Krajczár Gyula: Mbappé és a kínai büfé

„Van az a fickó, akire rátették az arcomat, azt hiszem, egy kínai diktátor.” A mondat Kylian Mbappé száját hagyta el a napokban, s szinte nagyobb figyelmet váltott ki vele, mint azzal, hogy második lett az Aranylabda-szavazáson. Nem feltétlenül a mondandóját, de a mondatát nem kisebb influenszer erősítette fel a világ számára, mint a Kínai Népköztársaság. A szövegben ugyanis a kínai néppel szembeni tiszteletlenséget azonosítottak Pekingben. Azt én magam nem tudom eldönteni, hogy a „fickó”, az „azt hiszem” vagy a „diktátor” váltotta-e ki az ellenérzést, esetleg valamilyen kombináció. Nem akarom Mbappét megvédeni, ő dolga, de gyanítom, hogy az „azt hiszem” magyarázza a legpontosabban a szándékát: nyilván fogalma sem volt róla, kiről beszél, s az sem tűnt fel neki, hogy éppen politikai nyilatkozatot tesz. A megfejtés labdája a kínai oldalon pattog.

Nem az első ilyen eset ez, de az indíttatása alapján talán a legártatlanabb. 2018-ban – ne menjünk vissza messzebbre – a Dolce & Gabbana cég reklámjában egy kínai nő pálcikával ügyetlenkedve igyekezett olasz ételeket enni. Nem kellett volna, mert aztán elmaradt a sanghaji bemutatójuk, egy sor kereskedelmi platform eltávolította a termékeiket a kínálatából. Végül a cégalapítók bocsánatot kértek. 2019-ben Mesut Özil, aki akkor az Arsenal labdarúgója volt, nyilatkozatban marasztalta el a muszlim világot, mert nem hallatja a hangját az ujgurok elnyomása miatt. A kínai központi televízió levette a műsoráról az Arsenal-Manchester City meccs közvetítését, majd az Arsenal elhatárolódott Öziltől. 2021-ben John Cena színész egy interjújában Tajvant „ország”-nak nevezte, majd olyan erős támadások érték a közösségi médiában, hogy kínai nyelvű bocsánatkérő videót tett közzé. Ugyanebben az évben előkerült a H&M cégnek egy korábbi állásfoglalása a xinjiangi kényszermunkákról, amit megjelenésekor nem vettek észre, de ekkor nyilvánosan kritizálta érte a kommunista ifjúsági szervezet, majd egy csomó kereskedelmi platformról eltűntek a termékei. De fura eset volt Lionel Messié is, aki 2024-ben sérülésre hivatkozva nem játszott egy hongkongi bemutatón az Inter Miami csapatában. Nem könnyen, de ezt még megemésztették volna a drága pénzekért jegyet vásárolt szurkolók, viszont három nap múlva már Messi pályára lépett – Japánban. Később ezt az argentin válogatott bánta, mert két lekötött kínai mérkőzését is lemondták a rendezők. De hasonlóképpen járt az NBA egy edző Öziléhez hasonló szándékos politikai nyilatkozata miatt.

Elmerengtem azon, mi hogy reagálnánk, ha mondjuk a Sepsi vagy a Dunaszerdahely egy román vagy szlovák játékosa valaminek kapcsán úgy nyilatkozna, hogy Kossuth Lajos egy utolsó kis köcsög volt. Nyilván lennének közöttünk, akik keményen felhorgadnának, s aztán a média és a politikai osztály úgy kavarná az ügyet, ahogy tudná. Kínában is nagyon összetett a társadalmi média, mindenfélét meg lehet találni, a politikai osztály pedig kedvére erősít fel és csavar le hangokat. Viszonylag jól ismert, hogy a szélsőségesen nacionalista hangokat bizonyos helyzetekben előszeretettel hasznosítják anélkül, hogy maga a központ magára húzná ezeket. Itt most a kormányzat visszafogottan, de határozottan reagált. Kérdésekre válaszolva a külügyi szóvivő egyszer igényelte a bocsánatkérdést, másodszor pedig konstatálta azt.

Az újságcikkek azonban egy érdekes oldalról fogták meg a problémát, s ez magyarázza, miért a Sepsit és a Dunaszerdahelyt hoztam fel példának. Az információs és a véleménycikkek is főképpen azt hánytorgatták Mbappé szemére, hogy azzal a néppel szemben tiszteletlen, amelynek piacából rengeteg sok pénzt szed ki. Éppen ezért jött az első támadás a kínai szponzoroktól. És ezért jött valószínűleg nagyon gyorsan a bocsánatkérés Mbappétől és a Real Madridtól is. A Real Madrid egyébként valószínűleg csak ráfázott, rosszkor volt rossz helyen. A nagyon gyors és nagyon radikális kínai fellépésben a nemzeti sérelem mellett szerepet játszhatott a játékos franciasága is. Az utóbbi hetekben-hónapokban Kínában sokszor sok mindenért előkerültek a franciák. A kínai exportőrök és beruházók európai nehézségei mögött gyakran őket sejtik. Nemrégiben, a párizsi autószalon idején az Élysée Palotában adott fogadásra nem hívták meg a kínai kiálltókat, akik pedig az egész kiállítási tér egyharmadát foglalták el. Nem kaptak kevesebbet a kínai médiában, mint Mbappé.

Lehet gúnyolódni, talán időnként kell is, de ebből a szempontból a kínaiak nem fognak változni. Egy olyan sztárjátékos, mint amilyen Mbappé, nem egy elesett, szerencsétlen ember, akinek emberi joga, hogy akár tájékozatlan is legyen. Ő egy meglehetősen nagy méretű üzleti vállalkozás megtestesítője, akinek bizony bánnia kell a klienseivel és a partnereivel, ahogy azok is bánnak vele. A kínaiak pedig általában is hajlamosak túlreagálni ügyeket, túl is fognak reagálni ügyeket, s sosem fogják azt érezni, hogy túlreagálták volna őket.

S végül egy tanulságos történet a „diktátor” értelmezéséhez: 2023. november 15-én San Franciscóban, a Biden-Xi találkozó után az amerikai elnököt megkérdezték, diktátornak tartja-e kínai kollégáját. Biden azt válaszolta, hogy: „Nos, nézze, az. Úgy értem, abban az értelemben diktátor, hogy egy olyan országot vezet – egy kommunista országot –, amelynek kormányzati rendszere teljesen különbözik a miénktől.” A kínaiak tiltakoztak egyet, de még ugyanazzal a svunggal a találkozó sikeréről, előremutató szerepéről beszéltek.