„Ókovács Szilveszter kirúgása úgy kellett most a Tiszának, mint egy falat kenyér”

A Tarr Zoltán vezette Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium által elrendelt rendkívüli, a nyár során zajló átvilágítás a Magyar Állami Operaház működésében olyan súlyos szabálytalanságokat tárt fel, hogy a miniszter Ókovács Szilveszter munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette.

Nagy Ervin kulturális államtitkár ennél részletesebb állításokat is közzétett: „A Magyar Állami Operaház átvilágítása egészen elképesztő dolgokat tárt fel. Miközben az intézmény vezetése újra és újra arra hivatkozott, hogy több állami támogatásra van szüksége, az intézmény első számú vezetője havi bruttó 4,8 millió forintos fizetése mellé további juttatásokat állapítottak meg. A főzeneigazgatói pozíció 2023 óta betöltetlen volt, a teljes állású feladatokat pedig »célfeladatként« gyakorlatilag szétosztották a főigazgató, a helyettese és más munkatársak között, és havi prémiumokat állapítottak meg több százezer forintos összegekben. A célfeladatok teljesítését ráadásul az első és a második számú vezető egymásnak igazolta le. Az átvilágítás feltárta azt is, hogy hónapokon keresztül havi bruttó több mint 660 ezer forintot fizettek az első számú vezetőnek napi jegyzetek írásáért és közzétételéért. (…) Az átvilágítás során az is kiderült, hogy az Operaház vezetése azt sem tudta pontosan megmondani, mennyibe kerültek az egyes produkciói. Egy-egy előadás esetében akár négy különböző becsült értékkel is számoltak. (…) Több száz millió forint értékben kerültek elő karmesteri szerződések is. Amikor az átvilágítás során kérdéseket tettek fel ezek indokoltságáról, a főigazgató visszavonta a szerződéseket.”

Távozik Ókovács Szilveszter az Operaház éléről

Tarr Zoltán miniszter döntése alapján az intézmény vezetését, az operatív válságmenedzselést és a jogszerű működés helyreállítását átmenetileg (az új, nyílt főigazgatói pályázat lezajlásáig) Ivacs Balázsra bízták, míg a strukturális reformok felügyeletét és a szakmai konszolidációt a minisztérium oldaláról Popa Gergely helyettes államtitkár koordinálja.

Ivacs Balázs az Operaház gazdasági igazgatója volt 2016–2018 között, és részt vett a mostani minisztériumi átvilágításban is. Akárcsak Popa Gergely, aki korábban szintén az Operaházban dolgozott, 2018 és 2023 között zenekari igazgatóként, 2026 júniusában pedig Nagy Ervin kulturális államtitkár zeneművészetért felelős helyettes államtitkára lett. Mindketten bírhattak tehát olyan „belsős információkkal” az Operaház, illetve Ókovács Szilveszter főigazgató működéséről, ami az átvilágításban is fontos lehetett – pontosan tudhatták, hova kell nyúlni és mit kell vizsgálni ahhoz, hogy találjanak is valamit.

 

A magyar zene új polihisztora

 

Ókovács elbocsátásának indoklásában a főzeneigazgatói feladatok ellátásáért jogtalanul kifizetett prémiumok is szerepeltek. Ahogy Nagy Ervin is beszámolt, a főzeneigazgatói poszt Ókovács újbóli főigazgatói kinevezése, vagyis 2023 óta volt betöltetlen. Lapunk több forrásból úgy értesült, miközben Ókovács presztízskérdést csinált abból, hogy a rendezései és a darabötletei után nem vett fel honoráriumot, a főzeneigazgatói posztot saját hatáskörben magához vonta. Nem pusztán anyagi érdekből, inkább a szereplési vágya miatt, mert a főigazgató „meg volt győződve arról, hogy ő a magyar zenei világ új polihisztora”. Ezután forrásaink szerint Rajna Martinnal, az első karmesterrel és Halász Péterrel, az első vendégkarmesterrel megosztva vették fel a főzeneigazgatói fizetést, amire Ókovács nem lett volna jogosult minisztériumi jóváhagyás nélkül.

Ókovács menesztése azonban már a kormányváltás óta „a levegőben lógott”. Operaházi forrásaink szerint a kérdés most sokkal inkább az, miért „bábozták el” az átvilágítást, mikor egyetlen júliusi pénteken három közgyűjtemény vezetőjét is felmentették, csak mert „elfogyott a bizalom”. Ókovács pedig szentül hitte, hogy ő maradhat, hiszen volt érvényes szerződése, és úgy gondolta, ő lehet az a kormányzati kurzusokon átívelő igazgató, mint elődje, Szinetár Miklós volt. Az is érdekes kérdés, miért nem az etikai vonalon marasztalták el, hiszen a szakszervezettől az énekeseken át a táncosokig sokan panaszkodtak a félelem légkörére, a főigazgató „narcisztikus” viselkedésére.

Többekben az is felmerült, Ókovács kirúgása „úgy kellett most a Tiszának, mint egy falat kenyér”, miután a napokban közzé tett kulturális költségvetés miatt „áll a bál”. A kulturális szféra szimbolikus döntéseket kér számon az új kormányzaton, e képpen Ókovács menesztése mérföldkő, ám ezzel aligha tudják elhallgattatni a most joggal zúgolódó kulturális szereplőket. A felháborodás Magyar Pétert is arra késztette, hogy reagáljon, és a parlament hétfői ülésén bejelentse, még módosítják a költségvetés kulturális tételeit, hiszen jelenleg több mint egy tucat kulturális intézményben zajlik átvilágítás, a Nemzeti Színháztól az Operaházon át a Petőfi Kulturális Ügynökségig.

 

„Az élet kiegyenlít”

 

„Azt kapta, amit megérdemelt. Arrogáns volt, fennhéjázó, irgalmatlan és embertelen módon viselkedett a munkavállalók jelentős részével. Bosszúból kirúgatott embereket” – kommentálta a hírt a Népszabadságnak Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke, utalva arra, hogy a bíróság első fokon megállapította, jogtalan volt a 2024-es egy hetes sztrájkban részt vett munkatársak elbocsátása, akiket a bírósági döntés ellenére sem vettek vissza, de talán most ez is változik.

Noha az átvilágításról szóló jelentés tartalmát a szakszervezeti vezető beszélgetésünkkor még nem ismerte, annyit hozzáfűzött, hogy az etikai-erkölcsi vétségeket – vagyis azt, hogyan viselkedett a főigazgató – a törvény nem szankcionálja, a gazdasági cselekmény alapozza meg az azonnali elbocsátást. „Az élet kiegyenlít. Emberi sorsokat tett tönkre, ahhoz képest ez semmi. Nagyon bízom benne, hogy az utódja és mások is tanulni fognak ebből. Most pedig mártírt próbál csinálni magából, és ő beszél jogállamiságról!?”

A szakszervezeti vezető elmondta, többször is jelezték, hogy ki kellene írni a főzeneigazgatói posztra pályázatot, mire azt a választ kapták, azért nem írják ki, mert nem látnak ennek betöltésére alkalmas személyt. De hát éppen ezért kellett volna kiírni, Bárány szerint, hátha pályázik erre alkalmas ember. Közérdekű adatigényléssel szerinte bárki hozzáférhetne az adatokhoz, amelyekből látszik, hogyan emelkedett a főigazgató fizetése 2021 óta csaknem a duplájára. Felidézte, hogy egy hivatalos megbeszélésen Ókovács nyilvánosan azzal kérkedett, őt nem érheti soha semmi bántódás, mert a Fidesz alapító-tagja. Bárány azt is számos alkalommal szóvá tette a szakszervezet nevében, hogy a főigazgató az első emeleti Sissi-páholyban rendezte be az irodáját, majd a szomszédos Székely Bertalan-termet is „kisajátította magának”. A kérdésre, hogy mire számít az esti Rekviem előadás után, amelyre Ókovács elbocsátása után még bejelentkezett, a szakszervezeti vezető azt mondta: „Megérdemelné, hogy kikísérjék” – hasonlóan például a közmédia elbocsátott propagandistáihoz.

Megkerestük az Operaház sajtóosztályát is. A hírt nem kommentálták, szerintük a minisztérium tudja érdemben kifejteni és magyarázni a saját döntését.

 

A Hír TV-től az Operaházig

 

Ókovács Szilveszter zenei végzettséggel, énekesi, tanári, politikai tanácsadói és televíziós múlttal került az Operaház élére. 1992-ben a győri zeneművészeti főiskolán magánénektanári és kamaraművészi, majd 1997-ben a budapesti Zeneakadémián operaénekesi, énekművészi és művésztanári diplomát szerzett. Énekelt és tanított, 1999-től az Oktatási Minisztérium fejlesztési tanácsadójaként, 2000–2002 között a miniszterelnöki kabinet parlamenti tanácsadójaként dolgozott. 2001-ben az Erkel Színház vezetője lett, 2002–2005 között az Operaház kommunikációs igazgatója volt. A Hír TV-nél 2002 decemberétől 2010 novemberéig vezetett és szerkesztett műsorokat, majd a Duna Televízió vezérigazgatójává választották. Innen került vissza az Operaházhoz: az Orbán Viktor által aláírt kormányhatározattal 2011 augusztusában kormánybiztossá nevezték ki, főigazgatói és munkáltatói jogkörrel.

2012 szeptemberétől megbízott főigazgatóként irányította az intézményt, 2013 januárjában pedig Balog Zoltán miniszter főigazgatóvá nevezte ki. Megbízatását később kétszer megújították, legutóbb 2023-ban. Ez utóbbi kinevezés komoly szakmai vitát váltott ki: a pályázatokat értékelő bizottság nem támogatta Ókovácsot, Csák János miniszter mégis őt választotta. Az új ciklus kezdetén Ókovács felmondta a vezetésre szintén pályázó Kesselyák Gergely első karmester, valamint Kocsár Balázs zenei főigazgató határozatlan idejű szerződését. A döntés bosszúként való értelmezését visszautasította: közlése szerint előre tervezett vezetőváltásról volt szó, Kesselyáknak pedig vendégkarmesteri munkát ajánlott.

 

A mennyiség és a minőség

 

Vezetésével szemben visszatérő szakmai kifogás a mennyiségi szemlélet: kritikusai szerint a bemutatók és előadások számának növelése nem mindig szolgálta a művészi minőséget, és túlterhelte a társulatot. A vidéki színházvezetők azt is bírálták, hogy megszüntette a „kikérők” rendszerét, vagyis az Operában próbáló énekesek párhuzamos vidéki foglalkoztatásának lehetőségét, megnehezítve ezzel a vidéki operajátszást.

[A szakmai kifogásokat korábban összefoglaltuk.]

A művészeti mérleg ugyanakkor nem egyértelműen negatív: a HVG kritikus összefoglalója is jelentős repertoárbővülést és a kortárs operák hangsúlyosabb jelenlétét állapította meg.

A társulati működés átalakítása ugyancsak konfliktusokat hozott. A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete 2026 májusában a magánénekesek, karmesterek, rendezők és korrepetitorok munkaviszonyban történő foglalkoztatásának nagymértékű megszüntetését, valamint egyes szakmai vezetői munkakörök felszámolását kifogásolta. Álláspontjuk szerint ezek a változások gyengítették a belső szakmai kontrollt és személyfüggővé tették a döntéseket.

[Az érdekképviselet kifogásairól itt számoltunk be.]

Ókovács visszautasította a bírálatot: a korábbi foglalkoztatási formákat fenntarthatatlannak, az átalakítást a nemzetközi gyakorlattal összhangban állónak nevezte.

 

„Identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi…”

 

Nemzetközi visszhangot váltott ki a Porgy és Bess bemutatása körüli jogvita. A Gershwin-mű jogörökösei afroamerikai szereplőgárdához kötötték az előadást, az Opera azonban nem afroamerikai énekesekkel állította színpadra. A 2018-as első négy előadást olyan szerződés alapján játszották le, amelyből hiányzott a szereposztási korlátozás. Az engedély azonban csak erre a négy alkalomra szólt; a 2019-es felújítás előtt az Operaház a Népszava kérdésére azt közölte, hogy az előadásokat mindenképpen megtartják, miközben a játszási engedély továbbra sem állt rendelkezésükre.

[A jogvita előzményeiről itt írtunk.]

Ókovács ekkor sajátos módon próbálta áthidalni a szereposztási előírást: a fellépőktől a következő nyilatkozat aláírását kérte: „Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat.” Az Index későbbi beszámolója szerint huszonnyolc énekesből tizenöten írták alá. A főigazgató az előadás előtt a közönségnek is beszámolt arról, hogy a fellépők többsége aláírta a dokumentumot, az eljárást pedig a szereposztási szabály betartására szolgáló szatirikus megoldásként jellemezte.

[A nyilatkozatot a Népszava is közölte.]

Az Index által megkérdezett művészek közül többen támogatták a kezdeményezést, mások elhárították a jogi kérdéseket; egy névtelenül nyilatkozó szereplő viszont az identitást és az afroamerikai közösséget sértő, cinikus eljárásnak nevezte a kérést.

 

A „balettpolip” és a „bicebócák”

 

Az Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem kapcsolata szintén elmérgesedett. Ókovács 2022-ben azt állította, hogy a hazai képzés nem bocsát ki elegendő, klasszikus balettben megfelelően felkészült és itthon maradó magyar táncost. Erre Kossuth-díjas művészek tiltakozó levéllel válaszoltak, az egyetem fenntartójának elnöke, Kiss János pedig a végzettek hazai és külföldi elhelyezkedésével, nemzetközi eredményeivel érvelt. A konfliktust mélyítette, hogy az Opera 2016-tól saját balettintézetet működtetett: a Színház folyóirat szakmai beszélgetésének résztvevői a párhuzamos képzés helyett az intézmények együttműködését sürgették.

Ókovács 2023-as főigazgatói pályázatában az együttműködéshez vezetői befolyást is igényelt az egyetemen: elképzelése szerint az Opera mindenkori balettigazgatójának vagy delegáltjának kellett volna betöltenie a balettszakmai rektorhelyettesi posztot. Az Opera főigazgató-helyettesének az egyetem kuratóriumában vagy felügyelőbizottságában szánt helyet. A pályázatokat értékelő szakmai bizottság összegzésében külön kifogásként jelent meg, hogy Ókovács egyes pontokon feltételhez köti az intézményi együttműködést.

 

Ókovács Szilveszter a menesztéséről: Egyszer sem kérdeztek meg az átvilágítás során

 

A balettegyüttes nemzetközivé válása körüli vita részben ugyanehhez az utánpótlási konfliktushoz kapcsolódik. A kifogás szakmailag védhető formája nem a külföldi művészek jelenléte, hanem az, hogy milyen lehetőséget kapnak a hazai képzésből érkezők, és hogyan kapcsolódik egymáshoz a magyar balettoktatás és az ország legnagyobb klasszikus társulata. Ókovács a nemzetközi versenyre és a minőségi kiválasztásra hivatkozott. Saját, 2026 augusztusában közölt adatai szerint a 120 balettművészből 56 magyar állampolgár volt, az előző tizenöt évben pedig 31, a Táncművészeti Egyetemen végzett táncost szerződtettek. A szerződtetésekről szóló vitában az Opera egy korábbi állítást külön is helyesbített: közlése szerint 2018-ban is felvettek egy, az MTE-n végzett művészt, Takamori Miyut. A hazai képzésből érkezők és a magyar állampolgárságú táncosok köre tehát nem azonos.

[Az Operaház pontosítását is közöltük.]

A szakmai bírálókkal folytatott vitákban Ókovács többször személyeskedő megfogalmazásokkal élt. A balett körüli konfliktusban megjelent nála a „balettpolip” kifejezés, a nemzeti balett fogalmáról pedig azt írta, hogy az nem azt jelenti: „bicebócák, de a mieink”. A Táncművészeti Bizottság 2026 őszén egyebek mellett az ilyen nyilvános minősítések miatt kezdeményezett etikai vizsgálatot. Álláspontjuk szerint a főigazgató intézményi hatalma miatt ezek a megszólalások az érintettek számára egzisztenciálisan fenyegetők is lehetnek. Ókovács vitatta az általános kritikákat, és a konfliktust részben az együttes művészeti irányának megváltozásával magyarázta. Az etikai vizsgálat kezdeményezése ugyanakkor még nem jelent elmarasztaló megállapítást.

[A bizottság kezdeményezéséről itt írtunk.]

 

Büfészünet a Carmina Buranában

 

A művészi és bevételi szempontok ütközése került nyilvánosságra 2024 márciusában, amikor főigazgatói döntéssel félórás szünetet iktattak a korábban egyben játszott Carmina Burana előadásába. Bogányi Tibor karmester-rendező a büfébevétel növelését célzó utasításra hivatkozva jelentette be, hogy nem dirigálja tovább a produkciót, mert a megszakítás ellentétes rendezői koncepciójával. Ókovács a közönség kényelmével is érvelt, ugyanakkor beszélt a szünetek többmilliós bevételi lehetőségéről. Az Opera vitatta az egyeztetés hiányát, a mű szerzői jogainak képviselője pedig szokatlannak, de nem eleve tiltottnak nevezte a szünet beiktatását.

[A jogtulajdonos válaszát is közöltük.]

 

Sztrájk és elbocsátások

 

Ugyanebben a hónapban a bérek és a kollektív szerződés körüli konfliktus sztrájkhoz vezetett. A szakszervezetek az érdemi tárgyalásokat és a dolgozók megfelelő anyagi megbecsülését hiányolták. A munkabeszüntetés alatt előadásokat hiányos hangszeres kísérettel is megtartottak; Ókovács azzal indokolta ezt, hogy vezetőként az előadások megvalósításában érdekelt. A Népszava arról is beszámolt, hogy a sztrájkoló zenekar helyettesítésére felmerült a Budafoki Dohnányi Zenekar beugrása. Az Operaház ezt később cáfolta; azt viszont elismerte, hogy a Danubia Zenekarral egyeztettek egy korábban velük bemutatott Máté-passió megismétléséről. A Danubia más elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a felkérést.

[Az Operaház cáfolatáról és a tárgyalásokról is beszámoltunk.]

A főigazgató közben a sztrájk megszervezését bírálta, és vitatta a túlterheltségre vonatkozó állításokat. A munkaügyi konfliktust 2024 áprilisában bérmegállapodás és új kollektív szerződés zárta le.

A sztrájk utóélete azonban újabb, súlyos kifogásokat hozott. A HVG 2026. szeptemberi tudósítása szerint a Fővárosi Törvényszék első fokon hat dolgozó 2025-ös elbocsátását találta jogellenesnek, ötüknél pedig bizonyítottnak látta az összefüggést szakszervezeti aktivitásuk és eltávolításuk között. Az elsőfokú ítélet így a megtorlásra vonatkozó kifogásnak is alapot adott; a tudósítás elsőfokú, nem jogerős döntésről szólt.

[Az ítéletről a Népszava is beszámolt.]

A balettművészek elbocsátásai miatt indított perekről a Telex szintén sorozatos operaházi pervesztésekről számolt be. Ezek a személyzeti döntések megalapozottságát kérdőjelezik meg, bár a jogellenes elbocsátás megállapítása önmagában nem azonos a művészeti alkalmasság bírósági megítélésével.

 

A „hetven-pluszos”, „műtétből lábadozó” szakszervezeti vezető

 

Ókovács a szakszervezeti vezetőkkel folytatott vitáiban rendszeresen személyeskedő hangot ütött meg. A cikkünkben fentebb megszólaló Bárány Balázs Pétert, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnökét 2025 áprilisában „a vasutas úr” megnevezéssel illette, az érdekképviseletről pedig úgy írt: „kicsiny, méltányos és betegesen igazmondó szektája”. A konfliktus előzménye a tajvani turné munkaszervezését és pihenőidejét kifogásoló szakszervezeti levél volt, amelyhez Ókovácsot előnytelenül ábrázoló, feltehetően mesterséges intelligenciával készített képet csatoltak. A főigazgató ezt testszégyenítésnek nevezte, és jogi lépéseket helyezett kilátásba.

[A konfliktusról itt írtunk.]

A személyes konfliktus az érdekegyeztetést is érintette: 2024 szeptemberében Ókovács közölte, hogy Bárány nyilvános bocsánatkéréséig semmilyen kérdésben nem kíván vele egyeztetni. Ezt azzal indokolta, hogy szerinte a szakszervezeti vezető valótlan állításokat tett az operaházi gépkocsihasználatról, és nem volt hajlandó helyesbíteni azokat.

Amikor pedig a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete 2026 májusában a felfüggesztését kérte, válaszában a szakszervezeti vezető életkorát és egészségi állapotát is szóba hozta: „hetven-pluszos”, „műtétből lábadozó” vezetőről írt, akinek szerinte már csak távoli és hézagos kapcsolata van az Opera ügyeivel. A felfüggesztési követelésre akasztásra utaló fordulattal reagált: „Remélem, a felfüggesztést egyenesen a lámpaoszlopra értik”.

 

Karácsonyi balett akár 120 ezerért

 

A közönséghez való viszonyát különösen élesen mutatta meg a 2023-as „prolizmus”-vita. A Népszava interjújában arról kérdezték, miért nem használhatják a főlépcsőt az olcsóbb, harmadik emeleti jegyek vásárlói. Ókovács a történelmi rendre, az eltérő árú szolgáltatásokra és a közlekedés megszervezésére hivatkozott, majd úgy fogalmazott: „Nem kell ez a prolizmus.” A kifejezéssel tehát a nézők elkülönített közlekedését megkérdőjelező felvetést minősítette.

[A teljes interjú itt olvasható.]

A kulturális hozzáférés kérdése 2026 októberében A diótörő jegyárai miatt került ismét előtérbe. A vitában akár 120 ezer forintos jegyekről is szó esett, Ókovács pedig a dinamikus árazással, a produkció költségeivel és az intézmény bevételi szükségleteivel érvelt. „Nem látom az érvet, mitől kellene olcsónak lennie a földszinti helyeknek vagy a páholyoknak?” – írta. Ugyanakkor olcsóbb harmadik emeleti helyekre és az előadások előtt megvásárolható, 3600 forintos támaszkodójegyekre is felhívta a figyelmet. A szakmai és kultúrpolitikai kérdés itt az, hogy az államilag támogatott Operaház milyen hozzáférést biztosít a kisebb jövedelmű közönségnek egy hagyományosan családi, gyerekeknek is szóló előadáshoz. Ókovács válaszában elsősorban a produkció prémiumjellegét és finanszírozási szükségleteit hangsúlyozta.

 

A parlamentben is téma volt

 

Az Ókovács Szilveszter menesztéséről szóló döntést Magyar Péter megemlítette az Országgyűlés ülésén is. Erre reagálva Máthé Zsuzsa, a KDNP képviselője, Ókovács Szilveszter felesége személyes érintettség okán szót kérve kijelentette: „Sokat járt a miniszterelnök az Operaházba. Még két hete is arra kért, hogy az október 23-i műsorban segítsük a méltó előadást. Tarr Zoltán nincs itt, Nagy Ervin is elment. Hat hónap telt el úgy, hogy a legnagyobb kulturális intézmény vezetőjét nem méltatták arra, hogy beszéljenek vele. Az óriási feltárt ügy az, hogy…” Forsthoffer Ágnes házelnök azonban ezen a ponton jelezte: ha egy ügyet próbál ismertetni, vagy ha a kiabál a képviselő, elveszi a szót, ami meg is történt.

A vitához Magyar Péter szintén hozzászólt: „Újra tisztelettel szeretném kérni a ház méltóságának megőrzése érdekében, hogy amikor valaki feláll és a férjéről kezd el beszélni, akkor legyen kedves tőle megvonni a szót. Fontosabb dolgunk van, mint családi történeteket hallgatni.” Forsthoffer Ágnes végül Magyar Péternek válaszolva tisztázta a helyzetet: „A közeli hozzátartozó érintettsége is személyes érintettség. Az ügy ismertetésére nem lett volna lehetőség.”

 

Felkészül Solymosi Tamás?

 

Az Operaházban kettő pozíció van, ami közvetlenül a minisztérium alá tartozik: a főigazgató és a gazdasági igazgató. Mindenki mást a főigazgató nevez ki, így nem tudni, milyen további személyügyi döntések következhetnek a főigazgató menesztése után. Megmarad-e például Solymosi Tamás balettigazgatói pozíciója?

A sajtóbeszámolók és a hivatalos vizsgálatok szerint ugyanis Solymosi is közvetlenül érintett az Operaházat megrázó szakmai és etikai válságban. Vezetői gyakorlatát az évek során komoly kritikák érték, a napokban az Átlátszóoknyomozó cikkében a szülők és a felnőtt balettművészek beszámolói alapján súlyos vádak fogalmazódtak meg az Operaház által 2016-ban alapított Magyar Nemzeti Balettintézet (MNBI) képzési gyakorlatával kapcsolatban, melynek szintén Solymosi az igazgatója. A megszólalók „félelemről, megaláztatásról, túlterheltségről” beszéltek. Az iskola alapítványának beszámolóiból az is kiderült, hogy 2019 és 2025 között összesen mintegy 335 millió forint bevételhez jutottak, amiből legalább 91 millió forint közvetlen állami forrásból származott, ez ügyben jelenleg a Miniszterelnökség folytat vizsgálatot.

Cikkünket folytatjuk.

Ókovács Szilveszter nem nyugszik bele a menesztésébe, perre megy