Repedezik az AfD elleni tűzfal, decemberben szélsőjobboldali tartományi kormányfő jöhet Németországban

Németországban évek óta tűzfalnak nevezik azt a politikai megállapodást, amely szerint a demokratikus pártok nem működnek együtt a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párttal. Szász-Anhaltban azonban a keddi tartományi parlamenti szavazás után már az a kérdés, maradt-e még ereje ennek az elhatárolódásnak. Tobias Rausch személyében ugyanis először került AfD-s politikus német tartományi parlament élére, ráadásul több szavazatot szerzett, mint amennyire saját pártja és nyílt támogatója számíthatott. A 83 képviselőből 82 vett részt a titkos voksoláson. Rausch 48 igen szavazatot kapott, 29-en ellene voksoltak, öten tartózkodtak. Az AfD 39 mandátummal rendelkezik, a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) öt képviselője pedig előre közölte, hogy támogatja jelölését. Ez összesen 44 voks. A négy további igen származása ezért azonnal politikai botrányt robbantott ki.

Négy szavazat, amely megrázta a CDU-t

A szociáldemokraták, a Zöldek és a Baloldal párt, a Die Linke képviselői egyaránt tagadták, hogy támogatták volna Rauschot. A gyanú így a Friedrich Merz kancellár vezette Kereszténydemokrata Unióra (CDU) terelődött. Sven Schulze ügyvezető miniszterelnök tartózkodást javasolt a CDU-frakciónak. A 15 kereszténydemokrata közül egy hiányzott, tehát az ajánlás betartása esetén 14 tartózkodásra lehetett volna számítani. Ehelyett összesen ötöt regisztráltak. A képviselők egyéni döntéseit nem lehet rekonstruálni. Rausch tovább fokozta a felháborodást, amikor a Nius portálnak azt állította, hogy a négy pluszszavazatot a CDU politikusaitól kapta. A dpa hírügynökség kérdésére azt is mondta: a decemberi miniszterelnök-választásra nézve szintén létezik megállapodás. Bizonyítékot ugyanakkor nem mutatott be, a CDU pedig visszautasítja, hogy képviselői az AfD jelöltjére szavaztak volna. A titkos szavazás miatt ezt nem lehet eldönteni. Berlinben a szociáldemokraták látványos tiltakozást szerveztek. Az SPD parlamenti frakciója a Brandenburgi kaputól a Bebel térig vonult, arra a helyszínre, ahol a nácik 1933-ban könyveket égettek. Boris Pistorius szociáldemokrata védelmi miniszter a parlamentáris demokrácia rendkívüli tabudöntéséről beszélt, és azt kifogásolta, hogy demokratikus pártok képviselői segíthették szélsőjobboldali politikus magas közjogi tisztségbe emelését. Tim Klüssendorf, az SPD főtitkára azonnali tisztázást követelt koalíciós partnerétől. A kereszténydemokraták országos vezetése igyekezett elhatárolódni a történtektől. Karin Prien, a CDU alelnöke elfogadhatatlannak nevezte, ha valóban kereszténydemokrata képviselők segítették Rausch megválasztását. Merz óvott az elhamarkodott következtetésektől, ugyanakkor változatlanul kizárta a politikai együttműködést az AfD-vel. A történtek a pártvezetés tartományi befolyását is próbára teszik.  

Főpróba lehetett a decemberi választás

A botrány jelentőségét a szeptemberi tartományi választás eredménye adja. Az AfD a voksok 43,8 százalékát szerezte meg, míg a CDU 17,2 százalékon végzett. A szélsőjobboldal 39 mandátuma hárommal marad el a 83 fős parlament abszolút többségéhez szükséges 42-től. Ulrich Siegmund, az AfD tartományi vezetője decemberben szeretné átvenni a miniszterelnöki posztot. Ehhez az első, abszolút többséget igénylő szavazáson legalább három más pártbeli képviselő támogatására lenne szüksége. A BSW szerint Rausch támogatása nem jelenti azt, hogy Siegmundot is megszavaznák. Sahra Wagenknecht ugyanakkor már a parlamenti elnök megválasztása után úgy ítélte meg, megnőtt az AfD-s miniszterelnök esélye. Rausch egyenesen a decemberi voksolás főpróbájaként beszélt a történtekről, és azt állította, hogy a hiányzó szavazatok ismét a kereszténydemokratáktól érkezhetnek. Ez egyelőre politikai állítás, nem létrejött megállapodásról szóló ellenőrzött tény. Az AfD első tartományi kormányfőjének megválasztása bizonyítaná, hogy keletnémet támogatottságát kormányzati hatalomra tudja váltani. A CDU számára viszont súlyos következményekkel járna, ha akár néhány képviselője hozzájárulna egy ilyen fordulathoz. A Merz által hirdetett elhatárolódás hitelességét országosan is megkérdőjelezné. A parlament alakuló ülése más jeleket is adott a többségi viszonyok változásáról. Az AfD radikális szárnyához sorolt Hans-Thomas Tillschneidert 44 szavazattal alelnökké választották, jóllehet a BSW szerint az ő jelölését nem támogatták. A kereszténydemokrata Carsten Borchert szintén alelnök lett, az SPD jelöltje, Armin Willingmann viszont mindössze 33 igen szavazatot kapott, így elbukott. Több voksolásnál is felborultak a várakozások.

A tűzfal már nem a régi

A BSW magatartása különösen drámai fordulatot jelez. Wagenknecht pártja nyíltan vállalta, hogy a legnagyobb frakció jelöltjére adta voksát, miközben elutasítja a hagyományos pártok AfD-vel szembeni teljes elzárkózását. Ez önmagában is gyengíti az elszigetelés eddigi gyakorlatát. Az esetleges CDU-s támogatás azonban más súlyú ügy volna: az országos kormány vezető pártjából érkező szavazatok a német jobbközép politikai határvonalait is elmozdítanák. A történteknek külpolitikai vetülete is van. Az AfD és a BSW egyaránt bírálja az Ukrajnának nyújtott német támogatást, és a két párt a szász-anhalti parlamentben már kezdeményezte annak leállítását. Egy tartományi határozat nem írja felül Berlin döntéseit, de politikai nyomást gyakorolhat rá. A két párt közeledése ezért a Merz-kabinet ukrajnai politikájáról folyó vitát is élesítheti. A CDU előtt most kettős feladat áll: tisztázni saját képviselőinek szerepét és decemberig meggyőzni a választókat, hogy továbbra is érvényes a szélsőjobboldallal szembeni elhatárolódás. Szász-Anhaltban azonban már kevés lehet az országos pártvezetés újabb tiltó nyilatkozata. Ha Siegmund végül megszerzi a szükséges szavazatokat, Németországban először vezethet tartományi kormányt az AfD. Ha nem, a mostani szavazás akkor is megmutatta, milyen könnyen kerülhetnek próbára a korábban szilárdnak hitt politikai határok.