Ónody-Molnár Dóra: Kései sirató

A volt miniszterelnök kijelentette, hogy a kata módosítását újkommunista megszorító intézkedésnek tartja, amely 138 ezer olyan embert érint, aki eltartja saját magát. Aztán közölte, hogy valójában még több károsultja lesz a döntésnek:

„Néggyel szoktuk szorozni, mert nemcsak magukat tartják el, hanem a családtagjaikat is. Beszélünk majd félmillió emberről, akinek kétszerezése 50 ezerről 100 ezer forintra felemelték az adóját. És nincs válasz arra a kérdésre, ugyan már miért. Mert közben a katát kinyitják mások előtt is, ami akár lehet jó is, de nem magyarázza, hogy miért kell kiszúrni 100 százalékos adóemelés formájáéban 138 ezer derék, becsületes, saját magát eltartani képes emberrel, erre nincs válasz.”

Olyan megható, hogy ennyire érzékeny a volt miniszterelnök a katások helyzetére! Ez az empátia, a törődés, az odafigyelés tényleg megindító. Kár, hogy mindennek híján volt akkor, amikor nem 138 ezer derék, becsületes, saját magát eltartani képes emberrel szúrt ki ő és a kormánya, hanem ennek a duplájával.

Erre 2022 nyarán került sor, amikor az adóév kellős közepén (!) úgy változtatták meg a kata szabályait, hogy egyik napról a másikra kellett többszázezer derék, becsületes, saját magát eltartani képes embernek átgondolnia az életét és az egzisztenciáját addig biztosító tevékenység jövőjét.

A szigorítás drasztikusan alakította át a hazai kisvállalkozói réteget. Azon a nyáron még 455 ezren adóztak ebben a formában, szeptember végén már csak 145 ezren. Több mint 300 ezren feladták, ellehetetlenültek, hátrányosabb adózási formába kényszerültek. Ha a volt miniszterelnök által alkalmazott számtant vesszük alapul – vagyis néggyel kell szorozni, mert a katás adozók nemcsak magukat tartják el, hanem a családtagjaikat is –, akkor az jön ki, hogy az Orbán-kormány 1 200 000 becsületes magyar emberrel szúrt ki egyetlen mozdulattal. Még egyszer, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni: az adóév közepén.

Annyira váratlan volt ez a lépés, hogy mindenki azt találgatta, mi lehetett a kata kinyírásának valódi indoka. És nem volt válasz arra a kérdésre, ugyan már miért. Ezért sokan hajlottak annak a magyarázatnak az elfogadására, hogy a Karmelita ura így akart bosszút állni a kormánykritikus, független újságírókon, művészeken, értelmiségieken, akik szabadúszóként zömmel ezzel az egyszerűsített adófajtával működtették a (kényszer)vállalkozásaikat.

Az biztos, hogy az egykori miniszterelnöktől sosem állt távol a bosszú gondolata, ha a kritikusaira mérhetett csapást, elég a Népszabadságra, a CEU elüldözésére vagy arra a Magyar Orvosi Kamarára gondolni, amely az új ügyeleti rendszert merészelte bírálni. A Fidesz válaszul pár nap alatt áttolt egy törvénymódosítást, amellyel megszüntették a kötelező kamarai tagságot, és a kamarától elvették az etikai eljárások lefolytatásának jogát.

A hivatalos tájékoztatás szerint a kata szigorításának hátterében a költségvetési bevételek növelése (értsd: megszorítás) és a tömeges, visszaélésszerű színlelt foglalkoztatás felszámolása állt. Az utóbbi indoklás biztosan nem stimmelt. Akkoriban minden szakértő elmondta, hogy a valóban létező visszaélésekből nem a kata statáriális megszüntetése, hanem az ésszerű átalakítása következett volna.

Rengeteg katázó nyilatkozta azokban a napokban azt, hogy inkább fizetne a havi 50 ezer forint helyett 70 vagy 80 ezret, csak ne kelljen újra számlákat gyűjtenie és könyvelőhöz járnia. Számukra az alternatíva az volt, hogy átkerülnek egy másik adózási formába, amelyből a legkedvezőbb is – most kapaszkodjon meg a velük újabban nagyon megértő volt miniszterelnök – az adóterhek jelentős növekedését eredményezte.

Azok, akik 2022-ben kifizették volna a havi 70 vagy 80 ezer forintos tételes adót, a rekordinfláció évei után már a 100 ezer forinttal is megbékélnek, főleg úgy, hogy ebből valamekkora nyugdíjjogosultságra is szert tesznek. Talán ezért nem tüntetnek ma tömegek a Tisza-kormány javaslata ellen a Margit hidat is elfoglalva, szemben azzal, amikor Orbán Viktor erőltette rá az országra, társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül, a maga újkommunista megszorító intézkedését napokon át tartó demonstrációt kiváltva.

Feltehetően a négy évvel későbbi megsemmisítő választási vereségében annak a 300 ezer derék, becsületes, saját magát eltartani képes embernek (plusz család) a dühe is benne van, akik nem utólag vártak volna empátiát az ellenzékbe szorult pártvezértől, hanem akkor, amikor az életüket egyik napról a másikra felforgatta.