Ónody-Molnár Dóra: A részvét nélküliek koalíciója

A Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk megakadályozta, hogy Orbán Viktort, Lázár Jánost, Novák Katalint és Rétvári Bencét meghallgassa a kegyelmi botrányt feltáró vizsgálóbizottság a Parlamentben.

A kegyelmi döntés az elmúlt 20 év egyik legsúlyosabb morális és politikai válságát okozta Magyarországon. Bár az ügy kipattanása először az abban közvetlenül érintett két vezető politikust sodorta el, aztán az egész kormányt is, a társadalom a mai napig nem kapott egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért tartotta indokoltnak az akkori államfő a pedofil bűncselekmény eltussolásában segédkező Kónya Endrét elnöki kegyelemben részesíteni.

Annyi derült ki, hogy az igazságügyi miniszter nem támogatta a kegyelmet, ennek ellenére az eljárást példátlan gyorsasággal folytatta le a köztársasági elnök. Nagyon valószínűtlen, hogy Novák Katalin belső indíttatástól vezérelve, saját elhatározása alapján tért el ilyen jelentős mértékben az általános gyakorlattól. Sokkal életszerűbb az a feltevés, hogy valamilyen nyomásgyakorlás vagy befolyás hatására nem vette figyelembe az illetékes miniszter álláspontját. De arra a kérdésre, hogy ebben a befolyásolásban pontosan milyen szerepe volt Balog Zoltánnak, esetleg rajta kívül másnak, nem tudjuk a választ.

Márpedig a választók tudni szeretnék, mit történt. A legfontosabb szereplők vizsgálóbizottság előtt tett nyilatkozatai talán közelebb vittek volna a megoldáshoz. Ezt akadályozta meg a mi hazánkos Novák Előd, valamint a fideszes Zsigó Róbert és a keresztélydemokrata Máthé Zsuzsa.

Nehéz túlbecsülni annak a jelentőségét, hogy mennyire fontos lenne a gyerekvédelemben évtizedeken keresztül eltussolt rettenetes igazságok társadalmi feldolgozása. Ma már egyre többet tudnunk arról, hogyan éheztek az államra bízott gyerekek az állami intézményekben, ahol folyamatos bántalmazásnak és szexuális abúzusnak voltak kitéve. Tudjuk, hogy az ott dolgozó felnőttek egy része cserben hagyta őket. A pedofilbűncselekmény eltussolásban segédkező igazgatóhelyettes elnöki kegyelme „csak” egy utolsó csepp volt ebben az erkölcsi züllésben.

Azért lenne fontos ennek a traumának a társadalmi feldolgozása, mert a bántalmazók, az erőszaktevők, a romlott bűnözők a sötét üzelmeiket abban a tudatban követték el, hogy ezek a fiatalok nem érdekelnek ebben az országban senkit. Hiába lehetett tudni, hogy pokol az államra bízott gyerekek élete, a többség sokéig részvétlen maradt, mert számukra ezek a gyerekek legfeljebb rendészeti problémát jelentettek.

És tegyük a kezünket őszintén a szívünkre: hány embert foglalkoztatott a gyermekvédelemben sínylődő gyerek sorsa, amíg a kegyelmi és a Szőlő utcai botrányok ki nem pattantak? Hány embert viseltek meg a gyerekvédelmi intézményekből azért ki-kiszivárgó hírek a falakon belüli szörnyű körülményekről? Hány ember kereste meg a képviselőjét, hogy tenni kéne valamit a brutális alulfinanszírozás miatt kialakult tűrhetetlen állapotok felszámolása érdekében?

Hány ember ment el a fejét elfordítva a rákospalotai szemétégető környékén álló gyerekkorú prostituáltak mellett, ahova a stricik tömegével vitték a kamasz lányokat a közeli leánynevelőből? Vagy, ott a Nyugati téri aluljáró, amely évtizedeken át a gyermekprostitúció gócpontja volt. Pintér Sándor, a Fidesz örökös belügyminisztere 2011-ben ezzel a jelenséggel kapcsolatban közölte azt, hogy „a kiskorú prostituáltak nem fenyegetés és kényszer alatt, hanem önként válnak prostituálttá. Sajnos egyre több lány anyagi haszonszerzési szándékkal, önként árulja a testét.”

Ez az az időszak, amikor a bicskei rémmel kapcsolatban már sokasodtak a panaszok, csak a gyerekeknek senki sem hitt. János bácsinak falazott fél Bicske, falaztak, vagy egyszerűen csak szakmaiatlan munkát végeztek a hatóságok, a szociális szakma addigra már romokban volt, a rájuk omlott törmelékek alól kevesen látták a valóságot.

Ha 2016-ban a rém egy korábbi áldozata nem lesz öngyilkos, könnyen lehet, hogy János bácsi továbbra is igazgató a bicskei otthonban. Egy fiatalnak meg kellett halnia ahhoz, hogy végre elinduljon a hatósági munka, és a bűnös elnyerje büntetését.

És mindezen szégyent követően Magyarország első közjogi méltósága kegyelmet adott annak a személynek, aki segíteni próbált a pedofil bűncselekmények eltussolásában.

Lenne tehát miről beszélgetni egy parlamenti vizsgálóbizottság keretei között is. Lenne értelme kérdéseket feltenni azoknak, akik ilyen állapotba züllesztették a magyar gyerekvédelmet. Novák Előd, Zsigó Róbert és Máthé Zsuzsa ellenszavazatának köszönhetően azonban a volt miniszterelnöknek egyelőre nem kell nyilvános meghallgatáson felelni arra, hogy miért hagyta magukra azokat a gyerekeket, akiket annak az államnak kellett volna megvédenie, amelyet ő irányított 16 éven keresztül. Azért nem, mert a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk képviselői nem szeretnék, hogy továbbra is a közfigyelem központjában maradjon az állami intézményekben élő gyerekek sorsa, részükről folytatódhatna az eltussolás, mert több részvétet éreznek Orbán Viktor, mint az áldozatok iránt.

Pedig a történtek feldolgozása és az államra bízott fiatalok jövője szempontjából aligha lenne erősebb hatású üzenet annál, hogy a társadalom legtetején lévő vezetőnek végül el kell számolnia azzal, mit tett a legalján lévőkért.