Dunaferr: sorban állnak az érdeklődők, de Kapitány István minisztériuma nem fogadja őket

Megélénkült az érdeklődés a Dunaferr vagyonelemei iránt az utóbbi hetekben, a lehetséges befektetők azonban egyelőre a minisztérium ajtajánál nem jutnak tovább. A Népszabadság információi és az általunk megismert dokumentumok szerint egy bolgár, egy brit, két kínai és egy indiai vállalat, illetve befektetői csoport jelentkezett azzal a szándékkal, hogy egyeztessen a dunaújvárosi ipari eszközök és/vagy terület hasznosításáról. Forrásaink szerint a Gazdasági és Energetikai Minisztériumtól (GEM) egyszerűen nem kapnak tárgyalási időpontot.

Úgy tudjuk, mindannyian elküldték bemutatkozásukat és hasznosítási elképzeléseiket is a Kapitány István vezette tárcának. Az első megkeresések forrásaink szerint már augusztusban és szeptemberben befutottak, ám érdemi válasz és tárgyalási időpont azóta sem jött vissza hozzájuk. Minisztériumi egyeztetésig így információink szerint egyik érdeklődő sem jutott el. A lapunk által megismert iratok találkozókérést és előzetes terveket, sőt, olykor némi jövőkép fölvillantását is rögzítik, a válaszadás elmaradásáról több, egymástól független, az ügyre rálátó forrásunk számolt be.

Személyes találkozót, helyszíni megtekintést kérnek

Az érdeklődők között van a bolgár HUS Ltd. A papírok szerint személyes találkozót, valamint a Dunaferr létesítményeinek helyszíni megtekintését és előzetes műszaki átvilágítását kértek. Mérnökökből, termelési és befektetési szakemberekből álló csapatuk a berendezések, az épületek, az energiaellátás, a környezetvédelmi és logisztikai infrastruktúra állapotát mérné fel, a helyreállítás és korszerűsítés lehetőségeivel együtt. (Ezt akár segíthetné is az a körülmény, hogy ismereteink szerint az ipari eszközök karbantartása és környezetvédelmi okok miatt ma is dolgozik a cég telephelyén egy érdemi állomány, amely a Dunaferr korábbi munkavállalóiból áll.)

A HUS érdemi ipari háttérrel rendelkező, plovdivi központú vállalkozás, amely acéltermékek gyártásával és kereskedelmével foglalkozik. A délkelet-európai gazdasági hírekre és üzleti információkra szakosodott oldal, a SeeNews vállalati adatbázisa 2024-re 572,8 millió leva, mintegy 293 millió euró bevételt és 668 alkalmazottat közöl. A levelükben a céget képviselő vezetőként megnevezett Ivan Hristov Asenov a nyilvános cégadatok szerint a vállalat egyik ügyvezetője és tulajdonosa. Maga a társaság pedig a bolgár acélpiac érdemi szereplőjeként említhető.

Úgy tudjuk, az elképzeléseikben mintegy 500 millió eurós beruházási nagyságrend szerepel. Ehhez gyorsan hozzátennénk, hogy a szerkesztőségünk által megismert, minisztériumhoz eljuttatott papírok ilyen összegű kötelezettségvállalást nem említenek. Azt írják, a társaság kifejezetten a műszaki állapotfelmérés eredményétől teszi függővé a továbblépést.

Teljes reorganizációt kínálnak

A másik, a brit hátterű kezdeményezés a DFSH Holding Kft. köré szerveződik. Az ügyvezető Blum Csaba által aláírt levél korábbi megkeresésekre hivatkozik, s erősíti meg, hogy a konzorcium kész ajánlatot tenni a Dunaferr teljes területére kiterjedő komplex reorganizációra. Ehhez ez a csoport is találkozót kér, amelyen bemutatnák stratégiájukat és egyeztetnének a minisztériummal. Durván vázolt tervük szerint az eszközök megszerzését az acéltermelés újraindításának előkészítése, technológiai korszerűsítés és a korábbi dolgozók fokozatos visszafoglalkoztatása követné. Az iparterületen feldolgozóipari, energetikai és logisztikai tevékenységek is helyet kapnának.

Úgy tudjuk, a brit terv hosszabb távon kétmilliárd eurós fejlesztéssel számolna, ebből az első évre 500 millió eurót irányozna elő, állami támogatás nélkül. Ezeket az összegeket és finanszírozási feltételeket ugyanakkor a rendelkezésünkre álló iratok itt sem jegyzik vállalásként.

A nyilatkozat a DFSH 90 százalékos tulajdonosaként a Teesside Steel Corporation Limitedet jelöli meg, Matthew Stockwellt pedig utóbbi brit társaság ügyvezetőjeként és jelentős részvényeseként mutatja be. Egy érdemi egyeztetés során az mindenképpen tisztázásra szorulna, hogy a brit állami cégnyilvántartás, a Companies House hivatalos oldalának általunk elérhető adatai viszont James Barry Bibbyt említik igazgatóként és a legalább 75 százalékos tulajdonosi kontroll jogosultjaként. A szakminisztériumhoz került dokumentumok a konzorciumhoz kapcsolódó személyek között említik egyebek mellett Chris Musgrave-et és Martin Corney-t, akik lapunk gyűjtése szerint érdemi iparterületi fejlesztési múlttal rendelkeznek.

Fotó: Béres Márton / Népszava-archív

Mindketten a Teesworks nevű brit iparfejlesztési program magánbefektetői oldalának meghatározó szereplői. A projekt keretében a 2015-ben összeomlott redcari acélmű területén alakítanak ki új ipari és energetikai központot, köz- és magánszereplők együttműködésével. A 2024-es hivatalos vizsgálati összefoglaló a terület fejlesztésére 560 millió fontnyi közforrással számolt, a támogatásokat és a hitelfelvételt is beleértve. A programnak már van kézzelfogható eredménye, a területre betelepülő dél-koreai SeAH Wind 650 millió fontos beruházással épített gyárában 2025 júliusában elindult a tengeri szélerőművek alapozásához használt acélszerkezetek kereskedelmi termelése.

A Teesworks megítélését ugyanakkor közpénzügyi viták árnyalják. A brit kormány számos forrásfelhasználási aggálya miatt független vizsgálatot indított még 2023-ban. A 2024 januárjában közzétett jelentés a rendelkezésre bocsátott információk alapján nem talált bizonyítékot korrupcióra vagy jogellenességre, ám irányítási és átláthatósági hiányosságokat azért megállapított.

A brit érdeklődés súlyát az erősen növelni látszik, hogy a Dunaferr-iratokban említett Matthew Stockwellnek egyébként igencsak komoly acélipari múltja van. Korábban a British Steel termelési, illetve operatív igazgatójaként volt ismert. A konzorcium bemutatkozása pedig egyebek mellett megemlíti Gerry Grimstone-t, a korábbi brit befektetési minisztert is. A pénzügyi szakember tárcavezetői pályája előtt a Barclays Bank és a Standard Life Aberdeen pénzintézet elnöke volt. A személyek említése persze nem jelenti egyértelműen azt, hogy mindannyian ténylegesen belépnek a Dunaferr-projektbe. A tulajdonosi nyilatkozat mintegy idevágó megerősítésként például Musgrave és Corney későbbi részesedésszerzését a sikeres átvilágítástól teszi függővé.

Van cég, amelyik már tavaly ősz óta kerülgeti a vasművet

Információink szerint az egyik kínai érdeklődő a HBIS Group, amelynek a régióban is van acélipari érdekeltsége, 2016-ban megvásárolta a szerbiai szendrői acélművet. Értesüléseink szerint már 2025 őszén jelezte érdeklődését a Dunaferr iránt, mérnökei pedig 2026 januárjában felmérték az üzemeket. Elképzeléseikben a termelés újraindítása, fejlesztés és finanszírozás, valamint korábbi munkavállalók visszafoglalkoztatása szerepel.

A másik kínai csoport a China Nexus Infrastructure Capital Corporation, röviden CNICC. Saját bemutatkozása szerint infrastruktúra-beruházások szervezésével és finanszírozásával foglalkozik, budapesti irodát is feltüntet. Információink szerint Dunaújvárosban először a gyorsan helyreállítható, gazdaságosan működtethető üzemrészeket indítaná újra, például importált acél félkész termékek hengerlésével. Ezt az acélgyártás korszerűsítése, elektromos ívkemencés technológia vizsgálata és alacsony kibocsátású zöldacélbázis kialakítása követhetné. A vasúti fejlesztésekben is piacot látnak a termékeknek.

Forrásaink indiai érdeklődőt is említettek, ám utóbbi céget nem nevezték meg. Értesüléseink szerint meglévő gyártási, elsősorban saját cementipari tevékenységéhez az acélgyártás salakanyagát is felhasználná. Több részletet ide vágóan azonban nem említettek. A témáról Magyar Zoltánt, a Vasas helyi, Dunaferrnél működő szakszervezetének vezetőjét is kerestük, de ő csupán annyit közölt, hogy hasonló információik vannak, a téma érzékenységére tekintettel mást nem kívánt mondani.

Az ügyben elküldtük kérdéseinket a Gazdasági és energetikai Minisztériumnak. Amint választ kapunk, új cikket írunk.