Öt Boeing titkos útja leplezte le Irán szankciókat megkerülő légihálózatát

Öt nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép, egy alig ismert madagaszkári vállalkozás és egy távoli ázsiai kerülőút: a történet szinte tankönyvi példája annak, miként jut nyugati gyártmányú technika Iránba a szigorú exportkorlátozások ellenére. A Boeing 777-200ER típusú gépek 2025. július 15-én érkeztek meg az országba, miután korábban átmeneti madagaszkári lajstromozást kaptak. A repülésükkel kapcsolatos büntetőügy immár a szigetország legfelsőbb politikai és gazdasági köreit is érinti.

A madagaszkári korrupcióellenes bíróság előtt szeptember 22-én kezdődött eljárásban nem harminc, hanem a helyi sajtó beszámolói szerint 33 természetes és jogi személy szerepel vádlottként. Köztük van Valéry Ramonjavelo volt közlekedési miniszter és Richard Ravalomanana korábbi szenátusi elnök, valamint Mamy Ravatomanga üzletember is. A bíróság az első tárgyalást követően október 27-re halasztotta az ügyet, többek között további iratok és digitális vizsgálati eredmények beszerzésére várva. A vádak egyelőre nem jelentenek bűnösséget: a személyes felelősségről az eljárásban kell dönteni – írta a Midi Madagasikara.

Madagaszkári papírok, iráni célállomás

Az öt gépet az Udaan Aviation nevű, madagaszkári működésre hivatkozó vállalkozáshoz kapcsolták. A szigetország légügyi hatósága szerint 2025 januárjában három hónapra szóló ideiglenes lajstromozást adtak ki, amely áprilisban lejárt. Az üzleti terv alapján a repülőgépeket Kenyában készítették volna fel az afrikai üzemeltetésre. A tényleges út azonban Kambodzsán keresztül Iránba vezetett. A madagaszkári hatóság később azt állította, hogy az engedélyek érvényességét meghamisított okmányokkal tüntették fel hosszabbnak.

A ch-aviation szakportál a gépek előéletét is rekonstruálta. A Boeingek korábban a thai NokScoot flottájában repültek, majd a Singapore Airlines-csoporthoz kerültek vissza. Később amerikai, illetve ázsiai regisztrációs és tárolási állomásokon fordultak meg. A portál az öt gép Iránba indulását dokumentálta, de a konkrét iráni leszállások közül csak egyet tudott önállóan megerősíteni. Az iráni légügyi hatóság ugyanakkor elismerte mind az öt repülőgép megérkezését, és az ügyletet jogszerűnek nevezte.

A gépek végső üzemeltetőjét kezdetben nem közölték. Az iráni médiában a Mahan Air neve merült fel, a tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) pedig későbbi elemzésében már ehhez a légitársasághoz kötötte az Udaan Aviation által közvetített öt Boeing átadását. Ez nem azonos azzal, hogy a repülőgépek mindegyikének jelenlegi forgalmi státuszát függetlenül ellenőrizni lehetne.

A madagaszkári esetnek nem csupán az újabb repülőgépek miatt van jelentősége. A repülők tulajdonjoga, lajstromozása, tényleges használója és engedélyezett célállomása eltérő országokhoz és vállalatokhoz kapcsolódhat. Így a hatóságoknak nem elegendő egyetlen adásvételi szerződést vizsgálniuk: a teljes tranzakciós láncot és a gép későbbi mozgását is követniük kell. A dokumentumok formális szabályossága ráadásul nem feltétlenül árulja el, ki irányítja a repülőgép végső felhasználását.

Az INSS szerint az iráni beszerzési hálózatok többek között Madagaszkáron, Gambiában, Kenyában, Namíbiában, Dél-Afrikában, Mianmarban és Kambodzsában bejegyzett közvetítőket használhatnak. A kutatóintézet más Airbus-ügyleteket is ismertet, amelyekben a gépeket többszöri tulajdonosváltással és kerülő útvonalakon juttatták célba. Az elemzés biztonságpolitikai nézőpontból készült; az egyes közvetítőcégek jogellenes magatartását külön-külön hatósági bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Washington a földi kiszolgálást is célba vette

A washingtoni kormányzat szeptember 8-án új szintre emelte az iráni repülési ágazatra gyakorolt nyomást. Az amerikai pénzügyminisztérium közleménye szerint az Operation Economic Outcast keretében 36 célponttal szemben vezettek be intézkedéseket; ezek között 27 iráni légitársaság szerepel. A hatóságok nemcsak az üzemeltetőket, hanem az alkatrészbeszerzési, értékesítési és egyéb szolgáltatói hálózatokat is igyekeznek elvágni a nemzetközi pénzügyi rendszertől.

Scott Bessent pénzügyminiszter az iráni állam és a Forradalmi Gárda pénzügyi utánpótlásának elvágását jelölte meg célként. Washington szerint az iráni polgári légi közlekedés bizonyos szereplői katonai személyek és eszközök szállításában is részt vesznek. Különösen a Mahan Air áll régóta az amerikai hatóságok látókörében: a társaságot 2011-ben vették fel a szankciós listára a Forradalmi Gárda külföldi műveletekért felelős alakulatának nyújtott támogatásra hivatkozva. Ezek az Egyesült Államok megállapításai, amelyeket el kell különíteni a légitársaság utasforgalmának egészére vonatkozó állításoktól.

Az intézkedéseknek van egy kevésbé látványos, ám igen hatásos eleme: a külföldi vállalatok kockázatkerülése. Egy járat működéséhez a repülőtéri fogadóengedély mellett üzemanyag, kiszolgáló személyzet, fizetési háttér és utaskezelés is kell. Ha valamelyik partner az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférését félti, akár akkor is felmondhatja az együttműködést, ha a jogi helyzet összetett. Az amerikai szankciók így a határokon túl is éreztetik hatásukat.

A szeptember végi szigorítás nyomán az Egyesült Arab Emírségekben, Ománban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Irakban is megszakadtak iráni légitársaságok járatai. A korlátozások regionális törléshullámot váltottak ki. A legális utazás lehetőségei ezzel éppen azok számára szűkülnek, akiknek nincs közük a szankciók által célzott beszerzési és katonai kapcsolatrendszerhez.

Az amerikai pénzügyminisztérium a korábbi mentességek körét is szűkítette. A szankciókezelő hivatal, az OFAC szeptember 8-i tájékoztatása szerint felfüggesztették azt az általános engedélyt, amely meghatározott feltételekkel lehetővé tette bizonyos polgári repülőgépek ideiglenes iráni berepülését. Más ügyletek lezárására átmeneti engedélyeket adtak ki, vagyis a szabályozás nem írható le egyszerűen minden iráni járat általános, kivétel nélküli tilalmaként.

Erre Irak szolgáltat példát. Bagdad szeptember végén arról számolt be, hogy amerikai különfelmentést kapott az Iraqi Airways egyes iráni járatainak októberi újraindítására. A kezdetben egy hónapra szóló engedély szigorú ellenőrzési feltételekhez kötődik; az egészségügyi, tanulmányi és vallási célú utazások fenntartása is szerepet játszott az iraki kérésben. 

Az új szankciók végrehajtásának kényességét mutatja a Financial Times októberi beszámolója is. A lap olyan, részben európai érdekeltségű repülőtéri vállalatok szerepét vizsgálta, amelyek a szankciók után is kapcsolatban maradtak iráni légitársaságok járataival Törökországban és Grúziában. Az érintett cégcsoportok jogkövető működést hangsúlyoztak; a szolgáltatás ténye önmagában nem bizonyít jogsértést.

Washington nyomása egyidejűleg a tengeri exportot is érinti. A Reuters október 16-i adatfeldolgozása szerint a haditengerészeti blokád ellenére kisebb mennyiségű cseppfolyósított gáz és repülőgép-üzemanyag kijuthatott Iránból. A tengeri és a légi példák ugyanarra a korlátra világítanak rá: a nemzetközi kereskedelemben a tulajdonosi láncok, közvetítők és kivételek ellenőrzése sokkal nehezebb, mint egy szankciós lista kihirdetése.

Elsüllyedt egy konténerhajó a Hormuzi-szorosban, egy másik teherhajót is találat ért