Magyar kereskedelmi tévén még sohasem sugároztak annyire agresszív és szadista mozgóképet, mint a Keselyű című minisorozat

Van annyira érdekes személyiség Sebestyén Balázs, hogy egy minisorozatot építsenek az életére? Nyilván nem. Faragatlan stílusú médiaszemélyiségekből van elég, pláne manapság. Ezzel az etikai dilemmával szembesít N. Nagy Zoltán regénye alapján készült thriller-minisorozat, melyben bevallottan Sebestyénre építette fel Szigethy Zalán (Dér Zsolt), egy népszerű reggeli rádiós műsorvezető karakterét, aki két társával együtt nyomják a NoFilter című reggeli rádióműsort.

Ott vannak az alázós szövegek, a méltatlan értékítéletek és vélemények a jól ismert röhögős stílusban előadva – tény, ha valaki végig tud szórakozni önmagán az a flegmatikus temperamentumon túl minden bizonnyal tudat- és identitás zavarban szenved, akkor jó az alapanyag. A fifikás médiakritika helyett a személyes degeneráltságra fókuszált szereplők, és a tehetséges kezdés után inkább már a B-kategóriás irány felé vették az irányt az alkotók a harmadik résztől – ezzel felesleges gesztusokat téve a tömegízlés felé, hogy szépen fogalmazzam meg a bírálatot.

Visszatérve a cselekményhez, Zalán idilli élete akkor kerül lejtőre, amikor egy titokzatos elkövető élő adásban, magyar klasszikus versekkel üzenve kezd el gyilkosságokat előre jelezni. Az áldozatok a műsorvezető ismerősei, illetve szerettei, a fő célpont tehát nyilván ő maga. Kovács István rendező ügyesen kopírozza a dán krimikre jellemző atmoszférát, a kötelező zsánerkliséket is jól használja, az első epizód igazi jól sikerült „beetetés”, megteremtette a feszültséget a tovább nézés igényéhez.

A rendező különösen a húzó karaketerek terén teszi vonzóvá az alapanyagot. Zalánt utáljuk az első perctől, de hát neki nem is kell másnak lennie, csak durungnak, ám a dramaturgiát árnyalja a feleségével való viszonya: Adél (Zsigmond Emőke remek, nem tudok belekötni a játékéba) nem csak a kislányának az anyja, hanem a menedzsere és szerkesztője is egyben a kihűlt párkapcsolatban. A hatami disszonancia is elég lenne az utóbbihoz, de ott van még a rádiós asszisztens Flóra (Szőke Abigél), akivel Zalánnak viszonya van. Humorforrásnak pedig ott a két nyugdíj előtt álló rendőr nyomozó (Bezerédi Zoltán és Trill Zsolt), akik kizárólagos szimpatikus karakterei a sorozatnak.

A hét részre tolt expozíció után jönnek a hátborzongató szcénák minden szinten, ahogy Bárány Márton és Bodzsár Márk forgatókönyvírók egyre inkább a címszereplő Keselyűre teszik át a hangsúlyt, akit Jankovics Péter alakít ambivalens módon és erővel. A dramaturgia innentől kezdve egyre szellősebb, már csak azért is, mert a képsorok túl sokat, túl gyorsan fednek fel, hovatovább egyre több a logikátlanság és a klisé, valamint felesleges fizikai erőszak. Ez már csak azért is kár, mert triviálisan átjön az „üzenet”, hogy a szavainkért és tetteinkért vállalni kell a felelősséget, mert a karma utolérhet.

Ugyanakkor a Keselyű minisorozat abból a szempontból biztos rekorder, hogy magyar kereskedelmi tévén még sohasem sugároztak ennyire agresszív és szadista mozgóképet. Bár, ha az volt a céljuk az alkotóknak, hogy a nézőkből kukkolókat neveljenek, akkor azt kell mondanom, hogy ijesztő az egész. Infó: Keselyű minisorozat TV2