Ahol a politika elbukott, ott a művészet tartott tükröt – így dolgozta fel a magyar kultúra az ügynökmúltat

A kiváló ügynökért kár, viszont az igazán kivételes ügynök magas, alacsony, nő, férfi, fiatal, idős, kövérkés, vézna, lehet a megvesztegethető, vagy aki szereti a vasárnapi családi ebédeket, a sunyi, és az, aki előzékenyen előre enged az ajtóban vagy mindig megkérdezi, hogy vannak a gyerekek.

Minderre nem a hivatalos ügynökakták világítottak rá a rendszerváltás óta, hanem az, amely a politika helyett az elmúlt évtizedekben elvégezte a piszkos munkát: a magyar kultúra. A hivatalos ügynökakták híján ezek sokszor szimbolikus konfliktusok egyértelmű tanulságok nélkül, közös nemzeti terápia konszenzus nélkül. Amíg ugyanis a politikusok egyszerű ütőkártyává alakították azt, ki igen és ki nem, addig írók, költők, rendezők, színművészek foglalkoztak azzal, amivel mindeközben senki: a csend után érkezett viharral, vagyis egészen pontosan azzal, hogy mégis hány színezete lehet a csalódásnak.

Például akkor, ha a bizalomból papírra vetett jelentés lesz, mint Györe Balázs Barátaim, akik besúgóim is voltak című kötetében.

Lehet úgy, ahogy például a Javított kiadás című kötetben egyszerre van jelen szeretet és szégyen, mivel Esterházy Péter azután szerzett tudomást édesapja ügynökmúltjáról, hogy megőrizte emlékét a Harmonia cælestisben. Lehet úgy is, hogy az író arról beszél, hogy a szorongás hogyan épít le mindent, ami az embert emberré teszi, mint Lőrincz György Besúgó voltam, szívem című művében. De formát ölthet vezeklésben is, mint Molnár Gál Péter Coming out című kötetében.

Útmutató szembenézéshez 

Adhat új színt az ismeretlennek gyerekek szemüvegén keresztül Mészöly Ágnes Ügynökök és úttörők című munkájában, lehet útmutató ahhoz is, mit jelent szembenézni, mint Tar Sándor Az áruló. Filmregény című kötetében. És boncolgathatja azt is, mi marad az erkölcsi tartásból, mint Szentgyörgyi László a Bús Tehén besúgója című novelláskötetében. Mesélhet a krimi nyelvén túlélő ösztönökről Cserhalmi Dániel Csengőfrász című krimijében, erkölcsi, egzisztenciális összeomlásról vagy arról, marad-e bármije a kiszolgáltatott embernek, ha nincs szabadsága, mint Bán Zoltán András Keserű című regényében, de felfedheti azt is, hogyan foszlik semmivé az ismeret a tapasztalat árán, mint Forgách András Élő kötet nem marad című regényében.

Esterházy Péter Mercedes Benz című drámája bemutatja, milyen pusztítást végez egy családban, amikor váratlanul előkerülnek az édesapa ügynökaktái. Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház

Forgách művéből 2018-ban Eszenyi Enikő és Hegedűs D. Géza közreműködésével felolvasószínházi estet rendezett Vörös Róbert. Sajátos élményét többek között édesapja múltjáról és mindennek az író életében elfoglalt helyéről Esterházy Péter Mercedes Benz címmel maga írt színdarabot, amelyet többek között Zsótér Sándor rendezésében a Vígszínház is bemutatott 2024-ben (és amelyre idénre már nem lehet jegyet kapni).

A megfigyelt indiántörzs

A feldolgozatlan múlt és az ezzel kapcsolatot kereső ember közötti feszültséget Bereményi Géza és Kovács Krisztina írta meg Apacsok címmel, amelyet először Török Ferenc vitt színpadra a Radnóti Színházban 2009-ben (ebből készült egy film is 2013-ban). Mivel ez a feszültség évekkel később is feloldatlan maradt, 2013-ban jött a keserű, zseniális humor Pintér Béla Titkaink című művében, a táncházak világáról és a Kádár-rendszer együttlétezésének abszurdumáról.