelégelte, hogy a három nagyhatalom lényegében kisajátítja az európai diplomáciát. António Costának írt levelében arra figyelmeztetett, hogy az egymással versengő kezdeményezések a megosztott Európa képét mutatják, amivel éppen Moszkvának tesznek szívességet.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy több vezető az Európai Tanács elnökét, Costát látta volna szívesen a tárgyalóasztalnál, mások Kaja Kallas külügyi főképviselőt, megint mások Ursula von der Leyen bizottsági elnököt tartották alkalmasnak. Mindegyik elképzelésnek megvoltak a maga támogatói és ellenzői.
Dublinban végül sikerült kompromisszumra jutni: az uniós intézmények mellett Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Nagy-Britannia alkotja az európai tárgyalócsoport magját. Hogy ebből mennyire hatékony diplomáciai fellépés születik, hamarosan kiderül. A hét résztvevő egyelőre inkább az európai belső egyensúly megteremtésének igényét tükrözi, mintsem a gyors döntéshozatal garanciáját.
Pedig Európa aligha engedheti meg magának, hogy újabb hatásköri vitákkal vesztegesse az időt. Donald Trump és Vlagyimir Putyin ugyanis láthatóan olyan megállapodás felé tapogatózik, amelynek következményei egész Európa biztonságát veszélyeztetik. Az amerikai elnök hajlandósága arra, hogy Moszkvával Európa biztonsági rendszerének átalakításáról tárgyaljon, különösen drámai fejlemény. Putyin azon régi álma, amely szerint Oroszország ismét beleszólhat a szomszédos államok külpolitikai és katonai döntéseibe, Washington közreműködésével kerülhetne közelebb a megvalósuláshoz.
A Kreml lényegében az 1997-es NATO–orosz megállapodás idejének katonai viszonyait akarja visszaállítani. A kiszivárgott orosz követelések között szerepel a NATO keleti katonai jelenlétének visszaszorítása, sőt Finnország 2023-ban megszerzett tagságának visszavonása is. Utóbbi követelésről szóló értesülést Moszkva ugyan tagadta, a szándék azonban világos: Putyin olyan Európát szeretne, ahol Oroszországnak ismét vétójoga van más országok biztonságpolitikai választásai felett.
S ebben Trump veszélyes partnernek bizonyulhat. Washington ugyanis már azt is felvetette Kijevnek, hogy Ukrajna a Donbász feladásáért cserébe NATO-tagságot kaphatna. Első hallásra ez akár jelentős amerikai engedménynek is tűnhetne. Valójában azonban csapdát rejt. Ki garantálja, hogy Ukrajna valóban beléphet a szövetségbe? Ehhez valamennyi tagállam egyetértése szükséges, amit Trump egyedül képtelen biztosítani. Ráadásul Putyin továbbra is ellenzi az ukrán NATO-tagságot.
A konstrukció így azt jelentené, hogy Ukrajnának előbb visszavonhatatlan területi engedményt kellene tennie, miközben a cserébe felajánlott biztonsági garancia bizonytalan maradna. Moszkva megkapná, amit fegyverrel eddig képtelen volt teljes egészében elfoglalni, Kijev pedig egy olyan ígérettel vigasztalódhatna, amelyet később akár egyetlen NATO-tagállam is megakadályozhat.
Európa számára ezért a dublini megállapodás legfeljebb az első lépés. A kontinens képviselőinek világossá kell tenniük, hogy Ukrajna területéről nem lehet a feje fölött alkudozni, Európa biztonságát pedig nem lehet Washington és Moszkva különalkujának tárgyává tenni. Mert ha Európa most hagyja, hogy Trump és Putyin újrarajzolja a kontinens biztonsági térképét, legközelebb már nem az lesz a kérdés, ki ülhet oda a tárgyalóasztalhoz, inkább az: Európának marad-e még beleszólása a saját sorsába.
Ezt is ajánljuk
Hompola Krisztina: A miniszterelnök bűnbakot lőtt
Bolgár György: A csillaghullás hete
Lendvai Ildikó: Ez politikai cirkusz, nem családi dráma
Hajba Máté: A segítés mellett sokat tanulhatna Európa Ukrajnától
Márfai Péter: Van megoldás a vízmegtartásra és az energiatárolásra









