Bíróság fékezte meg a kolumbiai nemzeti múzeum politikai átalakítását
Több mint harminc műtárgyat és történelmi dokumentumot távolítottak el a bogotái nemzeti múzeum kiállításairól a kolumbiai kormány utasítására. A döntés országos tiltakozást váltott ki, a múzeumi szakma és az egyetemek is felléptek ellene. Egy bíróság most ideiglenesen megtiltotta a további eltávolításokat, és elrendelte a már leszerelt tárgyak megőrzését.
Egy lövedék hüvelyéből készített toll, amellyel békemegállapodást írtak alá, egy meggyilkolt elnökjelölt választási plakátja és a kolumbiai LMBTQ-közösség első folyóiratának egyik példánya is azok között a tárgyak között van, amelyeket a kormány utasítására eltávolítottak a bogotái Nemzeti Múzeum állandó kiállításáról. A több mint harminc műtárgy és dokumentum leszerelése után üresen maradtak a vitrinek és a falak egyes részei. Az intézkedés ellen tüntetések kezdődtek, hétfőn pedig közbelépett egy bogotái bíróság.
A konfliktus október 15-én robbant ki, amikor a kulturális minisztérium utasítására több mint harminc tárgyat távolítottak el a múzeum Hacer Sociedad (Társadalomteremtés) című állandó kiállításából. A tárlat Kolumbia közelmúltjának társadalmi változásait, a demokratikus jogokért folytatott küzdelmeket, a politikai erőszakot és a békefolyamatot mutatja be.
Az eltávolított dokumentumok között szerepeltek a feminista mozgalom és a szexuális kisebbségek történetéhez kapcsolódó emlékek, valamint az 1991-es kolumbiai alkotmány megszületését előkészítő diákmozgalom dokumentumai. Különösen nagy visszhangot váltott ki a 2016-os békemegállapodás aláírásához használt toll eltávolítása. Az úgynevezett balígrafo egy 12,7 milliméteres, kilőtt puskalőszer hüvelyéből készült írószer, amellyel a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet képviselői aláírták a több évtizedes fegyveres konfliktus lezárását célzó megállapodást.Ugyancsak eltávolították Carlos Pizarro, az egykori M–19 gerillaszervezet vezetőjének választási plakátját. Pizarro a fegyveres küzdelem feladása után elnökjelöltként indult, de 1990-ben meggyilkolták. A múzeumban őrzött emlékek így nem pusztán egykori politikai mozgalmakat idéztek fel, hanem Kolumbia demokratikus átalakulásának és békefolyamatának fontos állomásait is.
A nemzeti emlékezet átírása
A kormány intézkedése Abelardo de la Espriella konzervatív elnök meghirdetett kulturális politikájába illeszkedik. A politikus a kulturális minisztériumban tartott beszédében „kulturális ellenforradalomról” beszélt, amelynek célja szerinte megakadályozni, hogy az állami kulturális intézmények a baloldali ideológiák és a „wokizmus” terjesztésének eszközeivé váljanak.
Az elnök álláspontja szerint a közgyűjteményeknek valamennyi kolumbiai állampolgárt képviselniük kell, és nem szolgálhatják egyetlen politikai irányzat nézeteit sem. A kulturális tárca vezetője, Paola Holguín azzal indokolta a változtatásokat, hogy felülvizsgálják a múzeum kiállításainak koncepcióját. Arra azonban nem adott részletes magyarázatot, milyen szakmai szempontok alapján választották ki az eltávolított tárgyakat.
Tiltakozás a múzeum előtt
A döntés ellen már a hétvégén több százan tüntettek a múzeum előtt. A tiltakozók szerint a kormány nem egyszerűen megváltoztatja a kiállítások rendezési elveit, hanem megpróbálja eltüntetni a nemzeti emlékezetből a társadalom egyes csoportjainak történetét. A demonstrációkat rohamrendőrök oszlatták fel, vízágyúkat is bevetettek.
A tiltakozók különös akcióval is válaszoltak a műtárgyak eltávolítására: a múzeum előtt felállított köztéri installációra felragasztották a leszerelt dokumentumok és művek reprodukcióit. Így a kiállításból eltüntetett tárgyak képei az épületen kívül ismét láthatóvá váltak.
A múzeumi szakma szintén tiltakozott. Medellín, Cartagena, Barranquilla, Tolima és Roldanillo modern művészeti múzeumai közösen sürgették a kulturális intézmények szakmai függetlenségének tiszteletben tartását. A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) kolumbiai szervezete szerint az intézkedés sérti a múzeumetikai alapelveket.
A vita különösen érzékeny, mert az 1823-ban alapított kolumbiai Nemzeti Múzeum Amerika egyik legrégebbi ilyen intézménye. A gyűjtemény nemcsak műalkotásokat, hanem a dél-amerikai ország politikai és társadalmi történetének dokumentumait is őrzi.
Közbelépett a bíróság
A konfliktus hétfőn a bíróság elé került. César Enrique Osorio bogotái bíró ideiglenes intézkedésben elrendelte, hogy a múzeum megfelelő körülmények között őrizze meg az eltávolított tárgyakat. Azokat nem semmisíthetik meg, nem változtathatják meg, és nem szállíthatják el az intézményből.
A bíróság azt is előírta, hogy a múzeum megfelelő közigazgatási indoklás nélkül nem távolíthat el további tárgyakat a kiállításokból azok tartalma miatt. Emellett részletes beszámolót kért a már leszerelt műtárgyakról és állapotukról.
A döntés egyelőre nem jelenti azt, hogy az eltávolított tárgyakat vissza kell helyezni eredeti helyükre. A bíró a végleges döntésig kívánja megakadályozni, hogy a vitatott intézkedések visszafordíthatatlan következményekkel járjanak.
Tanóra a múzeum lépcsőjén
A tiltakozások ugyanakkor nem értek véget. A múzeumi szakemberek mellett egyetemi oktatók és hallgatók is bekapcsolódtak a megmozdulásokba. Az Andok Egyetemének kezdeményezésére szabadtéri tanórákat szerveztek a múzeum elé, ahol a résztvevők a muzeológia, a cenzúra és a történelmi emlékezet kérdéseit vitatták meg.
A kolumbiai konfliktus nem előzmények nélküli. Amint arról a Népszabadság hetilap múlt heti számában írtunk, Donald Trump az Egyesült Államokban a Smithsonian Intézet kiállításainak és történelmi értelmezéseinek felülvizsgálatát sürgette, arra hivatkozva, hogy azok szerinte túlságosan a rasszizmusra és a társadalmi megosztottságra összpontosítanak.
Az amerikai elnök kulturális politikája ellen művészek, múzeumi szakemberek és civilek is tiltakoztak. Szeptemberben mintegy 2500-an alkottak élőláncot a washingtoni Kennedy Center körül, tiltakozva az intézmény bezárása és tervezett átalakítása ellen. A demonstráción felszólalt Lynda Carter is, aki az 1970-es években Wonder Womant alakította a televízióban.
A két országban eltérő jogi és intézményi körülmények között zajló viták közös kérdést vetnek fel: meddig terjedhet a politikai hatalom befolyása a közgyűjteményekben bemutatott történelemre?
Bogotában erre a bíróság adta meg az első választ: a nemzeti emlékezet tárgyait legalább a jogvita lezárultáig meg kell őrizni.
Ezt is ajánljuk
Az olasz rapperek is vitáznak a fiatalok dühéről, a luxus látványa csak szítja az indulatokat
„Ne bújj el, ne álljál félre, ne engedd, hogy más vegye a kezébe a te forradalmadat!” – Szubjektív könyvajánló, avagy 1956 és emléke az írók szemével
Hogyan kerül egy magyar macska lakásokba a világ minden táján?
„Úgy halt meg, ahogy egy igaz embernek kell” – Így elevenedtek meg ’56 arcai és dallamai a Forradalmárok pódiumán tartott megemlékezésen
A Papától Pogány Indulóig: Filmszemle-díjas alkotással nyit a 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál











