Fókuszcsoportozás Magyar Péterrel, fókusz nélkül

Sürögni-forogni Magyar Péter körül október 23-án, az évfordulós hivatalos rendezvénydömpingben. Követni a Parlamentbe, a Szépművészeti Múzeumba, mindenhova, beülni az autójába, melléállni, odaszólogatni neki, és amikor lehet, pár percet beszélgetni vele. Egy ünnepi nap a miniszterelnök őrülten pörgős éltéből nyolcvan percben. Erre vállalkozott Nagy Ádám. Meg persze Magyar Péter.

Ma talán nem is olyan nehéz egy ilyet összehozni. Egyre több politikus használja tudatosan a médiát, mutogatja folyamatosan magát már-már influenszer szerepben a közösségi hálón. Az attitűdjük egy agyonkommercializálódott, interaktív lelkületű, populista világban egyértelmű: én nem élek vissza a hatalommal, közvetlenül kommunikálok az országgal, tájékoztatom az embereket, megközelíthető vagyok, nyitott, ugyanolyan ember, mint ők.

Tragikomikus, hogy a műfaj egyik első nagy mestere Vlagyimir Putyin volt, aki beengedte a tévét a kormányülésekre, autót vezetve adott interjúkat, előzékenyen mutogatta, milyen hobbijai vannak. Neki elég jól ment. Orbán Viktornak és vezető politikusainak kevésbé a legutóbbi kampányban, amikor el akarták hitetni, hogy rájuk lehet nyitni kamerával az ajtót, és ők gondterhelten már mondják is, mivel foglalkoznak, mivel idegesíti őket Brüsszel és a Tisza.

Általában az a probléma ezzel a szereplésmóddal, hogy az informálás szándéka hiteles, de a közvetlen hang hamis. Úgy hat. Mert ez nem intim, baráti, hanem hivatali kapcsolat a politikus és a polgárok között. Egy miniszterelnöknek is a saját feladatköre végzésével, pozíciója keretei között kell sugároznia demokratikus szellemiségét, emberségét. Abból, hogy barátian ránk kacsint, még nem következik, hogy jó, következetes, a mi érdekeinket is szolgáló politikus.

Mi volt a szándék?

Nagy Ádám Magyar Péterrel készült október 23-i videófilmjét sokan nyálasnak, lakájízűen jófejkedőneknek, propagandaterméknek tartják. Nem alaptalanul, ám a szándék nyilvánvalóan nem ez volt. És itt érkezünk el a lényegi kérdéshez: Mi volt a szándék? De nincs rá válasz. Mintha Nagy Ádám beérte volna annyival, elég végigloholni a napot Magyar Péter mellett, lesz sok exkluzív felvétel, bennfentes pillanat, pár érdekes megszólalás, majd csak kijön belőle valami. Tévedett. Semmi se jött ki belőle.

Nem hiszem, hogy egyik legnépszerűbb youtuberünk oktatásra szorul a műfajáról. A kritika arról szól, hogy ezúttal nem találta meg a fókuszt. Elsodorták az események. Mikor Péterfi Judit politikusokhoz látogatott el a Privátszférában, egyértelmű volt, mire kíváncsi. Osváth Zsolt is sikerrel tudott kísérni ellenzéki politikusokat a 2022-es kampányban: ő arra fókuszált, hogyan zajlik az országjárás, mennyire azonosulnak alanyai saját programjukkal. A viszony mindkét esetben politikus-újságíró jellegű maradt.

Nagy Ádám azonban ennél láthatóan közelebbi, ha nem is baráti kapcsolatban van Magyar Péterrel. A filmben afféle jó ismerősöknek tűntek. És végül éppen ez lett minden nehézség, baj forrása. Egyikőjük sem tudott ráérezni, hogyan is kezelje a másikat. Nagy Ádám azt próbálta jelezni, hogy egyszerűen azért ilyen közvetlen, laza ez a kapcsolat, beszédmód, mert a miniszterelnök nyitott, nem olyan nehéz a közelébe férkőzni. Ő sem tett ezért erőfeszítéseket, nem tartozik érte semmivel, megengedhet magának beszólásokat, fanyaloghat a kamerába. Ezt jelzi a YueTube-cím is: Ezt a videót már Magyar Péter sem tudja letiltani!

Láthatóan Forsthoffer Ágnes házelnök sem tudta, hogy kezelje a helyzetet. Forrás: Fókusz Stúdió / Facebook

Ugyanakkor sok felvételen azt látjuk, élvezi Magyar közelségét, baráti gesztusait. De a miniszterelnök is bizonytalankodik. Hivatalos, potokoll programjaim vannak, külföldi vezetőket fogadok, beszédeket mondok, és akkor itt van ez az Ádám, megbeszéltem vele, belementem, hát jó, csináljuk, próbáljuk meg minél természetesebben. Csakhogy ezek a gyors váltások miniszterelnökből magánemberbe, haverbe és vissza, ritkán sikerülhetnek természetesre.

Így aztán a filmmel az lesz a baj, hogy kényszeredett, hamis hangvétel legi át. Talán egyetlen értelmezési sík villan fel a néző előtt, amelybe érdekes lenne belekapaszkodnia. Ha nagyon akarjuk, a látottakhoz úgy is közelíthetünk, hogy van két közeli ismerős, akik néha jókat beszélgetnek. Egyikőjük sem szereti a hatalmat, a hierarchiát, az előírt pózokat, a társasági nyüzsgést. És az igazságtalanságot. Nem érezték jól magukat a korábbi világban. Egyikőjük a kívülállást választotta, a gúnyolódó elhatárolódást, másikuk pedig rászánta magát, hogy vállalja a közélet, a politika terheit, buktatóit a változások érdekében. Mindkettőjük választása sikeresnek bizonyult, de egyikőjük sem talált rá belső békéjére. Továbbra is keresik a helyüket, őszinte hangjukat.