„Olyan hálót húzunk, amiben a kis halak fognak fennakadni, nem pedig a nagyok”

Egyetlen nap alatt 1,1 millió ember látogatta meg a Nyitott akták honlapot november 4-én, és 5000 állampolgári kérelem érkezett a dokumentumokba való betekintésre – derült ki kedden a CEU Bibó István Szabadegyetem kerekasztalbeszélgetésén. „Három-négyezer ügyet tudunk egy évben elintézni, egyetlen nap alatt több mint ötezer kérelem jött be, úgyhogy ezzel most gyakorlatilag az összeomlás szélére került a levéltár” – érzékeltette az elképesztő érdeklődést Cseh Gergő Bendegúz, a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója.

A dokumentumokban érintettek első reakcióiról szólva azt mondta, a legtöbben a tagadnak, vagy azt hangsúlyozzák, nem jelentettek, vagy nem ártottak senkinek a jelentéseikkel. De sokan vannak olyanok is, akik követelik, hogy vegyék le a róluk, vagy rokonukról szóló aktát a honlapról.

Előfordul, hogy perrel fenyegetőznek, de erről szólva Cseh Gergő Bendegúz azt mondta, nem lesz könnyű dolguk az érintetteknek, ha jogi útra terelik az ügyet, hiszen a jogszabály nem azt mondja ki, hogy a honlapon hálózati személyeket kell megnevezniük, csupán a nálunk őrzött iratokat kell közzétenniük. Vagyis hibás az az interpretáció, hogy a honlapon egy „ügynöklista” lenne nyilvános.

„Mi nem állítjuk, hogy aki azon a kartonon szerepel, az ügynök volt. Azt mondjuk, hogy az állambiztonságnak volt egy nyilvántartása, és ő abban szerepel”

– tette hozzá a főigazgató, aki a Lezsák-botrány és más, az adatbázisban tévesen szerepeltetett megfigyeltek miatt felajánlotta a lemondását, amire egyelőre egyértelmű kormányzati válasz nem érkezett.  

Felajánlotta lemondását az ÁBTL főigazgatója, amiért Lezsák Sándor tévesen szerepelt a nyilvánosságra hozott ügynökaktákban

Eddig kevesen egészítették ki

Cseh Gergő Bendegúz azt mondta, kis arányban, de a listán szereplők között vannak olyanok is, akik élnek a helyesbítés lehetőségével, vagyis elküldik a saját beszámolójukat az eseményekről, amit a levéltár a meglévő dokumentumok mellé csatol. Az érintettek megírhatják, hogyan szervezték be őket, saját szempontjaikkal, motivációikkal kiegészíthetik az iratokat, és így ha legközelebb valaki olvassa ezeket a dokumentumokat, már egy árnyaltabb történetet ismerhet meg, ami a főigazgató szerint nagyon fontos hozzáadott érték lehet az utókor számára a diktatúra működésmódjának megértése szempontjából.

„A megfigyelők egyúttal megfigyeltek is, az ügynökök egyúttal áldozatok is, sőt lehet, hogy ők a legnagyobb áldozatok. Sok olyan életpálya volt abban a korszakban, hogy először valaki lelkes híve volt a Rákosi rendszernek, majd az ellenzéke lett, aztán részt vett a forradalomban, letartóztatták, esetleg még egy koncepciós perbe is belekeveredett, és végül a börtönben írta alá a beszervezési papírokat. Az ember egy időben is lehetett megfigyelt és hálózati személy, hiszen egymást is meg kellett figyelniük. Ezek nagyon bonyolult történetek” – hangsúlyozta Cseh Gergő Bendegúz.

Picit máshogy gondolta a társadalom a szembenézést

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus – aki helyet kapott abban az interdiszciplináris szakértői testületben, amit Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter arra kért fel, hogy kezelje az akták nyilvánosságra hozatalának társadalmi hatásait – úgy gondolja, az iratok közzétételét egy alaposabb edukációs folyamatnak kellett volna megelőznie.

„Azt hiszem, hogy picit máshogy gondolta a társadalom ezt a szembenézést. Én is azt gondolom, hogy a múlttal való szembenézés jogos igény, sőt, talán egy szükséglete is lehet a társadalomnak a továbblépés, a gyógyulás irányába, de nem mindegy, hogy ez hogyan történik. Ahogy ez most történt, sok olyan sebet okozott, amit szerencsés lett volna elkerülni” – mondta, és ő is hangsúlyozta, elképesztő emberi szenvedések és gyötrelmek vannak szinte minden akta mögött, az ártatlanul megvádoltak és családjaik most nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Arról, hogy a szakértői testület minképpen lesz képes ezeket a károkat enyhíteni, még nem tudott mit mondani, az első találkozójuk csak csütörtökön lesz.

Ma is élő aggályok

Zádori Zsolt a Magyar Helsinki Bizottság kommunikációs munkatársa arról beszélt, 2005-ben az MSZP-SZDSZ kormány nagyon hasonló törvényt fogadott el, mint a mostani, de Mádl Ferenc köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé küldte a jogszabályt előzetes normakontrollra. Az AB alkotmányellenesnek találta a törvényt azzal az indokkal, hogy a társadalmi igény nem írhatja felül a személyiségi jogokat, amíg az adatok nem teljesen megbízhatóak, nem hozhatók nyilvánosságra.

Zádori Zsolt úgy gondolja, ezek az aggályok ma is megállják a helyüket, amennyiben az AB elé került volna a mostani törvény, hasonló következtetésekre juthattak volna a bírák.

Cseh Gergő Bendegúz szerint nagy társadalmi deficit, hogy az 1990 előtti állambiztonsági iratok nem kerültek azonnal a rendszerváltás után köztulajdonba, mint például Németországban, ahol a berlini polgárok ’89 decemberében elfoglalták a Stasi központját, és onnantól egyfajta közgyűjteményként hozzáférhetőek voltak az iratok. Ez alapjaiban járult hozzá, hogy a társadalmi közbizalom az iratok hitelességével kapcsolatban sokkal magasabb Németországban, mint idehaza, vagy a varsói szerződés többi tagállamában.

Majtényi László: Az ügynökakták „ömlesztett nyilvánossága” akadályozza a személyenkénti elbírálást

Magyarországon 1990 és 1997 között a Belügyminisztérium pincéjében őrizték az állambiztonsági iratok maradékát, a „különböző színű” kormányok felügyelete alatt. A főigazgató szerint ez jelentősen rombolta a társadalom bizalmát az iratokkal kapcsolatban, nem is alaptalanul. „Most egy olyan hálót húzunk, amiben jelentős részben a kis halak fognak fennakadni, nem pedig a nagyok” – értékelte a helyzetet.

Úgy gondolja, a dokumentumokat kellő forráskritikával kell kezelni, ismerni kell a speciális nyelvezetüket, amihez igyekeznek kapaszkodókat, edukációs tartalmakat nyújtani a Nyitott akták honlapján. Ugyanakkor hangsúlyozta, az iratok hitelességét teljesen megkérdőjelezni sem szabad, bár hamisítások mindig előfordultak a történelem során, és az információk torzíthatnak, de ezek az állambiztonság saját iratai, és magukat biztosan nem akarták becsapni.