Kultúra

Dalok republikánus választási vereséghez

Akármennyire is lát benne rációt, el kell engednie a hiphopot az amerikai Republikánus Pártnak: főleg, hogy helyzetén még egy olyan rapper megnyerése sem segített különösebben, aki fekete, bevándorlóként érkezett az országba és sokáig az LMBTQ-közösség támogatója is volt.

Dalok republikánus választási vereséghez
Fotó: Brendan SMIALOWSKI / AFP

Ugyan nem ezen múlik majd az amerikai elnökválasztás, de 2024-ben például Taylor Swift néhány közösségi média poszttal mégiscsak több tízezer szavazóképes polgárt tudott mozgósítani. Bár akkoriban a világ egyik legnépszerűbb énekesnője is kevés volt a demokratáknak ahhoz, hogy választást nyerjenek, Swift példája azért ahhoz mindenképp jó tippet adott, hogy igenis érdemes a nagy követőtáborral rendelkezőket megnyerni az üzenetek célba juttatásához. Hasonló véleményen lehetett Alex Bruesewitz politikai tanácsadó is, mikor megnyerte Donald Trump amerikai elnöknek Nicki Minaj rappert.

A MAGA influenszer stratégia korábban javarészt kiszámítható volt: a konzervatív oldal mozgósítására maguk mellett tudhatták a rock, a country és a blues műfajában is alkotó Kid Rockot vagy a country énekes Jason Aldeant, Billy Ray Cyrust, a fiatal férfiak megnyerésére Jake Paul influenszert (vagyis mostanában inkább bokszolót) vagy a feketék megnyerésére Mike Tyson bokszoló legendát. Nicki Minaj viszont más volt: amennyire abszurd, annyira logikus is.

Nicki Minaj ugyanis olyan kulturális, zenei közegből érkezett, amelyet hagyományosan inkább a demokratákhoz köt a közvélemény: annak ellenére is, hogy az amerikai hiphop és a Demokrata Párt kapcsolata sosem volt éppen kiegyensúlyozott. Viszont Beyoncé, Cardi B, Jay-Z és Megan Thee Stallion az elmúlt években csak-csak nyíltan mellé állt, így Donald Trump kampányában egyre inkább szemet szúrt, hogy a mainstream zenei életből az amerikai elnök mellett jóval kevesebb népszerű név jelenik meg.

Nicki Minaj első látásra valóban nagy halnak tűnik: hatalmas rajongótábora miatt kiváló marketinges lehetőség, főleg úgy, hogy a rapper lényegében bevándorlóként lett a bevándorlásellenes elnök rajongója (eredeti neve Onika Tanya Maraj. 1982. december 8-án született Trinidad és Tobagóban, később költözött az Egyesült Államokba), mindezt úgy, hogy korábban még saját múltjával indokolta Donald Trump szigorú bevándorláspolitikájának elutasítását. (Ezen kívül pályája jelentős részében többször hangoztatta szimpátiáját az LMBTQ-közösség tagjaival, sőt, 2023-ban még egy közös dalt is kiadott Kim Petras transznemű előadóval. 2025 végén viszont már inkább a konzervatív oldal felé húzott a kérdésben.) Minaj a zenei színtéren is sokáig a kívülálló, érinthetetlen, erős női karakter imázsát építette fel, megnyerésével a MAGA nemcsak azt üzenhette, korántsem egy jobb napokat is látott rockzenészig (Kid Rock) vagy egy már-már komikusan megosztó rapperig (Kanye West) ér el a keze, hanem simán talál helyet magának a popkultúra szélesebb rétegeiben.

Minaj 2007 óta van a zenei pályán, de az igazi fordulópontot 2009-ben hozta el számára az élet, amikor Lil Wayne rapper leszerződtette a Young Money Entertainmenthez és az énekesnő olyan, már akkor befutott előadókkal dolgozhatott együtt, mint Drake vagy a már említett Kanye West. Minaj ráadásul üde színfolt volt ekkor a zenei színtéren, 2010 fordulóján ezt a műfajt javarészt a férfiak uralták: az pedig, hogy velük szemben ő egy fülbemászó, de (nem egy esetben szexuálisan) provokatív stílust képviselt, érdemessé tette rá, hogy kitűnjön a tömegből. Ráadásul az erős, domináns, sikeres női karakter  láthatóan működött is a közönség előtt: 2010-ben megjelent Pink Friday című albuma a leghallgatottabbak közé emelte, nemcsak a hiphop, hanem a pop világában. Műfaj tekintetében nem is állt meg itt, Pink Friday: Roman Reloaded című, 2012-ben megjelent albumával megpróbálkozott a dance-pop világával is. (Ezt a karaktert azonban manapság a kampányban sem építi le, az elmúlt hónapokban többször hivatkozott a szólásszabadságra is.) 2012-ben Madonna mellett lépett fel az amerikai futballdöntő félidejében és még az American Idol tehetségkutató műsor zsűritagja is lett. (Közben megjelent Lil Wayne Mercy című dala is, amelyben pár sor erejéig Minaj némileg arra utalt, republikánusként Mitt Romney elnökjelöltet támogatja – bár később azzal védekezett, ez egyszerű szarkazmus volt.) 2021 környékén, a koronavírus elleni védőoltás kapcsán fogalmazott meg nyilvános kritikát – ez jelentette az igazi fordulópontot: a konzervatív oldal ugyanis ekkor kezdte el éltetni Minaj szólásszabadság iránti elköteleződését.

Időközben a rapper ráadásul rivalizált kollégáival, többek között Cardi B-vel és Megan Thee Stallionnal is, és nem segített a helyzetén az sem, hogy férjéről, Kenneth Pettyről kiderült, korábban szexuális bűncselekmény miatt elítélték. Minajnak az események alakulása kapóra jött, hogy taktikát váltson: a 2020-as évek elején már egyre inkább azzal védekezett, hogy nemcsak a média, a zeneipar is időről időre úgy tesz, mintha az ellensége lenne. 2025-ben aztán Donald Trump beszélt a keresztények súlyos vallási üldöztetéséről Nigériában, ami mellé Minaj teljes mellszélességgel beállt, sőt decemberben a pár hónappal korábban meggyilkolt Charlie Kirk konzervatív influenszer által alapított Turning Point USA rendezvényén beszélgetett Erika Kirkkel, az özveggyel, méltatva az amerikai elnököt.

2026 januárjában már úgy hivatkozott magára, hogy valószínűleg ő „az elnök elsőszámú rajongója és ez nem fog megváltozni”, a személyét érő támadások pedig csak még elszántabbá teszik. Utoljára nyilvánosan 2026 októberében egy michigani republikánus kampányrendezvényen jelent meg Trump mellett. A republikánusok történelmi választási vereségét követően kérdéses marad, kitart-e a művésznő lelkesedése, mindenesetre van hova visszatérnie, már ami a zeneipart illeti: annak ellenére, hogy az elmúlt egy évben energiáit inkább az kötötte le, hogy az amerikai elnök elsőszámú rajongója legyen, népszerűsége töretlen, még mindig a legnépszerűbb rapperek között emlegetik.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás