Valódi képek a digitális zajban: megnyílt az Alföldi Fotószalon

Évtizedek óta a magyar fotóművészet egyik legrangosabb találkozóhelye az Alföldi Fotószalon. A kezdetekben Dél-Alföldi Fotószalon néven futó tárlat 1980 óta határozza meg a hazai fotós életet. A Szentesen megvalósuló esemény nemcsak a hivatásos és az amatőr alkotóknak biztosít bemutatkozási lehetőséget, hanem az egyedi, elgondolkodtató vizuális tartalmakat is ünnepli. Idén is neves szakmai zsűri válogatta ki a legjobbakat, a kollekciót pedig, ahogy minden évben, október 23-án mutatják meg a nagyközönségnek.

Biros Erika – Napfürdő (digitális print)

A tárlatból lapunk az elmúlt években többször adott ízelítőt. Bemutattuk, hogyan lehet a csúnyában meglátni a szépet, hírt adtunk természetfeletti látomásokról, vagy fénnyel írt belső monológokról.

Idén 78 pályázó küldte be munkáit, tőlük összesen 316 fotó érkezett. Az elsőre talán alacsonynak tűnő szám mögé az egyik szervező, a Szentesi Fotókört vezető Nagy István fotóművész segít belátni.

Képküldés drótposta nélkül

Míg a nemzetközi trendeknek megfelelően hazánkban is egyre nagyobb teret kapnak a digitális pályázatok, ahová nagyon sok, nem fotóművészeti kiállításra készült képet küldenek be, mert a digitális képküldés egyszerű, eközben a szentesi felhívás azon ritka kivételek közé tartozik, ahová igazi, azaz ténylegesen kinyomtatott, vagy kézműves munkával elkészített képeket kell küldeni. Ami bár sokkal nehezebb, viszont lehetőséget ad a művészibb gondolatok megjelenésének.

Nagy Balázs – Aranykor 1. (kézi festtés, nyomtatás)

Egyre kevesebb az ilyen fotópályázat, amely ehhez hasonló, valódi értéket képvisel. Ennek fényében talán érthető, hogy a pályázati lehetőségre itthon és külföldön is várnak az alkotók, így Lengyelországból, Szlovákiából és Németországból is érkeztek pályamunkák. Közülük többen képsorozatokban igyekeztek megmutatni valamit a saját belső világukról, a művészi szemléletükről.

Méhész Balázs – Tulipán vászonnal (szinezett cianotípia)

A zsűrizést Fiala de Gábor, Minyo Szert Károly és Zalka Imre fotóművészekre bízták, akiknek több, mint hatórás, aprólékos értékelő munkája és három forduló után 49 szerző 88 képe érdemelte ki a helyet a kiállítási anyagban. Sablonoktól mentes, egyedi képi mondanivalóval bíró, elgondolkodtató, egységes, harmonikus kiállítási anyagra törekedtek, ezért olykor szükség volt arra, hogy megbontsák a kollekciókat. Ezt Nagy István sokszor nehéz, néha egyenesen fájdalmas döntéskét írja le, de a korlátok miatt mérlegelni kell, hiszen legfeljebb 90 kép kaphat helyet a falakon.

Szabó Maya – Rayleigh-szórás 01-02-03. (polaroid, artprint)

Önmagukban is értékesek, kifejezőek

A válogatásnál az ítészek arra törekednek, hogy a fotók ne csak részei legyenek egy nagyobb egységnek, hanem önmagukban is értékesek és kifejezőek maradjanak. Kérdésünkre azt mondja: bár a fotográfia egyetemes, a hazai és a külföldi szemléletmód között érzékelhető némi különbség. Érdekes tapasztalat például az, hogy a lengyeleknél mintha vékonyabb lenne a határvonal a profi és az amatőr alkotók világa között, kissé talán más szemlélettel, más hozzáállással tekintenek a fotográfiára.

Gálfalvay Hilda – Körök ritmusa (artprint)

Kiállítás megfogható képekből

A fotókör vezetője azzal árnyalja tovább a dél-alföldi tárlat jelentőségét, hogy mivel a „nagyágyú”, az esztergomi biennálé idén elmaradt, gyakorlatilag mindössze két olyan fotográfiai kiállítás maradt hazánkban, amelyre egyszerre teljesül mindaz az elvárás, hogy valódi, tehát megfogható képekből álljon; komoly művészi teljesítményt követeljen; és szakmai zsűri bírálja el, ez pedig az Alföldi Fotószalon és az Aktfotó Biennálé. Nagy István nem kis büszkeséggel teszi hozzá, hogy mindkettőnek ugyanaz a város ad otthont: Szentes.

Nagy István – Felületeim – Illesztés 1. (artprint)

Infó: A XXXII. Alföldi Fotószalon 2026. november 14-ig látogatható a szentesi Tokácsli Galériában.