Irán elkezdett egyre intenzívebben támadni, amerikai bázisokat és hajókat ért csapás
A félidős választási vereség után meggyengültnek látja Donald Trumpot a teheráni vezetés, ezért fokozza a katonai nyomást a térségben. A tengeri blokád és a belpolitikai válság közepette azonban a feszültség kiélezése komoly kockázatot rejt a sarokba szorított perzsa ország számára.
Néhány barakk, raktárépület és radarállomás, közöttük egy négysávos autóút, mögötte pedig bárokkal, szupermarketekkel és egy Nando’s étteremmel szegélyezett szórakozónegyed – így fest az Egyesült Államok bahreini haditengerészeti bázisa, az 5. flotta főhadiszállása. A kicsiny öbölbeli szigeten működő támaszpont éveken át elsősorban a tengerészek ellátását és pihenését szolgálta, az utóbbi időben azonban az iráni fegyveres erők egyik kiemelt célpontjává vált. A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) november 22-i bejrúti tudósítása szerint Irán már tavasszal is több rakétát és drónt lőtt ki a létesítményre, a múlt héten pedig ismét támadta a bázist. Az amerikai hadsereg annyit közölt, hogy több ellenséges repülő eszközt megsemmisített, pontosabb adatokat azonban nem hozott nyilvánosságra.
Az NZZ beszámolója szerint a bahreini csapás egy szélesebb körű iráni támadó fellépés része volt, Teherán ugyanis az elmúlt héten több fronton is aktivizálta erőit és szövetségeseit. Kuvaitban iráni egységek lőtték az amerikai légierő Ali asz-Szálem támaszpontját, Jemenből pedig a Iránnal szövetséges húti lázadók indítottak rakétákat Szaúd-Arábia irányába. A Perzsa-öböl és az Indiai-óceán közötti vitatott tengeri átjáró, a Hormuzi-szoros előterében az iráni Forradalmi Gárda csapatai vadásznak azokra a tartályhajókra, amelyek Teherán kifejezett tilalma ellenére megkísérlik az áthaladást a szoroson.
Közben szombaton két újabb, a térségben lévő tankerben keletkeztek károk. Iráni állítás szerint a hajók tengeri aknára futottak, ezt a magyarázatot azonban sem az amerikai fél, sem az Öböl-menti államok képviselői nem erősítették meg. Az amerikai haderő már korábban válaszcsapást mért az iráni akciókra: kedden, november 17-én bombázott egy iráni rakétaállást a Kesm-szigeten. A térségbeli összecsapások látványos irányváltást jeleznek. Míg néhány héttel korábban a megrendült teheráni rezsim apokaliptikus fenyegetésekkel próbált elhárítani egy újabb amerikai támadást, ma már szinte kiprovokálja a konfliktus következő felvonását.
Szorítja az idő az iráni vezetést
A stratégiaváltás mögött a teheráni döntéshozók politikai számítása áll. Az iráni stratégák úgy ítélik meg, hogy Donald Trump súlyosan meggyengült az amerikai félidős választásokon elszenvedett veresége után, és megtépázott elnökként már aligha merne belevágni egy nagy háborúba. Az iszlám köztársaság ezért most növeli a katonai nyomást, hogy lehetőleg saját feltételei szerint kényszerítsen ki megállapodást. Teherán továbbra sem enged maximalista követeléseiből: ragaszkodik a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzéshez, elutasítja dúsított uránkészletének külföldre szállítását, és az amerikai tengeri blokád azonnali feloldását követeli.
A keményvonalas fellépést a kaotikus iráni belpolitikai viszonyok is magyarázzák. Ali Hamenei ajatollah, legfőbb vallási vezető márciusi halála óta politikusok és katonai vezetők sora vív éles hatalmi harcot egymással Teheránban. Kifelé magabiztosságot és halált megvető elszántságot mutatnak: nyilatkozataikban mantraszerűen ismétlik, hogy nem félnek egy amerikai támadástól, és kíméletlenül visszavágnak. A háttérben azonban vészesen fogy az idejük. Irán gazdasága már a háború előtt is súlyos gondokkal küzdött, kikötőit hónapok óta blokád alatt tartja az amerikai haditengerészet, Washington pedig újabban a szárazföldi határok elzárásával is próbálkozik. Bár az Irak, Törökország és Pakisztán felé vezető átkelők még átjárhatók, a kereskedelmi háború súlyosan érinti az országot: Irán ma már alig tud kőolajat exportálni, Öböl-szakértők becslései szerint pedig januárban a pénze is elfogyhat.
Belső feszültségek és óvatos amerikai válasz
Közben az országon belül is erősödik a nyugtalanság. Az NZZ beszámolója szerint múlt kedden a kurd többségű Abdanan városában elégedetlen munkások tüntettek egy bányaszerencsétlenség után, amelyben tizenhárom vájár vesztette életét, és a megmozdulás rövid idő alatt nyílt rezsimellenes jelszavakba torkollott. Ezzel párhuzamosan a kurdok lakta területeken és a pakisztáni határ menti Beludzsisztánban is megszaporodtak a teheráni hatalom képviselői elleni fegyveres partizánakciók. Ezek a helyi műveletek önmagukban még aligha veszélyeztetik komolyan a megedződött iráni biztonsági erőket, amelyek korábban is levertek már fegyveres felkeléseket, mégis azt jelzik, hogy az ostromlott országban tovább éleződik a helyzet.
A teheráni vezetés számára ezért a nyílt eszkaláció kedvezőbb kimenetelnek tűnhet a lassú kivéreztetésnél, így a következő hetekben is folytatódhat az iráni fegyvercsörtetés. Katar továbbra is közvetíteni próbál a hadviselő felek között, ám kérdéses, hogy a belpolitikailag meggyengült Donald Trump hajlandó lesz-e belemenni egy ilyen alku folyamatába. A közelmúltban Washingtonba látogatott Roman Gofman, az izraeli Moszad vezetője, és ismét felmerültek olyan találgatások, amelyek szerint a bizonytalan politikai jövőjű Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök újabb katonai fellépésre ösztönzi az amerikaiakat. Trump azonban egyelőre visszafogott maradt. Bár az Egyesült Államok ismét elegendő hadianyagot vont össze a térségben egy újabb csapáshoz, Washington tábornokai talán arra jutottak: jelenleg azzal ártanak a legtöbbet az iráni vezetésnek, ha tovább hagyják vergődni a blokád alá szorított rezsimet.
Ezt is ajánljuk
A tálibok már a nevüktől is megfosztják a nőket egy észak-afganisztáni tartományban
Volodimir Zelenszkij a Krími híd teljes megsemmisítéséről beszél, a britek újabb 240 millió fontos támogatást ígérnek Ukrajnának
Trumpot nem érdeklik a bírálatok, újra a barátjának nevezte Putyint
Lemondott a dél-koreai oktatási miniszter a felvételiket felforgató AI-csalási botrány miatt
Új fordulatot vett az 1992-es olasz maffiaügy a rendőrfőkapitány öngyilkosságával









