Az apokalipszis, ahol croissant-t esznek – M. John Harrison disztópikus regénye nyerte a Booker-díjat
A 81 éves M. John Harrison személyében az eddigi legidősebb nyertese lett a világ egyik legrangosabb éves irodalmi elismerésének, amely alapvetően megváltoztathatja a szerzők pályafutását.
Beállítás elsődleges forrásként a Google-nélEgy jellegzetesen ködös Temze-parti estén, a legújabb hagyományoknak megfelelően az egykori halpiacból rangos rendezvényközponttá avanzsált Old Billingsgate volt a helyszíne a Booker Prize 2026-os díjátadó ünnepségének. Mint ahogy erről rendszeresen beszámolunk, a díjat a bárhol írt legjobb új, angol nyelvű, de az Egyesült Királyságban vagy Írországban feltétlenül megjelent könyv írójának adják át.
Az 57 éves múltra visszatekintő kitüntetés idén 50 ezer fonttal (21,7 millió forint) jár. Ahogy az lenni szokott, a fogadóirodák lázasan találgatták az utóbbi hetekben, hogy a rövidlistára került hat könyv közül vajon a már korábbi két győztes, Douglas Stuart (John of John) vagy Marlon James (The Disappearers), esetleg a háromszoros jelölt Elizabeth Strout (The Things We Never Say) műve érdemli-e ki az óriási presztízst jelentő és komoly vásárlási lázat kiváltó díjat. Végül egy sokkal eredetibb, sőt történelminek számító eredmény született, amikor a tavalyi győztestől, a kanadai-magyar David Szalaytól (Test) a 81 éves M. John Harrison vehette át az Iris nevű, 38 centiméter magas, női alakot formázó aranyozott szobrocskát és a „bélelt” borítékot.
A Booker-díj idei döntősei: M. John Harrison (The End of Everything), Elizabeth Strout (The Things We Never Say), Luke Kennard (Black Bag), Rebecca Perry (May We Feed the King), Marlon James (The Disappearers) és Douglas Stuart (John of John). Forrás: The Booker Prizes / Facebook
Bár az eddigi legidősebb Booker-díjas nevének elhangzását meglepetés fogadta, a közönség gyorsan vastapsban tört ki. Azt valójában korábban is lehetett sejteni, hogy különleges, ihletett döntés születik, mert a zsűriben olyan izgalmas személyiségek foglaltak helyet, mint a világhírű klasszika-filológus Mary Beard és a popzenész Jarvis Cocker, a Pulp zenekar egykori frontembere.
Nemcsak az első helyezett kora, hanem az a tény is „történelmi újdonság”, hogy ő az első olyan szerző, aki hamisítatlan science fiction-specialista, sőt, ahogy a díjátadó gálán is hangsúlyozták, az úgynevezett spekulatív, a hétköznapi, realista világtól szándékosan eltávolodó fikció műfajából érkezett.
Alakváltó lények és egy rejtélyes katasztrófa
A The End of Everything (Vége mindennek) finom humorral átszőtt disztópikus szatíra. A közeljövőben játszódik a kenti partoknál egy végzetes, rejtélyes katasztrófa után, amikor a tengerből különös, alakváltó lények kerülnek a felszínre. A viszonylag rövid, 200 oldalas regény cselekménye arról szól, hogyan próbálnak a főhősök, Phillip és a nagynénje, Marnie ebben az összeomlott világban boldogulni, egyáltalán túlélni az armageddont.
Mary Beard elárulta, hogy a döntés nem volt könnyű – ellentétben a tavalyi értékeléssel, amely úgy tűnik, egyhangúan és egyértelműen Szalayt sorolta az első helyre. „Rengeteg vita, nézeteltérés és érv csapott össze, de senki nem viharzott ki a szobából”. A bírálóbizottság elnökének méltatásában elhangzott: „ez a könyv fenekestül felforgatja az olvasó világát, fanyar mosolyt csal az arcára, és a téma ellenére meglepő módon némi optimizmust is hagy maga után”.
Gaby Wood, a Booker Alapítvány igazgatója szerint a „kötet tökéletesen rombolja szét és építi újjá a hagyományos regényformát”.
M. John Harrison a rá jellemző fanyar brit humorral és szerénységgel fogadta az elismerést, amire állítása szerint „egyáltalán nem számított”. Hozzátette még: „Sokat beszélünk felületesen arról, hogy megváltozik az életünk, de egészen furcsa, amikor ez tényleg meg is történik az emberrel”. A beszámolók szerint zseniális öniróniájának megnyilvánulásaként az est legemlékezetesebb mondata következett: „Végre igazi írónak érzem magam, vagyis olyannak, akiből teljesen hiányzik az önbizalom”.
A The Guardian szerint a mű mai politikai és társadalmi szorongásainkat vetíti ki a jövőre, stílusa pedig a legnagyobb klasszikusokéval ér fel. Forrás: The Booker Prizes / Facebook
„Lenyűgöző és dühítő”
Erre pedig igazán nincs már szüksége, ha elolvasta a kedd reggeli brit lapokat, különösen az őt leginkább ünneplő The Guardiant, mely a regényt „különös, kihívást jelentő és megdöbbentően aktuális” alkotásnak nevezi. Kiemeli, hogy a mű mai politikai és társadalmi szorongásainkat vetíti ki a jövőre, stílusa pedig a legnagyobb klasszikusokéval ér fel.
Érdekes a The Times kritikájának a címe: „Véleményünk a 2126-os Booker-győztesről – lenyűgöző és dühítő”. Johanna Thomas-Corr szerint az apokalipszis Harrison olvasatában meglepően hétköznapi ügy, hiszen a romok között az emberek kávét isznak és croissant-t esznek, mégis „intelligens, vicces és gyakorta zavarba ejtő” regényt tartunk a kezünkben.
A The Daily Telegraph cikke talán a legérdekesebb, mert ez egy az íróval nemrégiben készült, most felfrissített interjút is tartalmaz. Harrison ebben felidézi 2015-ös szívrohamát, amit súlyos műtét követett, és ez sorsdöntőnek bizonyult az életében. Akkor jött rá, hogy nincs vesztegetni való ideje, a saját mulandóságával való szembenézés pedig utolsó, átütő kreatív lökést adott neki, melynek eredménye a bátor, Booker-díjas mű. A rideg valóságba visszatérve, arra a kérdésre válaszolva, vajon mire költi az 50 ezer fontot, a szikár, földhözragadt válasz az volt, hogy valószínűleg a háza felújítására, „mert ha író vagy, ez azt jelenti, hogy az otthonod folyamatosan omlik össze”.
Ezt is ajánljuk
„Az olvasás maga a szabadság és ezt minden könyvbarát ösztönösen érzi”
Nyomozás indult Franciaországban a Picasso-örökösök feljelentése után
A magyar társasjáték-fejlesztő, akit a mutyi és a dutyi tett szabaddá
A legkényesebb kérdésekre nincs válasz, az amerikaiak elkezdték firtatni a Louvre iszlám műkincseinek az eredetét
Nem elég a tehetség: van, ahol átfogó támogatási rendszer épül, miközben itthon a zenekarok, a klubok és a tehetséggondozók az életben maradásért küzdenek
A vászon akár a csillagos ég – Interjú Manu Garcia Fernández spanyol festőművésszel
Szerkesztői válogatás
