Kiss László: A kérdőjelek költségvetése

Ahhoz, hogy tisztán lássuk miként érinti az önkormányzatokat a 2027-es költségvetés, fontos látnunk, hogy az önkormányzatok világa nehezen választható külön a kormányzattól. Az a politika, amit az előző kormány választott, miszerint mesterséges falat hoz létre az ellenzéki önkormányzatok és a kormányzat között, azért is volt végtelenül kártékony gyakorlat, mert valójában két, egymásra utalt és feltétlenül együttműködésre „ítélt” rendszerről van szó.

Ezért önmagában igaz az, hogy a gesztusok szintjén a jövő évi költségvetés változást hoz, hiszen a szolidaritási hozzájárulás csökkentése olyan „békülési” szándéknak tekinthető, amelyet minden városvezetőnek nagyra kell értékelnie.

Természetesen eltérő módon reagáltak a polgármesterek. Karácsony Gergely némileg kínosan a „fellélegzés évéről” írt, mégha csak feltételes módban is, ezután Pintér Bence Győr polgármestere azzal utasította rendre az előre lelkes főpolgármestert, hogy csak a saját nevében beszéljen. Ez a rendreutasítás nemcsak azért érdekes, mert a főpolgármester gyakorlatilag minden politikai súlyát elvesztette, hanem azért is, mert a költségvetés legfontosabb, az önkormányzatokat érintő részleteit a mai napi köd borítja.

A legfontosabb dolog, hogy csökkentik a szolidaritási hozzájárulást 15 százalékkal, ám az egyenlőre nem ismert, hogy ez pontosan mit jelent (a jövő évi tervezetettet, vagy az idei tényt csökkentik, és kiegyenlítik-e a települési egyenlőtlenségeket). Hasonlóan gesztus értékű, hogy a pénzügyminiszter kifejezetten célként fogalmazta meg az önkormányzatok jogköreinek visszaállítását, amelynek ellentmond a megyei közgyűlések gyors megszüntetési szándéka.

A miniszterelnök YouTube csatornáján megjelent információk szerint plusz 176 milliárd forint jut az önkormányzatoknak 2027-ben. Azonban teljesen homályos ebben a pillanatban, hogy ennek mi a valódi összetétele. Állítólag 62 milliárd forinttal csökken a szolidaritási hozzájárulás, miközben 54 milliárd forinttal több támogatást és 60 milliárd forinttal több közösségi közlekedési támogatást (ebből 50 milliárd jut Budapestnek) kapnak az önkormányzatok.

Ez a legtöbb település esetében első ránézésre az inflációt szolid többlettel követő emelést jelent, kivéve Budapestet és a fővárosi kerületeket, ahol a kormány mentőcsomagját a kerületi önkormányzatok kárára történő zabrálás ellentételezi. Nem túlzás azt mondani, hogy számos kerületben (I, V, VI,VII,VIII, IX) a költségvetés normális csökkenést jelenthet, míg számos kerület (II, III, IV, XI, XII, XIV) esetében legjobb esetben is az lehet a cél, hogy a támogatások növelése „kinullázza” a főváros elvonásait.

Ha a megyei jogú városok tömegközlekedésének támogatásának változására gondolunk, akkor azt látjuk, hogy itt már kevésbé bőkezű a kormányzat, talán ez lehet a magyarázata annak, hogy Győr polgármestere bírálta a főpolgármestert. Azonban fontos kiemelni, hogy a szolidaritási hozzájárulás mérséklése ezeknek a településeknek is kedvező.

A probléma azonban az, hogy számos önkormányzat – így az óbudai is – magának a hozzájárulásnak a jogszerűségét is vitatja, így az ő olvasatukban nehéz előrelépésről beszélni, mivel az ő álláspontjuk szerint valójában egy jogellenes teher mérsékléséről van szó.

Szintén megmarad a gépjármű adó elvonása, amely jelenleg is a dedikált forrása a helyi járda és út felújításoknak. Ésszerű lenne a kormányzat részéről az elvont gépjármű adóból egy olyan pályázati alapot létrehozni, amely a települések számára lehetőséget adna az eredeti célok elérésére – vagyis az utak és járdák felújítására, létesítésére, hiszen ebben az esetben az ország területenként különböző mértékű fejlesztése is meg tudna valósulni és a kormány közlekedésifejlesztési prioritása is érvényesülne. Jelenleg ebből semmi sem látszik.

Nem ismert a normatív támogatások emelkedésének mértéke, ahogyan a számítási modell változása sem. Korábban a kormány elvonta az óvodai fejlesztőpedagógusok, pszichológusok teljes támogatását és csökkentette az óvodapedagógusok támogatását, ezek visszaállítása a normatíva szabadon hagyása mellett is jelentős támogatás lehetne egy olyan kormánytól, amelynek az egyik legfontosabb üzenete a gyermekvédelem.

Szintén kérdés, hogy a kormány az ágazatokban megtörténő bérnövekedést megfinanszírozza-e az önkormányzatok számára az eddigi gyakorlatoknak megfelelően, vagy nem. Ez is egy fontos bizonytalanság, amelyre majd a költségvetés szöveges változatában találunk válaszokat, miként vélhetően a fentieke is.

A pénzügyminiszter az önkormányzatoktól elvett források és az elvett feladatok összekötéséről is beszélt, ami jogos. Könnyen belátható, hogy a visszakapott forrásokhoz más feladatellátás dukál, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos egyeztetések, érthetetlen módon, váratnak magukra.

Nem látjuk a fejlesztéseket. Amikor nyáron a kormányzat az uniós források hazahozataláról beszélt, akkor sokan gondoltuk, hogy majd megérkeznek  – akár ebben az évben is – a regionális fejlesztési források. Ezeket ígéret szintjén sem látjuk, pedig nem volna hátrányos, ha az önkormányzati szektor értesülne arról, hogy számíthat-e, és ha igen, milyen mértékben pályázati forrásokra.

A fenti bizonytalanságok az önkormányzati feladatellátás finanszírozásában jelentkeznek. Vannak a költségvetésnek olyan elemei is, amelyek azonban csak részben függnek ezzel össze. Kifejezetten előrelépésnek tekintem a jövő évi költségvetésben a háziorvosok finanszírozásának jelentős növelését, amelytől a kormányzat – kérdéses, hogy mennyire megalapozottan – azt várja, hogy csökkenjenek a várólisták. Elképzelések szerint mind a pénzügyi támogatás növelésével, mind pedig eszközfejlesztéssel lehetővé válik az, hogy kisebb szakellátásokat a háziorvosok maguk lássanak el. A magam részéről nagyon bízom a program sikerében, mert ez az önkormányzatok által fenntartott szakrendelők és a kórházak tehermentesítését is eredményezné, ugyanakkor itt is a részletekben lakik az a szegény kis ördög, mert ehhez a finanszírozás olyan átalakítására is szükség van, hogy például ezeknek az ellátásoknak legyen kódja. Ha kódja van, akkor finanszírozása is van, aminek viszont nyomát jelenleg nem látjuk.

Mindezek alapján az önkormányzatok világának az óvatos derűlátását láthatjuk, bár önmagában értékelni kell azt a tényt, hogy hosszú évek óta ez az első költségvetés, amelyik nem elvesz, hanem visszaad e szektornak.

A szerző Óbuda-Békásmegyer polgármestere

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.