Vélemény

Hompola Krisztina: A miniszterelnök bűnbakot lőtt

Történt egy hiba. A miniszterelnök elnézést kért miatta. Ez helyes, mert a kormány diktálta azt a tempót, ami a hibához vezetett. Itt meg is állhatott volna a történet, de sajnos nem állt meg.

Hompola Krisztina: A miniszterelnök bűnbakot lőtt

Akinek jó a memóriája, emlékezhet 2011 márciusára, amikor Ferihegyi repülőtér átnevezésével egyet nem értő Tárcaközi Földrajzinév-bizottság állásfoglalását figyelmen kívül hagyta a kormány, majd kirúgták a bizottság vezetőjét, több tagját, és biztos ami biztos, rendeletet is hoztak arról, hogy attól fogva „a kormány dönt a hivatalos földrajzi nevekről, ha ehhez kiemelt közérdek fűződik”.

Hasonló sors jutott 2022-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat két vezetőjének is, amikor az intézet augusztus 20-ra vihart jelzett előre, emiatt az operatív törzs lemondta a tűzijátékot, a természetnek pedig volt képe másképp dönteni. Az égi háború elmaradt, a tudomány és a kormány közötti azonban nem.

Az ügynökakták nyilvánossá tétele a Tisza kampányígérete volt, és sok-sok évtized után ők tényleg úgy gondolták, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ami tényleg jó. Az azonban kevésbé, hogy a kormány irreális tempóra kényszerítette a szakmát. Mert amit a politika elhatároz, annak szakmai szempontok ide, tudományos aspektusok oda, úgy kell lennie, ha törik, ha szakad. És így is lett: tört és szakadt.

A főigazgató elmondása szerint a levéltár egy hónappal a nyilvánosságra hozatal határideje előtt kapott meg egy 60 ezer tételből álló Excel-táblázatot, a szoros határidő miatt nem tudták manuálisan ellenőrizni a nyilvánosságra hozott adatokat, így egy informatikai hiba következtében 164 megfigyelt személy neve is tévesen az ügynökök közé került. Köztük Lezsák Sándoré, akitől emiatt bocsánatot kellett kérnie a miniszterelnöknek. Azok a politikusok, akik a 16 plusz 4 éven át tartó kormányzásuk alatt nem kezdtek semmit az ügynökaktákkal, persze nem voltak restek kihasználni a politikai lehetőséget és fejek hullását követelték.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója vállalta a felelősséget és annak rendje és módja szerint felajánlotta lemondását. A szakmai felelősség vállalása azonban nem jelent felhatalmazást politikai beavatkozásra. A szakszervezet követelte, hogy a politika „egyszer és mindenkorra vonuljon ki a tudományos életből a közgyűjteményi és közművelődési területen”, és a szakmai anyagok kezelését bízza a szakemberekre.

A kormányfő péntek reggeli rádióinterjújában megjegyezte, hogy „ezt nem nekem kell kimondani, és nem is nekem ajánlotta fel a lemondását”, személyes véleményeként mégis fontosnak tartotta elmondani, hogy szerinte a főigazgató a hiba után nem maradhat a levéltár élén.

2011-ben aligha tudhattuk, hogy tizenöt olyan év következik, amelynek a félelemkeltés az egyik legfontosabb eszköze. A kreált félelemé, legyen az migráció, Soros, LMBTQ, Európai Unió, Magyarországot háborúba sodró Zelenszkij. És a valódi félelemé, amit átéltek a kormány által ellenségnek tekintett civil szervezetek munkatársai, az egzisztenciájuk miatt szorongó újságírók, a cikkek lájkolásától is óvakodó közhivatalnokok, a sztrájkjogukkal élni kívánó tanárok, az ellenzékinek tartott művészt meghívó kisvárosi programszervezők, vagy a hatalomnak ellentmondó tudósok.

2026 áprilisában sokan utasították el a félelemkeltést, és szavaztak bizalmat a Tiszának. Talán kissé naivan remélve, hogy ezentúl egy hiba esetén a kormány nem tolja át a felelősséget azokra, akiket maga a kormány hozott nehéz helyzetbe a politikai szempontok szerint diktált, lehetetlenül rövid határidőkkel. Nem lenne meglepő, ha a miniszterelnöki magánvélemény elhangzása után valaki arra jutna: semmilyen politikai rendszerben nem szeretne többé az állam szolgálatában álló tudós lenni Magyarországon.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás