Külföld

A tálibok már a nevüktől is megfosztják a nőket egy észak-afganisztáni tartományban

Balkhban a fundamentalista hatóságok megtiltották, hogy hivatalos iratokon, recepteken vagy kórházi feljegyzéseken szerepeljen a nők valódi kiléte. Mindenkit egységesen Bibi megszólítással kell rögzíteni, de aktivisták szerint sok helyen megalázó állatneveket is használnak.

A tálibok már a nevüktől is megfosztják a nőket egy észak-afganisztáni tartományban
A tálibok szó szerint már a nevüktől is megfosztják az afgán nőket Fotó: Sanaullah SEIAM / AFP

Az északi Balkh tartományban kiadott új utasítás az afgán nők egyik utolsó megmaradt jogát, a saját személyazonosság használatát veszi célba – számolt be vasárnapi cikkében az El País. A 2021-es tálib hatalomátvétel óta fokozatosan szűkülő mozgástérben eddig a személynév volt azon kevés dolgok egyike, amelyet a fundamentalista rendszer még nem vett el. A lapnak több helyi nő is megerősítette a tartományi korlátozás bevezetését, amelynek értelmében a közalkalmazottaknak és az egészségügyi dolgozóknak tilos leírniuk vagy kimondaniuk a nők valódi nevét.

Az afgán Zan Times és The Guardian közös tényfeltárása alapján a balkhi kórházak személyzetét és más hivatalnokokat arra kötelezték, hogy minden nőt ugyanazon a néven, „Bibiként” említsenek és rögzítsenek. A kifejezés „nagymamát” vagy „idős asszonyt” jelent, és hagyományosan tiszteletteljes megszólításnak számít egy olyan társadalomban, ahol egy nő keresztnevének nyilvános említését régóta a férj vagy a gyermekek becsületén esett csorbaként értelmezik. A jogvédők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az állítólagos tiszteletadás mögött sokkal súlyosabb szándék húzódik meg.

 

Bibi, kecske és szarvasmarha

 

Lalah Osmany németországi afgán aktivista, aki évek óta küzd honfitársnői identitáshoz való jogáért, az El Paísnak elmondta: a birtokába jutott beszámolók – amelyeket helyi nők, orvosok és civil segítők küldtek – arról tanúskodnak, hogy a gyakorlatban a tilalom gyakran nyílt megalázással párosul. A tisztviselők sok esetben állatokra utaló, lealacsonyító szavakkal, például „kecskeként” vagy „szarvasmarhaként” hivatkoznak a nőkre. Osmany szerint ez már messze elszakadt a konzervatív hagyományoktól, és tudatos, rendszerszintű dehumanizálást jelent: ha egy rezsim állatnévvel helyettesíti egy ember nevét, puszta biológiai lénnyé vagy a férfi tulajdonává fokozza le őt.

Az aktivista emlékeztetett arra is, hogy a tálibok első, 1996 és 2001 közötti uralmuk alatt eltávolították a „nő” szót az utcanevekből és a közterekről. A 2021-es visszatérésük óta eltelt öt év politikája pedig szerinte arra épül, hogy elvitassák a nők emberségét, amelynek első lépése a név elvétele. Kabulból egy Karishma álnéven nyilatkozó aktivista a WhatsAppon keresztül megerősítette a balkhi parancs létezését, ugyanakkor azt állította, hogy a friss rendelkezést a helyszínen egyelőre nem mindenütt tartják be. A tartományi végrehajtás pontos mértékéről az El País riportján túl további, ellenőrizhető adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre.

Zubaida Akbar, a Femena civil szervezet afganisztáni programigazgatója az Egyesült Államokból telefonon úgy nyilatkozott: a korábbi tapasztalatok alapján attól tart, hogy a kezdetben helyi szintű, lakossági ellenállásba ütköző tilalmat idővel országos rendelet követi. Szerinte a névhasználat betiltása szervesen illeszkedik abba a több mint 144, a szervezetük által dokumentált korlátozásba, amellyel a tálibok kiszorították a nőket a 12 éves kor feletti oktatásból, a legtöbb munkahelyről és a nyilvános beszédből is. Az El País emellett idézi a tálib büntető törvénykönyv aránytalanságait is: míg egy nő karjának eltörését tizenöt nap börtönnel büntetik, egy teve megütéséért öt hónap szabadságvesztés jár.

 

Elveszett küzdelem és veszélybe került ellátás

 

A női nevek elhallgatása valójában ősi, az iszlámtól független törzsi szokás, amely a 2021-ben megbukott nyugatbarát kormányok két évtizede alatt sem tűnt el teljesen. A nők neve gyakran hiányzott a sírkövekről – ahol férjük feleségeként vagy apjuk lányaként szerepeltek –, sőt a saját esküvői meghívóikról is. Osmany egy megrendítő esetet is felidézett: egy afgán férfi egyszer azzal kereste meg, hogy egész életében nem ismerte az édesanyja keresztnevét, mert otthon sem szólították azon, és csak az asszony halála után tudta meg. Zubaida Akbar azonban hangsúlyozta, hogy a korábbi helyzet össze sem hasonlítható a mostanival, hiszen 2021 előtt a női nevek használata nem volt tilos, a nők a saját nevükön dolgozhattak, és az afgán útlevelekben a mai napig szerepel a tulajdonos neve.

Lalah Osmany 2017-ben, huszonöt évesen indította el a „Hol a nevem?” kampányt annak érdekében, hogy az anyák neve megjelenhessen például gyermekeik születési anyakönyvi kivonatán. A kezdeményezés miatt súlyos életveszélybe került: szélsőségesek egy megnyúzott holttestről készült fényképet küldtek neki azzal a fenyegetéssel, hogy ugyanez vár rá, ha nem hagy fel a küzdelemmel. A félelem ellenére folytatta a munkát, és 2020-ban az akkori kabuli kormány jóváhagyta a női nevek önkéntes feltüntetését az okmányokon. A városokban és a fiatalok körében a női név kimondása akkoriban a tisztelet és a modernitás jelképévé kezdett válni.

Ez a korszak mára véget ért, az új balkhi korlátozásnak pedig közvetlen, életveszélyes gyakorlati következményei lehetnek. Ha a kórházakban több páciens receptje és kórlapja is azonos, „Bibi” néven fut, az könnyen súlyos tévedésekhez vezethet. Osmany arra figyelmeztetett: mivel a tálibok már megtiltották, hogy férfi orvosok kezeljenek nőket és lányokat, és elzárták a nőket az egészségügyi képzésektől is, a névhasználat betiltásával lényegében az orvosi ellátástól fosztják meg az afgán nőket. Az aktivista szerint ezért ma Afganisztánban már az is ellenállásnak számít, ha valaki a valódi nevén szólít egy nőt.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás