Nemcsak nyomozástörténet – Az Oidipusz királyt elemezte Karsai György irodalomtörténész

Szophoklész Oidipusz királya tökéletes tragédia – így vélte megírása után mintegy száz évvel Arisztotelész a Poétika című művében, és így véli Karsai György irodalomtörténész is, aki a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott előadásában elemezte az athéni drámaíró örökbecsű darabját. Ám a filológus szerint az Oidipusz király sokkal bonyolultabb, mint azt az első olvasásakor vagy nézésekor gondoljuk, amit előadásában végig is vezetett.

Egy problémás család

– Két nagy család van a görög mitológiában, amelyek jórészt megihlették az i. e. 5. század klasszikus tragédiaszerzőit, Aiszkhüloszt, Szophoklészt és Euripidészt: az egyik a Labdakidák, a másik az Átreidák – mondta Karsai György. Előbbi családba tartozik Oidipusz, a família pedig ősidők óta Thébaiban élt, mely város a színházhoz is szorosan kapcsolódik, hisz annak istene, Dionüszosz itt született. Szophoklész drámája szempontjából a Labdakidák családjából Laiosz az első fontos személy, akit apja, a király halála után elűztek a trónbitorlók, így a fiú elmenekült a Peloponnészosz-félszigetre, ahol Pelopsz király befogadta őt, és rábízta a fia nevelését. Laiosz elcsábította ezt a fiút, majd megszöktette, de aztán elhagyta, a fiú pedig öngyilkos lett. Amikor ezt Pelopsz megtudta, megátkozta Laioszt azzal, hogy minden utódja a legszörnyűbb vérbűnökben pusztuljon el. Karsai szerint azért kell ezzel a mítosszal tisztában lenni, mert a későbbi tragikus események, melyek a leszármazottakat, azaz Oidipuszt és Antigonét sújtják, ide vezethetők vissza.

Laiosz ezután visszatért Thébaiba, ahol király lett, és feleségül vette Iokasztét, ám a házaspár jóslatot kapott a delphoi jósdától, miszerint ha fiúk születik, az meg fogja ölni az apját. A pár ezért nem akart utódot, de egy este Laiosz megerőszakolta a feleségét, így született meg Oidipusz. A szülők ekkor elhatározták, hogy a csecsemőt kiteszik a Kitharion hegyére, hogy ott pusztuljon el, de előtte még átfúrták a bokáját is, a lyukon pedig egy szíjat áthúztak, majd azt megkötötték. Ezért kapta a gyerek az Oidipusz nevet, a szó jelentése: dagadt lábú.

A szerző felvétele

Az igazán nagy szörnyűségek csak ezután következtek. A szülők a csecsemőt egy pásztorra bízták, akinek azonban megesett rajta a szíve, így átadta egy másik pásztornak, aki Korinthosz városából érkezett, és mivel az ottani királyi párnak nem volt gyermeke, elvitte hozzájuk, és ők felnevelték. Később a fiatal Oidipuszt egy részeg ember fattyúnak nevezte, ezért az ifjú elment Delphoiba, ahol azt a jóslatot kapta, hogy meg fogja ölni az apját, és feleségül veszi az anyját. Ezután határozta el, hogy soha többé nem tér vissza Korinthoszba, hanem nekivág a világnak. Útja során eljutott egy hármas keresztúthoz, ahol szembe jött vele egy szekér, rajta egy férfival és öt kísérőjével, és mivel le akarták a fiút taszítani az útról, ezért végzett velük, egy kivételével.

Ezután jutott el Thébaihoz, ahol a város előtt találkozott a Szphinx-szel, az oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lénnyel, aki miatt dögvész dúlt a városban, és aki feltette neki a találós kérdést, amelyre senki sem tudta eddig a választ: melyik az a halandó, melynek reggel négy, napközben kettő, este három lába van. Oidipusz azonnal válaszolt: az ember, mert kisgyermekkorában négykézláb jár, férfikorában szilárdan megáll a két lábán, öregkorában pedig botra támaszkodik. Mivel ezzel megfejtette a rejtvényt, a Szphinx a mélybe vetette magát. Oidipusz ezután megérkezett Thébaiba, ahol övé lett a hatalom, királyként pedig elvette a frissen megözvegyült királynét, így a jóslat beteljesedett: a fiúnak az anyja, Iokaszté lett a felesége, az apjával pedig végzett, mivel, ahogy azt később megtudjuk, őt ölte meg a hármas keresztútnál. A házasságból négy gyerek született: két fiú, Eteoklész és Polüneikész, majd két lány, Antigoné és Iszméné.

Hatalmi játszma Thébaiban

Szophoklész drámája e történések után körülbelül tizenhat évvel később kezdődik, mikor is Thébai városában dögvész dúl, melyet egy újabb rejtvény megfejtésével ismét Oidipusznak kell megállítania. Karsai szerint a történet azonban nemcsak róla szól, hanem rajta keresztül magáról az emberről, arról a folyamatról, ahogy az ember önmagára ismer, egy olyan filozófiatörténeti pillanatról, amikor az istenközpontú világképről áttérünk az emberközpontú világképre. – Nem azt kérdezi Szophoklész, hogy az istenek mit csinálnak velünk, hanem azt kérdezi, mi a felelősségünk, mire vagyunk képesek mi emberek, vagyis mit jelent embernek lenni? – mondta Karsai, hozzátéve, amikor Oidipusz elment Delphoiba, a kérdése az volt, hogy „Ki vagyok én?” a halandó ember, ahogy a Szphinx rejtvényének megfejtése is az ember volt.

Forrás: Madách Színház

A drámában tehát Oidipusznak újra meg kell mentenie a várost, a történetet fel kell göngyölítenie, vagyis megtalálnia a dögvészt okozó gyilkos embert, aki nem más, mint ő. Ehhez elküldi Kreónt, felesége testvérét Delphoiba, hogy kérdezze meg, mit kell tenni a járvány megállításához. Amikor Kreón visszatér, elmondja, hogy meg kell találni Laiosz gyilkosát, amivel Karsai szerint a kultúrtörténetben műfaji határkőhöz érkeztünk, mivel az Oidipusz király nem más, mint az európai irodalom első krimije – csakhogy ez esetben a gyilkos maga a nyomozó.

Oidipusz ahogy halad előre a nyomozásban, úgy megy vissza a múltba, egészen a keresztútig. Amikor pedig kiderül, hogy ő volt a gyilkos, Iokaszté a palotában megöli magát, majd Oidipusz megtudva az igazságot, hogy ő apja gyilkosa, az anyja-felesége ruhájának csatjaival megvakítja magát. Az utolsó jelenetben, amikor Kreón mint új király megjelenik, hiába kéri tőle Oidipusz, hogy száműzze őt, az uralkodó a palotába küldi őt. Vagyis arra a helyre, melyhez minden szenvedése kötődik: Oidipusz ebben az épületben született meg, itt kínozták meg a szülei, itt éltek a szülei, itt vette feleségül az anyját, itt született incesztussal a négy gyereke, itt lett öngyilkos Iokaszté, majd Oidipusz itt vakította meg magát. – Ha van hely, ahová Oidipusz nem szeretne visszatérni, az a palota. Kreón részéről Oidipusz palotába küldése tehát nem nagyvonalúság, hanem bosszú. Azt mondja vele: bezárlak a múltadba, időhatár nélkül! – mondta Karsai, hozzátéve, hogy Szophoklész drámája nemcsak nyomozástörténet, hanem egy hatalmi játszmáról szól, mely után a fő kérdés az, hogy milyen jellemű uralkodója lesz Thébainak, ha egy ilyen kegyetlen személy lép Oidipusz helyébe.