Kihirdette négy végső esélyesét a legtekintélyesebb francia irodalmi díj zsűrije

Párizsban az őszi irodalmi szezon, a rentrée littéraire mindig valóságos lázban tartja a regények szerelmeseit: az olvasók, a kiadók és a kritikusok heteken át vitáznak arról, ki szolgált le a legrangosabb díjakra. Ennek az időszaknak a vitathatatlan csúcspontja a Goncourt-díj átadása. Az Académie Goncourt kedden délután ismertette azt a szűkített, négyes mezőnyt, amelyből november 3-án a párizsi Drouant étterem emeleti különtermében kiválasztják az idei győztest, amint arról a Le Monde szerint testület döntött. Bár a kitüntetés mellé hagyományosan mindössze egy jelképes, tíz euróról szóló csekk jár, a győztes mű szinte azonnal több százezres példányszámban kel el a könyvesboltokban, hatalmas lendületet adva a győztes szerző pályafutását.

A tekintélyes írókból álló testület munkáját ezúttal tragikus esemény árnyékolta be: a szokásos tíz helyett jelenleg kilenc tag alkotja, miután augusztusban elhunyt a zsűri megbecsült tagja, Didier Decoin. A testület elnöke, Philippe Claudel vezetésével a kilencek most úgy vágtak neki a finálénak, hogy a megüresedett szék betöltésére csak az év végén kerítenek sort. A döntőbe került kötetek névsorát látva egy dolog máris bizonyossá vált: az Antoine Gallimard vezette Madrigall holding már a kihirdetés előtt megnyerte ezt az őszt, hiszen a versenyben maradt mind a négy regényt az ő érdekeltségébe tartozó patinás kiadók gondozták.

Négy jelölt a Drouant étterem küszöbén

A négy döntős kötet  sokszínű képet mutat, jól tükrözve a kortárs francia próza legfontosabb áramlatait. A mezőny egyik legnagyobb kereskedelmi sikerét Philippe Jaenada jegyzi a Flammarionnál megjelent L’Inconnue du quai de Javel (Az ismeretlen nő a Javel rakparton) című művével. Jaenada régóta a tényfeltáró, empátiával teli próza mestere: archívumokban kutat, elfeledett emberi sorsok nyomába ered, miközben a nyomozást fanyar humorral és személyes hangvétellel fűszerezi. Új kötetében egy Szajnába fulladt ismeretlen nő rejtélyén keresztül eleveníti fel a huszadik század eleji Párizs világát, visszaadva egy névtelen áldozat emberi méltóságát.

A másik nagy közönségkedvenc Yannick Haenel La solitude des professeurs est infinie (A tanárok végtelen magánya) című kötete, amely a Gallimard kiadónál látott napvilágot. Haenel a kortárs francia valóság egyik legfájóbb témájához nyúlt: a tanári hivatás magányához, a pedagógusok mindennapi küzdelméhez az elidegenedéssel és az erőszakkal szemben. A regény szenvedélyes vallomás az irodalom megtartó erejéről egy olyan korban, amikor a külvilág zaja egyre nehezebben rekeszthető ki a tantermekből. A könyv a szezon kezdete óta vezeti az eladási listákat, és heves közéleti vitát váltott ki országszerte.

A kritikusok által leginkább dicsért jelöltek sorát Sylvain Prudhomme gazdagítja a De l’autre côté du lac (A tó túlpartján) című regényével, amely a Les Éditions de Minuit gondozásában jelent meg. Prudhomme stílusa a finom poézisre és a csendes megfigyelésekre épül. Új könyvében egy hegyi tó két partján élő szereplők lassan összefonódó sorsán keresztül vizsgálja a barátság, a határok és az emlékezet természetét. A regény meditatív ritmusa a francia irodalom legszebb humanista hagyományait folytatja.

A négyes legjátékosabb darabja Clémentine Mélois alkotása, a Choses que je croyais perdues (Dolgok, amelyeket elveszettnek hittem), amely a Gallimard csoporthoz tartozó L’Arbalète gondozásában látott napvilágot. A képzőművészként és az Oulipo alkotócsoport tagjaként is ismert írónő ebben a kötetben az elveszett tárgyak, gyerekkori emlékek és hétköznapi apróságok szellemes leltárát készíti el. Bár a kritika elragadtatással fogadta a művet, a Goncourt hagyományaihoz mérten ez a legkevésbé konvencionális regény a válogatásban.

Képzeletbeli rangsor az esélyek tükrében

A párizsi irodalmi életben már hetek óta tartanak a találgatások a lehetséges győztesről. A könyvpiaci fogadtatás és a zsűri szokásai alapján felállított képzeletbeli esélyességi rangsort Philippe Jaenada vezeti. A szerző régóta a nagy elismerések várományosa, hatalmas olvasótáborral rendelkezik, regénye pedig mesterien ötvözi a történelmi hitelességet a mély empátiával. A Goncourt-zsűri kifejezetten kedveli az ilyen nagyszabású tablókat, ezért Jaenada sikere tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek.

A rangsor második helyén Yannick Haenel áll, aki rendkívül erős kihívó. A tanárok helyzetéről szóló műve különösen aktuális az oktatás sanyarú franciaországi helyzete és a tüntetéssorozat miatt. A harmadik helyre Sylvain Prudhomme sorolható: bár prózájának minősége vitathatatlan, esélyeit rontja, hogy kiadója, a Minuit alig egy éve, 2025-ben már elnyerte a díjat Laurent Mauvignier La Maison vide (Az üres házÖ című kötetével, amely hozzávetőleg 640 ezer példányban kelt el. A testület ritkán jutalmazza ugyanazt a kiadót egymást követő években.

A negyedik hely feltehetően Clémentine Mélois-nak jut, akinek könnyed, kísérletező szövege nehezen veheti fel a versenyt a fajsúlyosabb történelmi és társadalmi drámákkal. Döntőbe jutása mindazonáltal komoly elismerés a szerző számára. Figyelemre méltó az is, hogy a négy döntőssel a Madrigall csoport teljesen kizárta a vetélytárs kiadókat, például a Grasset-t és az Albin Michelt. A szűkítés során ráadásul olyan korábbi közönségkedvencek estek ki, mint Anne Godard a Nous aussi vagy Sonia Devillers a Le Fabuleux Piano című munkájával.

Botrány az őszi szezonban és az utóélet

Az idei díjszezon mindemellett nem maradt botrány nélkül. Az akadémia szeptemberben rendkívüli lépésre kényszerült: törölte az első körös válogatásból a kanadai-haiti Thélyson Orélien C’était ça ou mourir (Vagy ez, vagy a halál) című regényét plágium és a mesterséges intelligencia tiltott használata miatt. A döntés megmutatta, hogy a klasszikus irodalmi intézmények milyen határozottan lépnek fel a szerzői hitelesség védelmében.

A figyelem most már a november 3-i bejelentésre összpontosul, amikor Philippe Claudel ismerteti a győztest a Drouant szalonjában. Ezzel azonban az őszi szezon még korántsem ér véget: november végén a középiskolások választják ki kedvencüket a Goncourt des lycéens alkalmával, december közepén pedig a börtönökben szavaznak a Goncourt des détenus keretében.