Batka Zoltán: Szimba visszalőtt

Több esélye volt a céltávcső keresztjében feltűnő oroszlánnak a túlélésre, mint most Kaprinyák Tibornak arra, hogy a Tiszában vagy akörül megmaradhat politikusnak.

A hobbivadász ugyanis elkövette az egyik legnagyobb hibát, amit politikus a facebook-politika korszakában elkövethet: nemcsak agyonlőtt egy prémes állatot, de utána még büszkén pózolt is a tetemmel, majd a fotót kitette a Facebookra. Azt természetesen azóta az összes politikai ellenfél letöltötte, bármikori szíves felhasználásra.

Lehet keresni az újpolitológiai műszavakat, úgymint: politikai seppuku, fedettpályás öntökönlövés, self-touchdown.

Hogy értsük a facebook-politika evolúció biológiai összefüggéseit: ha Kaprinyák úr egy halom döglött keszeg mellett pózol, akkor jó eséllyel megtapsolják, hogy milyen jó, hogy van egy ilyen nyugis, jövő nemzet nagypapája-típusú bizottsági elnök, akivel pecázgatva, sörözgetve a naplementében lehet beszélgetni az élet nagy dolgairól is.

(Feltéve, ha nem egy olyan állatkínzó balfék, mint mondjuk a pontyot szemüregébe nyúlva megemelő Áder János, vagy Szűcs Lajos képviselő úr, bár megjegyzem eddig az ilyen halkínzó fotók simán, visszhang nélkül átmentek a médián is.)

Ha Kaprinyák úr az evolúciós piramison feljebb helyezkedő gerincesre lő, mondjuk fácánokból csinál hekatombát, úgy lett volna pár dühös komment, esetleg egy cikk, hogy lám a Tiszában is megy a lázározás de kábé ennyi.

Ha viszont képviselőnk egy lepuffantott róka mellett virítana büszkén, akkor a Kis Vuk országában a népharag már garantált lenne. Ám így is legfeljebb az „Élő Környezetért Felelős” bizottsági tagsága kerül veszélybe, ám a Tisza-frakciótagsága semmiképpen. Azonban az oroszlánkirály kinyuvasztása, így, Afrikában, luxusvadászaton, majd pózolni a halott állat mellett és a képet kitenni a Facebookra, na az menthetetlen.

Jegyzem meg, még Semjén sem élte volna túl a rénszarvasos kalandját, ha nincs mögötte az ezermilliárdokból üzemelő NER. Tetszik-nem tetszik a közösségi média korát éljük, a Facebook az új parlament és a Nemzeti Választási Bizottság előretolt helyőrsége.

Egy 100 milliárdos közbeszerzési lenyúlás sztoriját száz választóból talán egy érti. Ha a tisztelt közszereplőt nem viszi el látványosan a rendőrség vezetőszáron, akkor még utcát is nevezhetnek el az érintettről. Viszont a lelőtt oroszlán mellett pózoló Kaprinyák Tibor fotója láttán száz választóból százegynél összeáll a sztori a nyeszlett, de tehetős turistáról, aki egy tonnányi pénzt kifizetett azért, hogy magaslesről, biztos távolból egy precíziós lőfegyverrel egy kis mozdulattal kifektesse a természet eme 200 kilónyi csupa izom, csúcsszériás műremekét, az állatok királyát.

Persze, nyilván nevetséges álszentség az ilyen felháborodás egyetlen, valószínűleg fülbilétás, farmon tenyésztett sportoroszlánon, pláne, ha az ezen háborgó facebook-állatvédő két komment között bekap egy párizsis szendvicset. (Mert ha már itt tartunk: a vadászaton történő, rendszerint pillanatok alatt lejátszódó elejtést össze sem lehet hasonlítani azzal a tömény, elhúzódó szélesvásznú horrorral, ami időnként a vágóhidakon történik, másrészt persze zsibbasztó butaság összekeverni a normál, hétköznapi állományfenntartó vadgazdálkodást az ilyen gyarmati bájt árasztó luxus trófeaturizmussal, és a döglöttállat-fetisizmussal.)

Koncentráljuk a jelenség politikai-kommunikációs lényegére: nem véletlenül tartott Orbán annyira a médiától. Egykori interjúi alapján pontosan tisztában volt azzal, hogy milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha rosszkor villan a vaku. Bár a Facebook éppen csak megszületett, Orbán Viktor a politikáját már 20 évvel ezelőtt is a közösségi médiából jól ismert kettősséghez igazította: miközben a szavazóit még az orosz kémvádak vagy az ipari méretű lopkodás dokumentálása sem rendítették meg, ha az RTL felvette volna, hogy a volt miniszterelnök Hatvanpuszta határában véletlenül áthajt egy kismacskán, majd ott helyben nem szaggatja meg a kockás ingét, és megtört lélekkel, könnyes szemmel nem fogad menten örökbe egy cicamenhelyet, akkor borítékolható, hogy nem tart ki a rezsimje 2026-ig.

Magyar Péter pedig még Orbánnál is jobban ért a közösségi médiához. Pont így nyert választást, ekkora fölénnyel.

Ezért meglepő, hogy Kaprinyák urat az „Élő Környezetért Felelős Bizottság” elnökének is megtette a Tisza, és senkinél sem szólalt meg a vészcsengő a képviselő úr döglöttoroszlános fotói láttán, ide sorolva Gajdos László miniszter urat is, aki bejegyzésében utal az érintettel folytatott tüzes vadászatügyi eszmecserékre. Mindez visszaigazolja Magyar Péternek azt a kampány idején titokban felvett megjegyzését – a miniszterelnök úr nem pontosan ezekkel a szavakkal fogalmazott, de az értelme nagyjából ez -, miszerint egyes munkatársai tényleg totál alkalmatlanok.