Rezignált vircsaft és purgatóriumi szép napok – Zeneajánló a hétvégére

Michael Kiwanuka – Fudge

2017-ben a Hatalmas kis hazugságok című amerikai sorozattal akkorát ment Michael Kiwanuka Cold Little Heart dala, hogy teljesen érthetetlennek tűnik, hogyan nincs már rég pályája csúcsán az énekes. Mert egyébként az ugandai családból származó brit Kiwanuka nagyon nem egyslágeres előadó: 2016-ban megjelent Love & Hate című albuma óriási siker volt az Egyesült Királyságban, csakúgy, mint a 2012-ben kiadott debütáló lemeze, a Home Again. Sőt, Kiwanuka című, 2019-ben megjelent harmadik albuma a szigetország egyik legfontosabb zenei elismerését, a Mercury-díjat is elnyerte. Ennek ellenére egy kicsit mindig olyan volt, mintha az énekes folyamatosan egyensúlyozna az igazi világhírnév és a teljes elfeledettség között.

Az ígéretes karrierbe aztán bele is szólt az élet: 2025 nyarán kénytelen volt több koncertet is lemondani (többek között a Sziget fesztivált is), miután magas vérnyomás miatt az akkor mindössze 38 éves férfi agyvérzést kapott. Ezt hónapokig tartó rehabilitáció követte, amely nemcsak testileg, de lelkileg is megtörte a zenészt. A Fudge méltó folytatása az előző, Small Changes című lemeznek, mondjuk nem csoda, mert a Laura Marlinggal és a Big Thief zenekarral is együtt dolgozó Dom Monks producerrel közösen dolgoztak rajta. Ez egy nagyon személyes, már-már meditatív anyag lett, a kortárs soul rajongóknak szinte kötelező.

Kallsup – Alldeles för nära

Az utóbbi években igazán nagy világhírnévre Zara Larssonon kívül nem tudtak szert tenni svéd előadók. Pedig azért nem mondható, hogy az ország ne vetette volna meg alaposan a lábát a globális zenei színtéren már évtizedekkel ezelőtt. Sőt, nem is csak egy műfajban sikerült ez az északi kollégáknak: a Swedish House Mafia az elektronikus zenében, az Opeth a progresszív metálban, az Ace of Base pedig a popban marad sokaknak az origó – és csak annak szemléltetésére nem említem elsők között az ABBA-t, hogy egyértelmű legyen, Svédország tényleg feltűnően változatos előadói gárdát sorakoztatott fel az évtizedek alatt. A még erősen feltörekvő zenekarnak számító Kallsup például egy pszichedelikus shoegaze albumot rakott össze most Alldeles för nära című második lemezén, amelyen az indie rock és a dream pop műfajok váltakozása szolgál arra, hogy a már-már tipikus mélabús hangulatot némiképp oldja.

TOMORA – Celebration

Az elektronikus zenei színtér ikonikus veteránja, a The Chemical Brothers egy mellékküldetés erejéig kölcsönadta Tom Rowlands alapító tagot, hogy AURORA norvég énekesnővel megcsinálják a maguk közös zenei projektjét. A TOMORA egy kísérlet (hiszen a zenészeknek különösebben nem kell már semmit bizonyítaniuk), de nem veszik attól még kevésbé komolyan: meg is pörgették ezt az évet, a turné mellett tavasszal Come Closer címmel jelent meg debütáló albumuk, most pedig egy ötszámos kislemezzel jelentkeznek. Ez az egészen valószerű páros továbbra is követi az egészen valószerűtlen melodikus elektronikus hangzást, sőt, záróakkordként még egy tízperces dal is helyet kapott az új anyagon.

World News – In Purgatory

Nem feltétlenül lennék a World News zenekar marketingesének a helyében, legalábbis addig, amíg még a négytagú londoni formáció feltörekvő zenekarnak számít. Eléggé szerencsétlen helyzetet teremt ugyanis, ha a választott bandanévvel azért az internet bugyraiban nem a posztpunk, new wave műfajokban alkotó zenekar szerepel az első keresési találatok között, hanem minden, ami az aktuális világégést jelenti. Ettől függetlenül az kétségtelen, mindenképp érdemes legalább egy esélyt adni a zenekarnak, mert új lemezükkel ismét bebizonyították, méltán hasonlítgatják őket olyan legendás zenekarokhoz, mint a The Clash vagy a The Smiths. In Purgatory című új lemezükön pedig érezhetően visszanyúltak a kilencvenes évek mainstream rockzenei hangzásához is, ami különös módon ad némi pozitív csengést az amúgy gyakran elég depresszív üzenetű daloknak.