„Úgy halt meg, ahogy egy igaz embernek kell” – Így elevenedtek meg ’56 arcai és dallamai a Forradalmárok pódiumán tartott megemlékezésen

„Magyarok! Nagy Imre él és biztonságban van. Az oroszoknak nem sikerült a törvényes kormány vezetőit letartóztatni. Kádárnak és cinkosainak semmiféle törvényes joguk nincs arra, hogy magukat magyar kormánynak nevezzék!” – olvasta fel Gimes Miklós újságíró szavait Hámori Gabriella az ’56 arcai című előadásban a Magyar Tudományos Akadémia előtti rakparton felállított Forradalmárok pódiumán, melyen színésztársaival, Kamarás Ivánnal, Elek Ferenccel, Bánfalvi Eszterrel, Petrik Andreával és Für Anikóval több ’56-os hőst megidéztek.

A színészek a történetek felolvasásával pedig magát a korszakot is megelevenítették, és a hősök tragikus halálát is. Hámori például azt, hogy Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt, a holttestüket pedig – hogy elkerüljék sírjuk kegyhellyé válását – előbb a Kozma utcai börtön udvarán temették el, majd 1961-ben átszállították a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába, ahol Gimes Miklóst Maléter Pállal közös sírba temették – Naszladi Péter álnéven. – 1989. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ügy ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elítélteket felmentette – olvasta a színésznő.

Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

Múltidézés versben, dalban

A Seres Tamás rendezte előadás során a hallgatóság meggyőződhetett arról, hogy a forradalom ügyéért milyen különböző hátterű, korú és foglalkozású ember kiállt, mint Dudás József technikus, Palotás József kovácsmester, Zrínyi János gazdálkodó, Micsinai István lakatos, Dóczi Dénes segédmunkás és Mansfeld Péter ipari tanuló, akit az 1956-os forradalom utáni megtorlások legfiatalabb áldozataként végezték ki 1959. március 21-én. – Határozott kiállásával, azzal, hogy a forradalmi múltjára nem titkoltan büszke volt, maga ellen fordította a bíróságot. Kegyelmi kérvényét teljes egyetértésben utasították el. Utolsó szavaival is a hazáját éltette; egy, a kivégzésénél jelenlévő tiszt e szavakkal emlékezett a leghíresebb „pesti srácra”: „úgy halt meg, ahogy egy igaz embernek kell” – olvasta Hámori Gabriella.

A Kossuth téren slágerekkel és közismert dallamokkal, pontosabban a Szabad Magyar Rádió dalaival idézték meg az 1956-os korszak zenei világát. A szintén Seres Tamás rendezte előadásban a Sárközy Collective együttes közreműködésével Bíró Eszter, Szinetár Dóra és Medveczky Balázs lépett a közönség elé, hogy énekével múltat idézzen. „Köszönöm, hogy imádott, / Hogy reám úgy vigyázott, / De ne küldjön virágot nekem” – énekelte Szinetár Dóra a Hyppolit a lakáj című filmben is elhangzó dalt, míg Medveczky Balázs többek közt ezt énekelte: „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, / a sors olykor nem tudja mit akar. / Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn, / a másiknak nem jut, csak zivatar.”

A dalos műsor után ismét a forradalomról és annak utóéletéről volt szó: Bíró Panna Dominika színésznő Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el, melyet az emigrációban élő író akkor vetett papírra, amikor kitört az 1956-os forradalom, és mely egyszerre ragadja meg a veszteség és a remény érzését: „Nem érti ezt az a sok ember, / Mi áradt itt meg, mint a tenger? / Miért remegtek világrendek? / Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”