Heti abszurd: Az egyszeri visszatérés és némi ünnepi virtus

Csak nem frissül a fidesz.hu-n a politikai foglyok listája, pedig már ötödik napja, hogy bevitték Matolcsy Györgyöt a Gyorskocsi utcába. A belvárosi templom előtt politikai fogolykiáltó ima-ugrásra készen lézengenek a megmaradt Fidesz-támogatók. Már Orbán Viktor édesanyja sem feltétlen sorolja magát közéjük, állítása szerint ő csak imádkozik a fiáért, de azt minden egyes nap.

„Az égnek és földnek össze kell szakadnia ahhoz, hogy az én Matolcsy Györgybe vetett bizalmam meginogjon” – ezt a volt miniszterelnöktől idéztük, ámbátor még 2016-ból. Miután az égszakadás, földindulás (megintcsak) elmaradt, és az ’56-os megemlékezés helyett is beficcent neki egy párizsi kiruccanás – az unokával, aki olyan, akár Columbo felesége –, vajon mit érezhet most a Kárpátok Houdinije, aki miatt új sport lett a külföldi Orbán-szpotting jeles napokon? Vagy mégis van az a pénz, amit „senki nem tud mondani”, de amiért hajlandó lenne már lemondani a jobbkezéről – vö. az a pár százmilliárd, ami közpénz jellegének elvesztése után nem a szervezetbe be, hanem onnan kifelé csordogált. Mit csordogált, hömpölygött! Csak a folyó neve már Jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás, és a Matolcsyak voltak benne a pontyok, akik az iszapban ücsörögtek, de a tavaszi Tisza-áradások idején még vígan mentették ki az országból konténerekben a Porsche-gyűjteményt meg az aranykészleteket. A magyar sajtó színe-java az évek során olyan szinten feltárta már a disznóságaikat (lásd a Népszabadság Baksa Roland-interjúját), hogy a mindeközben kanasztázó ügyészség jóformán tettestársként szerepelhetne már az ügyeikben.

Matolcsy György, az el nem ismert zseni, a magyar gazdasági csoda atyja, az unortodoxia prófétája közel tíz éven át (2010-2020) volt sérthetetlen, a NER egyik szent tehene, és ha őt bárkik bárhol kritizálni merészelték, egyenesen az ország szuverenitását támadták. Amikor aztán a szuperszonikus infláció és a tátongó költségvetési hiány miatt nyíltan és durván minősíteni kezdte a kormány gazdaságpolitikáját (2021-2024), a kommunikáció megváltozott, bár még csak korholó ejnye-bejnye szintjén maradt. Nem lőttek vissza rá teljes erőből, inkább úgy kezelték, mint az idős, flúgos professzort, aki egyszer majd épít egy időgépet. A kormánypárti megmondóemberek finoman utalgattak arra, hogy Gyuri bácsi felett eljárt az idő, meg hogy sértett, mert nem hosszabbítják meg a jegybankelnöki mandátumát, miközben Orbán Viktor még vehemens méltatással igyekezett fenntartani a béke látszatát.

Amikor pedig uszkve másfél évvel ezelőtt kijött az eszelős tolvajlást és nagyzolást végképp leleplező ÁSZ-jelentés, hirtelen steril jogásznyelvre váltottak, a kormányzati panelekből teljesen eltűnt az érzelmi alapú védelem. A hivatalos szöveg az lett, hogy „a jegybank független szervezet, a kormánynak nincs köze az alapítványok pénzügyi döntéseihez, a törvények mindenkire vonatkoznak”. Ezzel előkészítették a terepet annak, hogy ha kell, a Matolcsy geng egyedül vigye el a balhét. A „korszakos közgazdászból” (2024) „forró krumpli” lett (2026), és miután a héten a nyomozók ténylegesen bevitték (csak tudnánk, mi tartott idáig?), a fideszes kommunikációs gépezet lefagyott a kognitív disszonanciától, hogy kell-e gyászolni Matolcsyt, vagy lökjék a padlóla, de dulván. Végül hallgatásba és figyelemelterelésbe menekültek, még a holnapot is elfelejtették frissíteni.

Pechjükre a Matolcsy-mémvonatról is lemaradtak, mert az internet népe nem volt rest kifejezni kárörömét, Matolcsy Ádám pedig lassan már a magyar Jeremy Meeks lesz (a fegyveres rablásért körözött amerikai bandatag mugshotja annyira virálissá vált, hogy utóbb szerződtette őt egy londoni modellügynökség, de még az orosz popikon, Olga Buzova egy videóklipjében is feltűnt, persze csak miután leülte a büntetését).

A figyelmet már amúgy is nehéz itthon tartani: Gáza, Irán és Ukrajna mellett fél Európa (Párizs, Milánó stb.) is lángokban áll. A dörzsölt világutazók szerint ilyenkor kell menni, mert olcsóbb a szállás, és közben jót röhöghetünk azon, ahogy a fekete maszkos gyújtogatók közt tolják a turisták a gurulós bőröndöt az AirB’nB-be, meg a lángoló városháza fénye mellett isszák a bort és fújják a cigifüstöt a kávéházi teraszon. És pont ott vakációzik épp Orbán Viktor, aki előtte Lakitelken még a Jóistent is felszólította, hogy neki jár még négy év. Közvetlen miután elmagyarázta, hogy a kormányának egyetlen korrupt döntése nem volt, és hogy „olyan emberek vagyunk, akik nem tudnak uszítani, persze ha vannak jelentkezők, ott a sarokban iratkozzanak fel” – és nevetett. Ezután jött még a „tompább, vagy élesebb” tárgyakkal való felfegyverkezésre buzdítás a nemzeti ellenállás jegyében, amire ők már készen állnak (készen születtek), csak a magyar nép még nem. Mintha egy megveszekedett szektavezér szónokolna, hogy a végítélet napja előtt az alvó tömegeket minden eszközzel fel kell ébreszteni…

Még örülhetünk, hogy a nemzeti ünnepet kihagyta, mert a Telex kamerását így is úgy meggyepálták október 23-án, hogy eltört a szemüvege, a Kontroll riporterét majdnem meglincselték, Simor András pedig a tűzvonalba került a (temus Békemenet) Zászlómenet és egy macskás fadíszes pulcsit viselő provokatőr között, akit csak rendőrsorfallal tudtak kimenteni. Nekik nem szóltak, hogy nem 1956-ot írunk, csak arra emlékezünk?

A vezér távollétében végképp sovány volt a kínálat vezérszónokokból, Bóka János és Schmidt Mária a kötelezőt is alulteljesítették. A nézők is tanácstalanul álldogáltak, amikor utóbbi közölte, be akarják zárni a Terror Házát, ne hagyjuk! Ugyan kit hoz ez lázba? A tízmillió magyar múzeumlátogatót? És még csak be se akarják zárni. Több figyelmet kapott még a rakparton sétálgató Huth Gergely és a főnökéről kitartóan semmit sem tudó Havasi Bertalan is, aki szerint Orbán Viktor mint volt miniszterelnök és az ellenzék vezetője azért nem tért még vissza, mert csak egyszer tud visszatérni, és az eddigi visszatérések csupán „rutin jellegűek” voltak. Szerinte a választások utáni első Békemenettel kéz a kézben várhatjuk vissza a váteszt. De hogy ez mikor lesz, azt megtippelni se tudta, illetve biztos nem jövő március 15-én.

Ha lenne csatornám a Jóistenhez, szeretném kérni Havasi Bertalan programját. Mert mit érdekli őt a párizsi padon lefotózott, épp Candy Crush Saga világrekordot döntő főnöke („kedves egészségére!” – mondta erre), vagy a csumpi Zászlómenet, ő még most is kitartóan optimistán várja az Egy Nagy Visszatérést, mind felett.