Külföld

Zárónyilatkozat nélkül ért véget az ENSZ klímacsúcsa, a fosszilis energiahordozókat simán kihagyták volna a szövegből

Az Európai Unió és több szövetségese elutasította a COP31 kompromisszumos tervezetét, mert abból kimaradt a szén, az olaj és a földgáz visszaszorításának vállalása. A fejlődő országok közben több pénzt követelnek az átálláshoz, a megújuló energia terjedése azonban nem állt meg.

Zárónyilatkozat nélkül ért véget az ENSZ klímacsúcsa, a fosszilis energiahordozókat simán kihagyták volna a szövegből
Hiába vonult fel újságírók hada, eredménytelenül zárult a maratoni antalyai tanácskozás Fotó: Yasin AKGUL / AFP

Két nappal a tervezett befejezés után, vasárnap megállapodás nélkül zárult az ENSZ 31. klímakonferenciájának legfontosabb politikai egyeztetése a törökországi Antalyában. A csaknem kétszáz ország képviselői a végső szakaszban sem tudtak megegyezni arról, hogyan gyorsítsák fel a szén, az olaj és a földgáz használatának visszaszorítását, és ki állja az átállás költségeit. A török és ausztrál társelnökség által előterjesztett Antalya-paktum így nem kapta meg az elfogadásához szükséges konszenzust.

A fordulatot az Európai Unió nyílt elutasítása hozta. Darragh O’Brien ír klímaügyi miniszter, aki az uniós soros elnökség képviseletében szólalt fel, kifogásolta, hogy a végső dokumentum egyáltalán nem nevezte meg a globális felmelegedés fő okozóit, a fosszilis energiahordozókat. Hasonló fenntartásokat fogalmazott meg az Egyesült Királyság, Norvégia és több, a tengerszint emelkedése miatt különösen veszélyeztetett szigetállam. Az AP amerikai hírügynökség helyszíni tudósítása írja, hogy a konferencia végül átfogó záró politikai döntés nélkül ért véget.

 

Vita egyetlen szó körül

 

Az antalyai csúcs egyik eredeti elképzelése az volt, hogy a világ országai 2035-re a végső energiafelhasználás 35 százalékára emelik a villamos energia arányát. Ez az irány a közlekedésben, a fűtésben és az iparban is csökkentheti az olaj és a gáz szerepét. Az Európai Unió és partnerei ugyanakkor ragaszkodtak ahhoz, hogy a villamosítást alacsony kibocsátású energiatermelés kísérje. Ellenkező esetben a megnövekvő áramigényt új szén- és gázerőművek is kielégíthetik.

A vasárnapra elkészült szövegben a tiszta villamos energia követelménye és a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás kifejezett vállalása sem jelent meg. Pedig a 2023-as dubaji klímacsúcs már szorgalmazta a fosszilis energiahordozóktól való átmenetet. Az európai álláspont szerint az antalyai dokumentum visszalépést jelentett volna ehhez képest. A Tagesschau beszámolója is megerősítette az uniós kifogásokat.

A tervezet hangsúlyosabban foglalkozott a szén-dioxid leválasztásával és tárolásával. Ezeknek a megoldásoknak szerepük lehet a nehezen kibocsátásmentesíthető ipari ágazatokban, de a bírálók attól tartanak, hogy túlzott előtérbe állításuk a fosszilis energia hosszabb távú használatát igazolhatja. A felek tehát eltérően ítélik meg, milyen gyorsan kell átalakítani a világ energiarendszerét.

 

A pénz körül mélyül a szakadék

 

Az egyetértés hiányát nem lehet kizárólag Brüsszel és az olajtermelők szembenállásával magyarázni. A nagy feltörekvő gazdaságok közül Kína és India, valamint több afrikai és latin-amerikai ország kész lett volna támogatni a kompromisszumot, miközben maguk is kifogásolták annak egyes pontjait. Számukra a klímavédelmi előírások költsége és a fejlett államok korábbi ígéreteinek teljesítése legalább olyan fontos kérdés, mint az emisszió csökkentésének menetrendje.

A szegényebb országok azzal érvelnek, hogy a történelmi kibocsátás nagyobb hányadáért az iparosodott államok felelősek, ezért az új erőművek, hálózatok és az időjárási szélsőségekkel szembeni védekezés finanszírozásából is jelentősebb részt kell vállalniuk. Sok fejlődő állam ráadásul drágábban jut hitelhez, mint az európai gazdaságok. Egy áradás vagy tartós aszály így a közvetlen károkon túl évekre visszavetheti a beruházásokat és a megélhetést.

A bírálatok célpontjai között szerepel az EU karbonhatár-kiigazítási rendszere is, amely bizonyos szén-dioxid-intenzív importtermékekre ró többletterhet. Az Unió ezt a szigorúbb európai kibocsátási szabályok védelmével indokolja, több kereskedelmi partner viszont attól tart, hogy az intézkedés rontja exportőreinek versenyképességét. Mohamed Adow, a Power Shift Africa szervezet vezetője a tárgyalásokon képmutatással vádolta Európát: szerinte a blokk másoktól gyors átállást vár el, miközben nem biztosít elegendő támogatást a szegényebb országoknak.

A török–ausztrál konferenciavezetésnek ezeket a vitákat kellett volna egyetlen szövegben feloldania. Chris Bowen ausztrál tárgyalási elnök a kudarc után csalódottságának adott hangot, és a fosszilis energiahordozók, valamint a finanszírozás körüli nézeteltéréseket nevezte meg döntő akadályként. A Reuters összefoglalója szerint az egyeztetés összeomlása nem írja felül az előző klímacsúcsokon vállalt kötelezettségeket.

 

A beruházások ettől még folytatódnak

 

A diplomáciai kudarc különösen éles ellentétben áll az energiapiaci fejleményekkel. A Nemzetközi Energiaügynökség 2026-os világenergia-jelentése szerint az áram iránti kereslet gyorsabban nő, mint a teljes energiafogyasztás. A közlekedés, az épületek és az ipar villamosítása, valamint a hazai energiaforrások iránti igény egyaránt erősíti ezt a folyamatot.

A napenergia 2025-ben első alkalommal egyszerre adta a világ villamosenergia-termelése növekedésének legnagyobb részét, és az összes energiaigény bővüléséből is nagyobb részt fedezett, mint bármely más energiaforrás. Ezt az IEA korábbi adatsora is alátámasztja. Kínában, Indiában és más ázsiai gazdaságokban gyorsan terjednek a nap- és szélerőművek, miközben több ország továbbra is ragaszkodik a szénhez vagy a földgázhoz. A beruházási döntések és a nemzetközi tárgyalási pozíciók ezért gyakran eltérő képet mutatnak.

Az átállás azonban nem halad azonos ütemben mindenütt. A villamos hálózatok korszerűsítése, az energiatárolás és az ipar átalakítása hatalmas tőkét igényel; a legsebezhetőbb országoknak mindeközben gátakat, öntözőrendszereket és ellenállóbb lakóépületeket is építeniük kellene. A klímacsúcs kudarca éppen ott okozhatja a legnagyobb csalódást, ahol a pénzügyi és technikai segítség nélkülözhetetlen lenne.

Antalya után tehát két valóság él egymás mellett. A megújulók gazdasági térnyerése tovább zajlik, de a közösen elfogadott politikai irány és a finanszírozási megállapodás hiánya megnehezítheti az igazságosabb átmenetet. Az EU vétója világossá tette, hol húzódik az egyik határ; a következő tárgyalásoknak arra kell választ adniuk, hogyan lehet a kibocsátáscsökkentést és a szegényebb országok jogos támogatási igényét egyszerre érvényesíteni.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás