ÁBTL-főigazgató: Az egyházak, az idegenforgalom és a határforgalom területén dolgozók voltak a kommunista állambiztonság fő célpontjai

Kettős megélés érződik az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban: míg a társadalom nagyobb része szerint fontos az ügynökakták nyilvánossága, addig személyes érintettség esetén már nem ilyen határozottak az emberek – erről beszélt többek között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója Budapesten, egy vitaesten kedden.

A főigazgató szerint most kezd világossá válni a társadalom számára az is, hogy nem a fővárosi értelmiségi kör volt az állambiztonság fókuszában, hanem az egyházak, az idegenforgalom, a határforgalom területén dolgozók, és a nyilvánossággal több lesz az emberek tudása arról is, hogy a társadalom milyen mély szöveteibe hatolt be a hatalom. Cseh Gergő Bendegúz elmondta, november 4-e óta „információs robbanás” történt, míg az iratok iránt évente körülbelül 3-4 ezren érdeklődtek, most naponta ennyien kíváncsiak. A levéltár alapítása óta 70 ezer iratkérelmet regisztráltak, ami nem számít soknak ahhoz képest, hogy mennyi embert érintett valamilyen formában a megfigyelés.

A CEU Bibó István Szabadegyetem Ügynökakták – akarod-e tudni, mit akartak tudni? című vitaestjén a főigazgató ismertette: november 4-én egymillió látogatója volt a nyitottaktak.hu oldalnak, 30 millió oldalt töltöttek le és egyetlen nap alatt több mint ötezer kérelem érkezett a levéltárhoz olyanoktól, akik további információkat szeretnének megtudni családtagjaikkal kapcsolatban. Ez komoly munkát ad a levéltári munkatársaknak.

Felajánlotta lemondását az ÁBTL főigazgatója, amiért Lezsák Sándor tévesen szerepelt a nyilvánosságra hozott ügynökaktákban

Cseh Gergő Bendegúz hangsúlyozta, senki ne ítélkezzen egy irat alapján, abból nem lehet megismerni az adott embert, annak életét, sorsát. „Minden ember mögött egy történet van” – fogalmazott. Elmondta, az iratok nyilvánosságra hozatala után sokan követelték a levéltártól, hogy vegyék le őket a nyilvánosságra került listákról. Voltak, akik helyesbítést kértek és voltak, akik perrel fenyegetőztek, mondván, hogy „nem voltak ügynökök”. Ez azonban a perlő oldaláról nehézséget fog okozni, hiszen a levéltár soha senkiről nem állította, hogy ügynök volt. Az ÁBTL csak nyilvánosságra hozta a hozzá eljuttatott dokumentumokat – figyelmeztetett a főigazgató.

Somlai Katalin történész, az 1956-os Intézet Alapítvány kuratóriumi tagja azt vetette fel, hogy az akták nyilvánosságra hozatala előtt érdemes lett volna jobban edukálni, felkészíteni a társadalmat. Az iratok iránt érdeklődőket ismeretekkel felvértezni, hogy a nyilvánosságra került iratokat értelmezni tudják.

Orvos-Tóth Noémi pszichológus, traumakutató, az ügynökakták feldolgozását segítő munkacsoport tagja is azon a véleményen volt, hogy a társadalom hathatósabb felkészítésére lett volna szükség. Kifejtette, sokakat megingathat, ha nehezen értelmezhető információk birtokába jut, ez terhet jelenhet az egyéneknek. Ez a helyzet mindenkit traumatizál, azt is, aki jelentett, azt is, akit ártatlanul vádolnak, és azokat is, akik most szembesültek azzal, hogy nevük szerepel bármilyen formában az iratok között. „A szégyen a legfájdalmasabb érzés, mély és súlyos teher” – fogalmazott. Hozzátéve ugyanakkor, hogy elképesztő emberi szenvedések, gyötrődések vannak minden akta mögött.

Zádori Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság kommunikációs munkatársa elmondta, a szervezetnek nincs kialakult álláspontja az ügynökakták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Hozzátette, az emberek elkezdtek beszélni a múltról. Az iratok nyilvánosságra hozatalával megtörtént az információs kárpótlás, a kutatói nyilvánosság is működik, hiszen remek történészi munkák születtek a kutatható dokumentumokból. Ugyanakkor felvetette, vajon helyén volt-e, hogy tízmillió ember tudja nézegetni az iratokat.

Nyilvánosságra hozták az ügynökaktákat, több tízezer ember lepleződhet le

Cseh Gergő Bendegúz elmondta, az adatbázis nyilvános részét folyamatosan frissítik, újabb iratanyagok kerülnek fel a honlapra. Június óta is érkeztek a levéltárhoz B (azaz beszervezési) -dossziék és hatos kartonok, melyek feldolgozása folyamatos. A tervek szerint készül egy antológia, amely az állambiztonsági vezetők életpályáját mutatja be, és a tervek szerint nyilvánosságra hozzák az egykori szigorúan titkos állományú (SZT) állambiztonsági tisztek adatbázisát, de erre még pár évet várni kell.

Somlai Katalin felhívta a hallgatóság figyelmét a feltartaktak.hu oldalra, ahol azokat az M-dossziékat sorolják fel, amelyeket már tanulmányokban feldolgoztak.

Rengeteg szintje, formája és oka volt a kollaborációnak