Menedék a magánytól – A vidéki kocsmák világát bemutató fotósorozatával Sivák Zsófia nyerte a Capa-nagydíjat

,,Az utóbbi években Magyarországon számos vidéki kocsma zárt be végleg, vagy alakult át, elveszítve korábbi funkcióját. A Hitel nincs című fotósorozatomban Kelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek még működő kocsmáit kerestem fel, és fényképeztem szubjektív szempontok alapján” – olvasható Sivák Zsófia leírásában.

A projekt személyes kötődésből indult: a fotográfus Kerecsenden nőtt fel, egy körülbelül kétezer fős kelet-magyarországi faluban. Gyerekkorában hat kocsma működött a településen. „Hangos, mozgalmas helyek voltak, ahol mindig történt valami: zene, buli, veszekedés. Ha valaki társaságra vágyott, információra vagy segítségre volt szüksége, elment a kocsmába. A családomban jelen volt az alkohol- és a szerencsejáték-függőség, így ezek a helyek az én életemben is fontos szerepet játszottak. Számomra a kocsma kettős jelentésű hely. Egyszerre kötődnek hozzá otthonos, sokszor kifejezetten vicces gyerekkori emlékek és nagyon nyomasztó tapasztalatok” – írja a művész, aki amikor felnőttként visszatért ezekre a helyekre fotózni, azt tapasztalta, hogy a korábbi közösségi élet nagyrészt eltűnt. Ezután a környező falvakban, majd Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Békés megyében, illetve Kelet-Magyarország más területein folytatta a fotózást, miközben újra hasonló történetekkel találkozott.

A pályamunkában a portrék mellett a kocsmák tárgykultúrája is hangsúlyos szerepet kapott. Forrás: Capa Központ / Facebook

„Számos kistelepülés mindennapjait meghatározza az elvándorlás, a munkalehetőségek hiánya, a szegénység és a lakosság elöregedése. Ezek az egymással összefüggő folyamatok hozzájárulnak a települések társadalmi és gazdasági leszakadásához, a helyi szolgáltatások eltűnéséhez és az ott élők fokozódó elszigetelődéséhez. A kocsmák bezárásával nemcsak egy-egy vendéglátóhely szűnik meg, hanem a helyi közösségi élet egyik fontos színtere is” – fogalmaz a művész.

A még működő helyeken a vendégekkel és a kocsmárosokkal folytatott beszélgetések során elsősorban arra kereste a választ, hogy milyen szerepet töltenek be ezek a terek a törzsvendégek mindennapjaiban. A találkozások a sorozat meghatározó részévé váltak, a fotográfus tapasztalatai alapján pedig a kocsma nem elsősorban a szórakozás helyszíne, hanem sokak számára a társas kapcsolatok fenntartásának egyik utolsó helyi lehetősége, gyakran egyfajta menedék a magány elől.

A különböző korszakokból megmaradt bútorok, dekorációk és házilag kialakított megoldások sajátos vizuális összhatást hoznak létre. Forrás: Capa Központ / Facebook

A pályamunkában a portrék mellett a kocsmák tárgykultúrája is hangsúlyos szerepet kap. A különböző korszakokból megmaradt bútorok, dekorációk és házilag kialakított megoldások sajátos vizuális világot hoznak létre. „Ez a barkácsesztétika számomra egyszerre árulkodik a lehetőségek hiányáról és a találékonyságról. A gyakran humoros vagy abszurd részletekben ugyanaz a kettősség jelenik meg, amely a saját emlékeimet is meghatározza”.

A művész a munkát könyv formájában tervezi lezárni. A képeket nem földrajzi vagy időrendi sorrendben mutatja be, hanem egy asszociatív narratíva mentén, amelyben a különböző településeken készült fotók fokozatosan egyetlen képzeletbeli kocsmává állnak össze.

A nagydíjas 2,5 millió forintos pénzdíjban részesül az alapító Capa Központtól. Ezen felül kétezer euróval támogatja a nagydíjas munka külföldi kiállítását a bécsi Krinzinger Schottenfeld Galériában, amelyhez egy hónapos bécsi rezidencia is kapcsolódik.

Sivák Zsófia átveszi a Capa-nagydíjat. Forrás: Capa Központ / Facebook